Léteznek olyan páratlanul szép szavak a világ nyelveiben, amiket képtelenség egyetlen kifejezéssel lefordítani a saját nyelvünkre. Szavak, amik tökéletesen szemléltetik, hogy a természetben töltött idő boldogabbá tesz minket.
Egy nyelv és annak különböző dialektusai betekintést engednek az ember és a természet időtlen kapcsolatába. Különösen értékesek számomra azok a szavak, amik sajátos érzéseket és képeket írnak le. Gyakran megpróbálom elképzelni ezen kifejezések eredetét és azokat az embereket, akik először használták ezeket. Több ezer értékes, mégis lefordíthatatlan szó létezik a világon. Lássunk ezek közül most néhény olyan kifejezést, amikre nincs közvetlen fordítás, viszont bepillantást engednek idegen kultúrákba és a természet titokzatos világába.
Komorebi
Ha a kora nyári napokra gondolsz, mi jut elsőként az eszedbe? Nekem a napfény, ahogy átszűrődik az üde zöld faleveleken, és játékos sziluetteket rajzol a földre. Vagy az első reggeli napsugarak, amik áthatolnak a függöny szövetén, azok, amiktől örömteli lesz az ébredés. Egy olyan mindennapi szépségről van szó, amire a japánoknak külön szavuk van: komorebi. A szó etimológiája logikus, három karakterből áll. Az első jelentése fa, a második a menekülésre utal, a harmadik fejezi ki a fényt. Habár a magyar nyelvben nincs a komorebi kifejezésnek megfelelő szó, de az érzés, amit a lombok közt beszűrődő fény látványa ébreszt, talán mindenkiben azonos.
Petrichor
Vajon ki ne szeretné az esőáztatta föld szagát? A nyári záporok jellegzetes illattal töltik meg a meleg levegőt. Ahogy az eső a száraz földre vagy a poros aszfaltra hull, különös aromát lélegzünk be, és alapvetően mindannyiunknak kellemes érzés kapcsolódik hozzá. A petrichor kifejezés görög eredetű, két szóból jött létre: a petra jelentése szikla, az ichor pedig arra a folyadékra utal, ami a görög mitológia szerint az istenek ereiben folyik.
Gökotta
Köztudott, hogy az örömteli és eredményes napokhoz elengedhetetlenek az optimista reggelek, és a kellemetlenül hangos ébresztőóra nem feltétlenül tartozik a pozitív napindítás módszerei közé. A madárcsicsergős pirkadat viszont annál inkább, amit a svédek jól ismernek, hiszen külön szavuk is van rá: gökotta. Svédország egyes részein hagyománya van annak, hogy a mennybemenetel napján, húsvét után 40 nappal az emberek kimennek a természetbe, hogy meghallgassák a tavaszi madárénekeket. Ezen a napon a reggeli istentiszteletet is gyakran a szabadban tartják, hogy a hívők meghallják a kakukk dalát. Ha a gökotta-t beépítjük a mindennapi rutinjaink közé, talán egy kicsit közelebb kerülhetünk annak megértéséhez, hogy miért is olyan boldogok a svédek.
Aiteall
Aki járt már valaha Írországban, jól tudja, hogy az egyetlen dolog, amiben bízni lehet, hogy esni fog. Az esőnek tizenegy fajtáját különböztetik meg a smaragdsziget lakói. A szitálástól az áztatós esőig, az ernyőket szaggató csapadéktól, egészen a számunkra ismeretlen heves, ír felhőszakadásig. Arrafelé agy áldás a csapadékmentes napszak; olyannyira, hogy az íreknek külön szavuk van rá: aiteall. Tökéletes kifejezés a szép időjárásra, két esőzés között.
Waldeinsamkeit
A természet gyógyít és átölel. A fák között elcsendesedik a zajos elme, a város zakatolását felváltja az értékes csend. Az erdő terápiás jelleggel hat a testre és a lélekre, ezt már jól tudta Platón és Einstein is. Mindazok, akik magányra és inspirációra vágynak, a természetbe menekülnek. Az érzést, amikor egyedül barangolunk az erdőben és a lelkünk hazatalál, a német nyelv a waldeinsamkeit szóval fejezi ki.
Nyitókép: Tomoko Uji/Unsplash
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Ezzel az alkalmazással egy pillanat alatt a világon fellelhető erdők valamelyikében találhatod magad
- Magánorvosom neve: Természet
- Mi köze a húsfogyasztásnak az amazonasi erdőtűzhöz?
