Különleges videón láthatjuk, hogyan készültek a régi rajzfilmek

Mind imádjuk a meséket és a Disney mára olyan igazi klasszikussá vált alkotásai, mint A kis hableány, a Hófehérke és a hét törpe, a Bambi vagy éppen a Pán Péter, felnőttként is elvarázsolnak minket. De elgondolkodtunk már vajon azon, hogyan készültek el ezek a szívünknek most is kedves alkotások? Miként alkották meg például 1940-ben Pinokkió meséjét máig élvezhetően, a nem túl fejlett technika ellenére is? Nos, a válasz a multiplán kamerában keresendő, melynek segítségével 3 dimenziós hatást lehetett adni a cselekménynek. Mindaddig a felvétel úgy működött, hogy a hátteret és a figurákat egy síkban egymásra helyezték (üveglappal leszorították), majd lefotózták azokat.

A Disney előtt

A multiplán kamera elődjét először Lotte Reiniger használta Az Achmed herceg kalandjai (1926) című animációs filmjéhez, de Berthold Bartosch, aki együtt dolgozott vele, hasonló rendszert használt az 1930-as Az ötlet című filmjében is. Az első multiplán kamerát, amely négy réteg lapos műalkotást használt egy vízszintes kamera előtt, Ub Iwerks, a Walt Disney Stúdiók korábbi animátora és rendezője találta fel 1933-ban. Lehet, sokak számára meglepő lesz, de azt egy régi Chevrolet autó alkatrészeiből alkotta meg azt.

Az Iwerks multiplán kameráját számos, az 1930-as évek közepén készült Willie Whopper és Comicolor rajzfilmhez használták. Majd a Fleischer Studios is megirigyelte a vetélytársakat és technikusai egy, a multiplán kamerával távoli rokonságban álló eszközt alkottak meg 1934-ben, amelyet Stereoptical Camera-nak vagy Setback-nek neveztek el. Az ő berendezésük háromdimenziós miniatűr díszleteket használt, amelyek az animációs műalkotás méretarányához voltak igazítva. Az animációs képeket a díszletbe helyezték, hogy különböző tárgyak előtt és mögött haladhassanak el, majd az egész jelenetet egy vízszintes kamerával rögzítették. Az úgynevezett „Tabletop” eljárást a Fleischer Stúdió a Betty Boop, a Popeye, a tengerész és a Color Classics rajzfilmjeiben is használták, és az eredmény máig jellegzetes.

Minden Hófehérkével kezdődött …

A legismertebb multiplán kamerát azonban William Garity készítette el a Walt Disney Stúdiók számára, hogy azt a Hófehérke és a hét törpe című film gyártásában használják. A kamerát 1937 elején fejezték be, és a Silly Symphony rajzfilmsorozat The Old Mill című epizódjának gyártásakor tesztelték. Az alkotás olyannyira jól sikerült, hogy az nemcsak a nézők, hanem az Akadémia tetszését is elnyerte: 1937-ben a legjobb animációs rövidfilm kategóriában Oscarral jutalmazták azt. A Disney multiplán kamerája – amely akár hét réteg műalkotást is használt olajjal festve üveglapokra, és egy függőleges, mozgatható kamera alatt vették fel – lehetővé tette a kifinomultabb felhasználást, mint az Iwerks vagy Fleischer verziói. Jelentős szerepet játszott Disney olyan mára klasszikussá vált filmjeiben, mint a Pinokkió (1940) , a Fantázia (1940), a Bambi (1942) vagy a Pán Péter (1953).

… és Ariellel végődött

A Kis hableány volt az utolsó Disney-film, amely multiplán kamerát használt, bár a munkát egy külső létesítmény végezte, mivel a Disney burbanki stúdiójában lévő kamerák akkor nem voltak működőképesek. Az eljárás 1990-ben vált elavulttá a digitális CAPS rendszer bevezetésével, amelyben digitális multiplán kamera funkció is helyet kapott, amit a későbbi Disney-filmekhez és más számítógépes animációs rendszerekhez használtak. Három eredeti Disney multiplán kamera maradt fenn: egy a Walt Disney Animation Studiosban, Burbankban, egy a Walt Disney Family Museumban, San Franciscóban és egy a Walt Disney Studios Parkban, a Disneyland Paris Art of Disney Animation attrakciójában.

Mutatjuk, hogyan működött ez az egész!