Nyisd meg a szíved és engedd, hogy ezek a varázslatos versek magukkal ragadjanak. Április 11-én, a magyar költészet napján tíz idézettel hívunk képzeletbeli utazásra és tisztelgünk a magyar költők előtt.
A magyar költészet napját hazánkban 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján tartják. Bár minden szentnek maga felé hajlik a keze, vitathatatlan, hogy a magyar nyelvnek van egyfajta csodálatos mélysége, szavainak pedig olyan ereje, amelyek versekké formálva varázsigékként képesek megérinteni a lelkünket. Vannak költők, akik a szavakat olyan mesteri módon voltak képesek összefűzni, hogy nemcsak tisztelegni érdemes előtük, hanem átengedni is magunkat a tollukból kikerült misztériumnak. A magyar költészet napján repülj velünk a versek világába.
Nadányi Zoltán: A két szemed szeretett legtovább
„A két szemed szeretett legtovább.
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed
az még beszélt velem.
A kezed már hideg volt, jéghideg
nem is adtál kezet
de a szemed még megsímogatott
nálam feledkezett.
És lándzsákat tűztél magad köré
hideg testőrökül
de a szemed még rámleselkedett
a zord lándzsák mögül.
És ellebegtél és csak
a hegyes lándzsák maradtak ott,
de a szemed mégegyszer visszanézett
és mindent megadott.”
Reményik Sándor: Kegyelem
“S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.”
Kamarás Klára: Titok
Babits Mihály: Szerelmes vers
„Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem,
csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen, – hallani nem lehet, talán látni sem:
az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!”
Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet
„Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag – sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert én megláttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.”
Róth Márta: Kezedbe teszem a könyvet
„Kezedbe teszem a Könyvet,
hogy vezessen a sűrű ködben.
Kezedbe teszem az átlátszó kristályt,
hogy lásd a szépet, keresd a tisztát.
Kezedbe teszem a gyertyalángot,
világíts annak, aki bántott!
Kezedbe teszem a szőtt takarót,
takard be az árván fázót!
Kezedbe teszem a fénylő kulcsot,
hogy meleg legyen, és várjon az otthon.
Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket,
hogy kezükbe tehesd a szeretetet.”
Puszta Sándor: Vándorének
„Ha bánat zúg rám patakban,
Aranyt mosok a patakban
A szívem az, mit feldobok,
Kapjátok el víg csillagok!”
Petőfi Sándor: Fa leszek, ha…
„Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy…
Csak, hogy lényink egyesüljenek.
Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
Egyesüljünk) én elkárhozom.”
Szebben, egyszerűbben érzékletesebben nem lehet-
József Attila: Óda
„Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.”
Radnóti Miklós: Nem tudhatom
„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.”
Nyitókép: Westend61/Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Teszteld a tudásod a költészet napján! Mennyire ismered a magyar verseket?
- „A verseskötetek olyanok, mint az időkapszulák” – három magyar alkotást zenésített meg a Kontraszt zenekar
- Vedd fel a kesztyűt a szomorúsággal! – 11 idézet, ami átsegít a szakításon
