Láthatatlan harcosok − a nők szerepe a forradalomban

Szabadságra és új világra vágyó, forrongó lelkű férfiakról emlékezünk meg március 15-én. De mint jól tudjuk, minden hős férfi mögött áll egy nő is…

A „magyar szabadság első lélekzete”, ahogy Petőfi mondta, 1848 márciusát megpecsételte. Azonban a hánytatott sorsú magyarságnak az első lélegzetvételében nemcsak a férfiaknak volt szerepük, a honleányok legalább annyit hozzátettek, ha nem többet. Annak ellenére, hogy ebben az időszakban a politika, a hatalom és a közéleti problémák kizárólag férfi hatáskörbe tartoztak, a magyar nők példátlan vakmerőséggel és áldozatkész szellemmel irányították a szálakat a háttérből, vagy éppen kitartóan támogatták férjeiket és fiaikat. A lelkesedés belőlük sem hiányzott, sokan tollat ragadva fejezték ki nemzeti érzelmeiket és néhányan attól sem rettentek vissza, hogy fegyvert ragadjanak. A forradalmi szerepvállalásuk pedig sokkal több volt annál, mint a betegek ápolása vagy a ruházat megvarrása.

Nők, akikre érdemes emlékezni. Ők azok a feleségek, asszonyok, lányok, akik csak „tették, amit tenni kellett”

Teleki Blanka

Mély meggyőződéssel hitt a nők művelődési egyenjogúságában és ezt nevelőnői szolgálatában is szorgalmazta. A nemzeti eszmék álltak tanításai középpontjában, hitt a lányok színvonalas oktatásában, emellett pedig kiáltványokat fogalmazott meg, amikkel a hazafiságot hirdette. Igazi független nő volt, aki nem akart beolvadni a társadalmi normákba. Tudatosan hajadon maradt és minden idejét a lánynevelőintézetének szentelte. Életét megnehezítette az osztrák titkosrendőrség, de még az utolsó lélegzetvétele előtt is az a szó hagyta el ajkait, hogy „Magyarország.”

Fotó: wikipédia

Lebstück Mária

Lebstück Mária, vagy ahogyan a korai iratokban találkozhatunk vele, Lebstück Károly, egy azon nők közül, akik nem riadtak vissza a harctéren sem helytállni. A honvédségben főhadnagyi címet szerzett, később az életéből operett is készült Mária főhadnagy címmel. Az ékszereiből vásárolt fegyverekkel harcolt, félelmet nem ismerve számos összeütközésben vett részt. A csatamezőn került sor a házasságkötésére is, itt szeretett bele Jonák József tüzér őrnagyba. A szabadságharc leverése után fogságban született meg fia, aki soha nem ismerhette meg apját, akit dezertálásért kivégeztek. Később, szabadulása után, Győrben újra férjhez ment korábbi barátjához és katonatársához, akitől egy kislánya született. Ám sajnos a történet még így sem végződött happy enddel, hiszen egy tragédia során lányát és szerelmét is egyszerre veszítette el. Emlékét Újpesten utcatábla őrzi.

Fotó: Wikipédia

Csernovics Emília

Damjanich János özvegye, aki a férje halála után soha többet nem házasodott meg. Az életét az elesetteknek szentelte. Gyűjtéseket szervezett az árvák és özvegyek számára és a honvédek munkáját is segítette varrástudásával. Emléket állított a kivégzetteknek és minden év október 6-án gyászmisét mondatott az aradi vértanúk emlékére a pesti ferencesek templomában.

Fotó: Wikimedia

Zichy testvérek, Antónia és Karolina

Zichy Antónia Batthyány Lajos miniszterelnök felesége volt, aki nagy hatást gyakorolt férje pályájára. Amellett, hogy tudatosan egyengette a férfi politikai útját, a szabadságharc aktív szószólója volt. Testvérével bálokon és közéleti eseményeken propagálták a magyaros viseletet és táncokat, miközben felszólaltak a reformellenzék ellen. Csernovics Emíliával a szabadságharc után megalapították az Országos Magyar Gazdasszonyok Egyesületét, ahol a forradalom özvegyeinek és árváinak segítettek.

Fotó: Wikipédia
Fotó: Wikipédia

Szendrey Júlia

Végül pedig nem feledkezhetünk meg Szendrey Júliáról sem, aki elvakultan hitt a szabadságharcban. 1848 kapcsán Petőfi a központi figura, aki eszünkbe jut, azonban felesége legalább annyit hozzátett a változások elindításához, mint az oroszlánszívű költő. Szenvedélyessége több szinten is megmutatkozott, ameddig a március 13-án Petőfi a Nemzeti Dalt írta, ő piros-fehér-zöld színű fejkötőt varrt magának. Később röpiratban szólította fel a nőket, hogy küldjék harcba férjeiket. Sorsának egyik legnagyobb tragédiája, hogy soha nem tudott kilépni Petőfi árnyékából, ezért írói törekvéseit sem fogadta jól a közvélemény.

Fotó: Wikipédia

Emellett számos nevesített és névtelen hősnő vállalt aktív szerepet a forradalomban, akik mind ugyanabban hittek: kell lennie egy jobb világnak…

 

Nyitókép: Wikipedia

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

 

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: