A 7 éves LEANEA Jewelry márka belvárosi bemutatótermében jártunk.
Egy kiállításon figyeltem fel Cser Boglárkára, ahol nemcsak az ékszerei hatottak rám erőteljesen, hanem az a harmónia és nyugalom is, ami belőle áradt. Beszélgetni kezdtünk, és a lelkesedéséből pillanatok alatt kiderült, hogy bár óraszámában mérve rengeteget dolgozik, a kreatív alkotómunka inkább feltöltődés és szerelem a számára.
Ékszerbe foglalt gyerekkori álmok
Gyerekként, a zalaegerszegi általános iskolában az összes kézműves foglalkozást kipróbálta, de a tűzománc volt az, amelyik teljesen magával ragadta. 10 éves korában eldöntötte, hogy ezzel szeretne foglalkozni, de sajnos ilyen szak akkor mégsem indult. „Döntenem kellett, hogy merre tovább, s mivel a gimnázium alapfokú művészeti oktatási intézmény is volt, a grafika szakon kötöttem ki. De már akkor is éreztem, hogy ez csak átmeneti megoldás” – meséli Bogi a kezdetekről.
Aztán az édesapjától kapott egy ötvösművészetről szóló könyvet, aminek köszönhetően kinyílt a világ számára. „Akkor tudatosult bennem, hogy lehet csak az ékszerekkel is foglalkozni, ami szintén fém, mint a tűzománcban a legizgalmasabb részek”. A tűzománcban az vonzotta leginkább, és az hajtotta mindig előre, hogy nem az eszközzel kellett gondolkodni, és elkészíteni valamit, mint egy tollal vagy ecsettel, hanem az anyagokkal van lehetőség dolgozni. „Sokkal jobban tudok az anyagokkal kapcsolódni, és jobban át is jön, mint a papíron. Ezért az ékszereket mindig elkészítem makettben, és a megrendelőim is jobban szeretik felpróbálni, kézbe venni, mint csak egy rajzot látni a papíron.”
Időtálló darabok
Rengeteget kísérletezett és folyamatosan gyakorolt, az első komolyabb munkáit természetesen a szüleinek készítette. „Az anyukám egy medált kapott, ami az én látásmódom alapján készült kereszt volt, ezt a mai napig hordja, tehát időtállónak bizonyult. Az apukámnak pedig a meglévő pecsétgyűrűjét egészítettem ki egy egyedi monogrammal, izgalmas feladat volt egy kész tárgyhoz hozzányúlni és személyessé tenni. De az aranyműves iskolában készített vizsgamunkáimat is nagyon szerettem, és nagyon jó érzés volt látni, hogy amikor az iskola kitelepült egy kiállításra, akkor vitték az én munkáimat is.”
A gimnázium után a MOME-ra jelentkezett, és egyáltalán nem szegte kedvét, hogy elsőre nem sikerült a felvételije. Az aranyműves iskola jó alapképzésnek bizonyult, annak birtokában végezte el az egyetem fémműves tervező alap-, és mesterképzését, sőt később a design és vizuális művésztanár mesterképzést is. Tavaly pedig ismét egy komolyabb mérföldkőhöz érkezett: tanítani hívták az egyetemre. „Furcsa, ugyanakkor hihetetlenül jó és izgalmas érzés volt az egykori iskolámba tanárként visszamenni. Korban viszonylag közel álltam a diákokhoz, kellett egy kis idő, mire ezt a helyzetet megtanultam jól kezelni, de ezt leszámítva szerencsére gördülékenyen ment minden. Nagyon jó élmény volt a különböző kurzusokban is részt venni, a nemrég indult digitális tárgyalkotás szakon az elsősöknek taníthattam tervezést, ami óriási dolog volt a számomra.”
Bogi nem bízta a véletlenre annak idején a jövőt sem, még tanult, amikor elindította a saját márkáját, a LEANEA Jewelry-t. Szerencséje is volt, a 3. Ékszerek éjszakája, ami most már Budapest Jewelry Week néven kerül évente megrendezésre, aminek köszönhetően volt lehetősége a nagyobb közönség előtt is bemutatkozni. „Előtte csak barátoknak, ismerősöknek készítettem ékszereket, de a rendezvény apropóján elindítottam a saját vonalamat. Ott már márkaként jelentem meg, aztán több designerüzletbe is beadtam az ékszereimet, majd 2020-ban megnyitottam a Leanzert, amely mára több, mint 20 magyar tervező bázisa.” Az akkor már négy éve működő márkának mindenképpen olyan helyet keresett, ami nemcsak műhelyként, hanem kiállítótérként és üzletként is funkcionál.
Mivel rengeteg egyéni megrendelése van, a frekventált környék mellett az is különösen fontos volt számára, hogy nyugodt helyen, és nyugodt körülmények között tudjon az ügyfeleivel beszélgetni. „Nem szeretem a rohanást, kell egy bizonyos idő, amíg megismerem, és egy hullámhosszra kerülünk azokkal, akik tőlem szeretnének rendelni. Ezáltal pedig egy kicsit ők is részesei lehetnek az alkotás folyamatának.”
Személyre szabott, egyedi ékszerek
Többfajta kollekció is van a fejében, de a rengeteg egyedi megrendelés miatt ezek néha háttérbe szorulnak. Így is gyakran előfordul, hogy reggel 6-tól este 8-ig az üzletben van, de mivel ez elsősorban nem munka, hanem hobbi és szerelem a számára, sokszor észre sem veszi, hogy milyen sokat dolgozik. Hátradőlni most sem lesz sok ideje, a karácsonyi szezon már elindult, azok megvalósításán dolgozik gőzerővel. Korábban volt olyan extra szezon az ünnepek előtt, amikor bent aludt a műhelyben, hogy az utazással se menjen az ideje. S bár ebből a tempóból már visszavett, azt elismeri, nem véletlenül szokták mondani, hogy az ötvösöknél novembertől már csak egyet kell aludni karácsonyig.
Különleges és egyedi darabjai a márka elindulása óta népszerűek, idén pedig nagyon nagy volt a kereslet a személyre szabott karikagyűrűkre is. Az egyéni igények kivitelezéséhez 5-8 hét az ideális idő, ennyi kell ahhoz, hogy – minden nem várt lehetőséget belekalkulálva is – biztonsággal elkészüljön az áhított ékszer. Természetesen mindig esnek be utolsó pillanatos megrendelések, és Bogi szereti a lehetetlent is megvalósítani, de ha valaki biztosra akar menni, akkor jobb, ha már most felveszi vele a kapcsolatot.
Bár gyerekként, amikor beleszeretett a tűzzománcba, még nem mert ekkorát álmodni, az egyértelműen látszik, hogy ez az út volt számára kijelölve. „Ha szembejön velem egy ékszerem, és azt látom, hogy szebbé tudtam tenni vele valakinek a napját, az leírhatatlan érzés. Vagy amikor átadom egy párnak a jegygyűrűt, mert akkor olyan tárgyat adok, amit életük végig fognak hordani. Ezáltal kicsit mindig velük leszek, de legalábbis hozzáteszek a közös életükhöz, és ez nekem is boldogság.”
Nyitókép: Cser Boglárka
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Gondoltad volna? Ezek az ékszerek törött üvegből készültek!
- Made in Hungary: 5 kiegészítő nyárra magyar tervezőktől
- „Olyan ruhát soha nem terveznék, amit én sem vennék fel” – Cakó Kingával beszélgettünk
