Egy volt láncdohányos most mindent elmond a leszokásról

20 év dohányzás után eljutottam el arra a szintre, hogy csak időnként gyújtok rá. Méghozzá mindenféle pótszer nélkül.

Kis híján 35 éves, és mindent egybevetve most már több mint 20 éve dohányos vagyok. Az elmúlt 15 évben többször próbálkoztam a leszokással, volt olyan is, hogy másfél évig nem gyújtottam rá. Jelenleg nem dohányzom, csak bizonyos alkalmakkor. Íme az elmúlt időszak tapasztalatai, amelyek segítettek abban, hogy idáig jussak. Ki tudja, talán neked is segíthetek.

Pótszerek

Ilyesmit sosem próbáltam, nem hiszek bennük: a nikotinos rágót, a tapaszt, az e-cigit csak egy-egy újabb függőségnek tartom, amivel törődni kell: mindjárt elfogy, venni kéne, de hol lehet, nincs nyitva az üzlet és így tovább. A használatuk közben pedig folyton ott motoszkálna a fejemben, hogy azért ez mégsem az igazi…

Megfelelő frekvencia

19-20 éves lehettem, amikor először hallottam a mágneses rezonancia kezelésről, és ahogy sokan mások, én is vártam tőle a csodát. Leszokni úgy, hogy a kisujjamat sem kell mozdítanom? Csupán egyetlen alkalom elég hozzá? És még szakszerű instrukciókat is kapok „utókezelés” gyanánt? Hát, ez valóban csábító ajánlat! Elmentem, kipróbáltam, és utána fél évig nem cigiztem.

Csak az volt a gyanús, amikor a „doktornéni” az én csikkemet egy másik, idegen férfi félig elszívott csikkjével együtt dobta be a szerkezet fiókjába. (A háttérsztori olyasmi volt, hogy a gép kielemez bizonyos rezgéseket, és a félig elszívott csikk alapján állítja be az egyéni frekvenciát, ami a bőrömön keresztül [!] kivonja belőlem a függőségért felelős méreganyagokat. Vagy valami hasonló.) Csak utólag gondolkodtam el azon, hogy ez az egész mekkora marhaságnak tűnik, de akár placebó, akár nem, fél évig valóban nem dohányoztam, ezért nem is firtattam tovább a kérdést.

Van, akinek a fokozatosság jön be

Egy darabig próbálkoztam egy iCoach nevű alkalmazással is. Ez amolyan leszoktató manager program volt. Minden nap vezettem benne, hogy mikor mennyit szívtam, cserébe rengeteg motiváló, a dohányzás fizikai és pszichés hatását magyarázó üzenetet kaptam. Ez tényleg hasznos volt, általa új lendületet kaptam, és lelkesen töltögettem a statisztikát. Néhány hét alatt sikerült a napi kb. egy doboznyi (20 szál) fogyasztásomat 4 szálra csökkentenem.

És nem tovább. Eleinte marha büszke voltam magamra, de egy-két hét után észrevettem, hogy azt a napi 4 szálat képtelen vagyok elhagyni. Kissé ijesztő mohósággal vártam a perceket, amikor ezt a 4 szálat végre elszívhatom. Lassan elhagytam az applikációt, mert meguntam, hogy minden nap ugyanazt írom bele, majd jött a csalódottság, és újabb néhány hét után megint a régi mennyiséget szívtam.

Hirtelen halál

Néhány elfuserált próbálkozás után rájöttem, hogy talán csak egy azonnali elhatározás lehet eredményes. Ez bejött. Párszor.

Ha van segítőd, az jó

Egy társ – mint mindenben – ebben is segíthet, motiválhat. A legjobb, ha az illető veled együtt szokik le, így megoszthatjátok egymással a megvonással jelentkező élményeket. Ha nincs olyan, aki társad volna ebben, kérhetsz szakszerű segítséget is.

Az időzítés nagyon fontos

A leszokás miden pillanatban a te döntésed. A leszokás mindig MOST kell, hogy megtörténjen, nem pedig „majd holnaptól”. Iszonyú nehéz és félelmetes, de csak nyerhetsz vele! Lehetőleg olyan időszakot válassz, amelyről azt feltételezed, hogy kevésbé lesz stresszes. A karácsonyi szünet, nyári szabadságolások, amikor eleve kevesebben vagytok az irodában, és – mert feltehetően a partnereknél, megrendelőknél is hasonló a helyzet – a munka is kevesebb. Vizsgák, költözés vagy egyéb kimerítő megmérettetés alatt jóval nehezebb kitartani az elhatározásod mellett, de persze nem lehetetlen.

Már csak ezt a két hetet kell megtolni

A megvonás első 2 napja általában gond nélkül telik. Nálam a harmadik naptól kezdődnek a gondok, és a 4-5. nap a legrosszabb, ezért ezeket már olyan napokra tervezem, amikor nem vagyok a munkahelyemen. De gondolom, ez mindenkinél más egy kicsit. Ekkor a legfontosabb, hogy minden alkalommal el tudd hessegetni a sóvárgást. Tudnod kell, hogy csak 5-10 másodpercig tart, ám ha ennél a pontnál elgyengülsz, kezdheted az egész tortúrát elölről. Ha az első hetet túlélted, a nehezén is túl vagy, és joggal lehetsz büszke magadra. Ekkor már napról napra kevesebbszer fog eszedbe jutni, hogy ki kellene menned rágyújtani. A második hét végére már azon fogsz gondolkozni, miért is szívtad eddig. Ekkora javulni fog a tüdőkapacitásod, és új illatokat is megérzel majd. Néhány hétig nem árt kerülni a jól megszokott dohányzótársakat. Érdemes egyértelműen tudtukra adni szándékodat, így megelőzhető, hogy akár csak heccelésből dohányzásra csábítsanak. Megnehezíti a megvonással való küzdelmet, ha ugyanolyan szituációkba kevered magad, amikben korábban a dohányzás örömeit élvezted.

Mi segít még?

A sport, és persze sok folyadék. Kezdetben érdemes kevesebb kávét és energiaitalt inni. A legújabb és legnagyszerűbb felfedezésem az utazás. Utazáskor ugyanis számos új inger köti le a figyelmedet, így ezek nagyban megkönnyítik a megvonási időszak átvészelését. Egy viszonylag hosszú, egyhetes utazás kellően megerősítheti a még gyenge elhatározást is. Persze utazásra nincs mindig mód, ezért bármilyen új, koncentrációt igénylő hobbi is segíthet.

Hosszabb távon

A teljes kontroll illúzióját szerintem egyszerűen el kell engedni. Nincs olyan, hogy ha fél évig nem gyújtottál rá, és egy este mégis elszívsz pár cigit, akkor nem lesz baj. Ha egy este elgyengülsz, akkor minden esélyed megvan arra, hogy rövid időn belül visszakúszik az életedbe, ezért mindig tartsd szem előtt, hogy egy-egy ilyen alkalom után időre lesz szükséged, hogy visszaálljon a világ rendje.

Fókuszálj az étkezésre

A cigaretta elhagyásával az anyagcsere lelassul, ezért érdemes erre is tudatosan felkészülnöd. Figyeld, hogy mennyit és mit eszel, kerüld a nassolást mint pótcselekvést. Szép eredmény a leszokás, de ez nem mehet a helyes táplálkozás rovására!