Nincs is jobb, mint a kutyusunk örömére hazaérni, ez pedig már tudományosan is bizonyított. Egy új kutatásban azt találták, hogy a háziállatokkal való interakció olyan hatásokkal jár, mintha a barátainkkal találkoznánk.
Korábbi kutatások is rámutattak már arra, hogy az agy prefrontális kérge az a kulcsfontosságú terület, amely a szocializáció során és a társas interakciók feldolgozásában is aktív. Az agyunk ezen területéhez kapcsolódik ugyanis az a képességünk, hogy megértsük, mit gondolhat a másik, és az is, hogy önmagunkat hogyan értelmezzük a másokkal való kapcsolatunk alapján. Ez pedig azt jelenti, hogy a homloklebeny vizsgálata az emberek és állatok közötti kapcsolat hatásainak megértésében is fontos.
Kutyusok vs. plüssoroszlány
A legutóbbi vizsgálat során a résztvevők először valódi kutyákkal játszottak – egy 6 éves nőstény Jack Russell terrierrel, egy 4 éves Goldendoodle nősténnyel és egy 4 éves hím Golden Retrieverrel. Ezután egy plüss állatot, egy Leon nevű játékoroszlánt vittek be hozzájuk, amelynek a testébe egy forró vizes palackot helyeztek, hogy a puha szőr érzetét, az állat testhőmérsékletét és a kutya súlyát is szimulálja.
Eközben a kutatók a résztvevők agyának frontális lebenyében mérték az oxigénnel dúsított, az oxigéntől mentesített, valamint a teljes hemoglobin szintet és az oxigéntelítettséget. Így mérték fel a résztvevők agyi aktivitását, miközben a valódi állatokkal töltöttek időt. Ezután ugyanezt mérték a plüssoroszlánnal való interakció során is. A vizsgálat azt mutatta, hogy az agy prefrontális kérgében nagyobb volt az aktivitás akkor, amikor a résztvevők valódi kutyákkal léptek kapcsolatba, mint akkor, amikor a plüssoroszlánt simogatták.
Állatokkal az elszigeteltség ellen
Az eredmény több szempontból is fontos. A kutatók szerint az állatokkal való érintkezés egy olyan lehetőség az emberek számára, ami egyre fontosabb érzelmi szempontból is. Hiszen a kutatás rámutatott arra is, hogy az állatok közelsége mennyire értékes a kiszolgáltatott, magányos emberek számára. Sokan vannak, akiknek a rendszeres társas érintkezési lehetőségei beszűkülnek; akár az idős kor miatt, akár azok számára, akik szellemi kihívásokkal küzdenek vagy akik hajléktalanként élnek. „Az állatok bevonása a terápiás beavatkozásokba ígéretes lehetőség lehet az érzelmi bevonódás és az odafigyelés javítására.” – magyarázzák a kutatók.
Tehát a bizonyítékok végső soron azt sugallják, hogy a kutyusunkkal töltött idő épp olyan jó, mintha más emberek társaságában lennénk – legalábbis az agyunk működése ezt mutatja.
Forrás: My Modern Met
Nyitókép: Georgijevic / Getty Images