A gyümölcsök és zöldségek, amelyeket ma a szupermarketekben vásárolunk, gyakran megjelenésükben és ízükben is nagyon mások, mint amilyenek ugyanezek évszázadokkal ezelőtt voltak.
Körülbelül 10 000 évvel ezelőtt, amikor az emberek áttértek a vadászó-gyűjtögető életmódról az állandó letelepedésre, megkezdődött a növények termesztése és módosítása. A korai gazdák általában olyan növényeket választottak, amelyeket nemcsak könnyebb volt betakarítani, de nagyobb terméssel rendelkeztek. Az idő múlásával a növényeket keresztezték, hogy javítsák a legjobb tulajdonságaikat, és ez a folyamat fokozatosan változtatta meg annak termésének ízét, méretét és hozamát. Az emberek és az általuk fogyasztott növények együtt fejlődtek. Vannak olyan zöldségek, melyek egészen másként néztek ki, de akadnak olyan gyümölcsök is, amiknek az íze is sokat változott az évszázadok alatt. Össze is gyűjtöttünk néhányat.
Lila répa
A répa nem mindig volt olyan élénk narancssárga, mint ma. A gyökérzöldség valójában eredetileg lila, fehér és sárga színekben pompázott. A népszerű legenda szerint a répa modern árnyalatát a 17. századi holland termelőknek köszönhetjük, akik ezzel kívánták tiszteletüket kifejezni tiszteletüket a holland függetlenségi harc kulcsfigurája, Orániai Vilmos előtt. A háziasított répa azonban több mint ezer évvel ezelőtt a mai Afganisztán területén élő gazdáktól származik. A történészek úgy vélik, hogy ezek a korai gazdák elkezdték a répákat keresztezni, hogy növeljék a karotinoidjaikat — a természetes pigmentjeiket — bár nem pontosan ismert, hogy ez a táplálkozási érték növelése, a zöldség természetes keserűségének csökkentése vagy más egyéb okokból történt. Ezek a korai módosítások sárga árnyalatot adtak a répának, majd évszázadokkal később a holland termesztés tovább mélyítette a színt, így az sárgáról sötét narancssárgára változott.
A görögdinnye igazi arca
Genetikai tanulmányok kimutatták, hogy a vad görögdinnye Afrika egyes részeiről származik és alig hasonlított a ma ismert édes nyári gyümölcsre. A legvilágosabb ábrázolást arról, hogy nézett ki egykor a zöld héjú tökféle, az olasz festő, Giovanni Stanchi 17. századi festményén figyelhetjük meg. A görögdinnye kívül ugyan hasonlít a mai változatra, de belseje teljesen másként festett. Húsa világos volt, melyet örvénylő, mélyedő magzsebek tarkítottak. A kutatók úgy vélik, hogy a gyümölcs valószínűleg még éretlen állapotában is édes volt, bár nem annyira, mint a ma élvezett, szelektíven termesztett élénk rózsaszín fajták.
A kukorica őse
A kukorica őse egy fűszerű növény, nevezetesen a teosinte volt, amely kis, kemény héjú szemeket növesztett. A csöveket viszont nem hámozták, mint ma. A külső héjat kalapáccsal kellett feltörni, és a szemeknek kemény, keményítő szerű textúrájuk volt, amelyet a száraz, nyers burgonyához hasonlítottak. A teosintéből a modern kukoricává való átalakulás a szelektív tenyésztés diadala volt a közép-amerikai őslakos közösségek számára. A kutatók úgy vélik, hogy a kukoricát először körülbelül 6 000-9 000 évvel ezelőtt háziasították a mexikói Balsas folyó völgyében. Az idők során a zöldséget úgy termesztették, hogy sokkal hosszabb legyen, nagyobb szemekkel, puhább külső réteggel, és persze nagyobb cukortartalommal rendelkezzen, aminek köszönhetően a ma ismert arany édes kukorica lett a világ egyik alapvető terménye.
Föld ízű őszibarack
Ez a népszerű gyümölcs édes, lédús ízvilágáról ismert, de egykor alig volt húsa, s ami volt, azt sem nevezhette senki lédúsnak és íze is inkább a földére hasonlított. Az őszibarack Kínából származik és a fosszíliák szerint már az ember megjelenése előtt léteztek. A vad őszibarack zöldes volt és sokkal kisebb, magja foglalta el a hely nagy részét, a héja viaszos volt, és 4%-kal kevesebb cukrot tartalmazott, mint a mai változatok. Az őszibarack termesztése idővel kontinenseken és kultúrákon keresztül haladt, minden egyes terület a legjobb tulajdonságait finomította, hogy eljuttassa hozzánk azt a bársonyos, rózsaszín gyümölcsöt, amit ma szeretünk.
Ehetetlen banán
A banán könnyen hámozható, tápláló és édes, de eredeti változata keményebb, zömökebb és tele volt kemény, fekete magokkal. Régebben nem is fogyasztották azt az emberek, helyette inkább a banánfa virágait vagy hajtásait ették meg. Ma viszont több mint ezer banánfajta létezik, melyek közül a legjobban ismert a Cavendish. A banánt az angol nemesről, William Spencer Cavendishről, Devonshire 6. hercegéről nevezték el. Bár a háziasított banán eredetét a kutatók Pápua Új-Guineáig vezették vissza, a britek kulcsfontosságú szerepet játszottak abban, hogy ezt a változatot a legtöbb élelmiszerboltban egész évben megtaláljuk.
Nyitókép: Getty Images
Forrás: HistoryFacts.
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- Őskori palacsinta és ókori sajttorta: 7 étel, amit régebb óta fogyasztunk, mint azt gondonád
- A 7 legegészségesebb gyümölcs, amit télen is könnyedén beiktathatsz az étrendedbe
- A zöldség, aminek 1000 arca van: padlizsán reggel, délben, este!
