Még csak most találkoztál valakivel, de mégis úgy gondolod, hogy ő az igazi? Nos, ha minden alkalommal így érzel, amikor megismersz valakit, valószínű, nem a nagy őt találtad meg, hanem a limeranciának nevezett jelenséggel küzdesz.
De mi is az a limerencia pontosan? Miért érzed magad megszállottnak valaki iránt, akit csak most ismertél meg? Nem is ismered őt, ő sem ismer téged, mégis miért vagy hirtelen meggyőződve arról, hogy ő a „nagy Ő”? Ha nem tudod abbahagyni az ábrándozást minden új, potenciális partnerről, akivel találkozol, az azt jelenti, hogy a tudatalattid visszavonulást jelez. Így mielőtt elkezdenél nevet keresni a közeli – vagy talán távoli – jövőben születendő gyermekeidnek, jobb tisztán látni, hogy tényleg Mr. Big toppant-e be az életedbe vagy csak a szerelem gondolatába vagy szerelmes.
A vonzalom valaki iránt, aki tetszik, teljesen normális. Amikor találkozunk valakivel, és tényleg megkedveljük, az agyunk oxitocint, szerotonint, dopamint és noradrenalint termel, ezek a pozitív neurotranszmitterek pedig arra ösztönöznek minket, hogy közeledjünk ahhoz a személyhez. Az ideális partner megtalálása egyfajta túlélési mechanizmus, amelyre az agyunk is programozva van. De amikor különféle pszichológiai tényezők befolyásolják ezt az idegi működést, könnyen bekövetkezhet a megszállottság is. Ezért fontos megérteni, miért „bolondulunk” valaki iránt, mielőtt még bármit is tudnánk róla.
A limerencia megnyugtatja a zaklatott elmét
A limerencia az az állapot, amikor erős romantikus vonzalmat vagy vágyakozást érzünk valaki iránt. Ez pedig akkor is fennáll, ha az illető nem teljesen viszonozza az érzéseinket vagy nem feltétlen ad olyan jeleket, melyek erre kellene, hogy ösztönözzenek minket. A limerencia sokak szerint nagyobb eséllyel fordulhat elő azoknál, akiknek korábban toxikus kapcsolatai voltak, vagy akár nagyobb csalódás érte őket. Azok a negatív élmények ugyanis a mélybe taszíthatják az önbecsülést, így a kétségbeesés, a magány és a szomorúság enyhítése érdekében hamar megszállottá válhatnak egy idealizált személy iránt.
A megszállottság jó érzéssel tölt el
Ezek az emberek a tinédzserkori szerelmek érzésébe kapaszkodnak. Abba, amikor pillangók repkedtek a gyomrunkban és minden rózsaszín volt – viszont ez nem teszi lehetővé, hogy egészséges és érett szeretetet tapasztaljunk meg. A limerencia legyőzése érdekében fontos, hogy felnőttként elváljunk a tinédzser énünktől, viszont ez nem megy egyik napról a másikra. Ha gyors eredményre vágyunk, vagy az érzelmeinket azzal szabályozzuk, hogy egy másik személyről fantáziálunk, akkor könnyen áldozatául eshetünk az azonnali kielégülés vágyának. Ez viszont csak pillanatnyi örömöt és ideiglenes menekülést kínál a kellemetlen érzések vagy körülmények elől. Ha egy látszólag ideális partnerhez való kapcsolódással keressük az önigazolást, hagyjuk, hogy egy általunk elképzelt emberbe szeressünk bele.
/GettyImages
Valóban ő az ideál?
A vonzalom valóban kialakulhat, de kölcsönösnek kell lennie, mielőtt előreszaladnánk az érzelmeinkkel. Ha nem vagyunk egy hullámhosszon, csak viszonzatlan érzések halmaza marad a „kapcsolatban”. Valakit jól ismerni ugyanis szinte előfeltétele a szerelemnek, és ha ezek az érzések viszonzatlanok, akkor az a szerelem nem teljesülhet be. Amikor azt hisszük, hogy szerelmesek vagyunk valakibe, akit nem is ismerünk, és ő nem osztozik ugyanazokban az érzésekben, az azért van, mert az elménkben egy idealizált verziót alkottunk meg arról a személyről.
Szerelmes vagy a szerelem gondolatába
A romantika rajongójának lenni remek módja annak, hogy önkéntelenül – vagy akár szándékosan – is valaki megszállottjává váljunk. A társadalom gyakran idealizált képet fest a szerelemről, irracionális elvárásokat támaszt és vágyat ébreszt egy ilyen nemlétező élmény iránt. Ha pedig nem tudjuk megkülönböztetni a szerelem fantáziáját a valóságtól, le is mondhatunk arról, hogy valódi kapcsolatunk legyen. Amikor elkezdjük megtervezni az esküvőt azzal a személlyel, akit alig ismerünk, vagy amikor teljesen meg akarjuk őket változtatni, szinte biztos, hogy nem az illetőbe, hanem a szerelembe – vagy annak illúziójába – vagyunk csak szerelmesek.
Engedsz a vágyálomnak
Persze, nem mindig könnyű felismerni, hogy idealizáljuk azt, akivel randizunk. Valakit tisztelni teljesen normális, de az már egészségtelen, ha ez az imádat az egekbe szökik és hősként tekintünk rá. Az idealizálásra és idolizálásra való hajlam gyakran alacsony önértékelésből fakad, így egy abszolút normális, vagy akár egy teljesen tökéletlen személy is nagyszerűnek tűnhet a szemünkben. Más okok lehetnek az idegenektől való ésszerűtlen elvárások, az ő tökéletesnek látásuk és ennek remélése, valamint a szabad akarat fogalmának nem értése. Ez vágyálmokat eredményez és túlzott obszesszív gondolatokat okoz valaki új iránt.
Legyen ez egy hollywoodi történet!
Az emberek vonzódnak a drámához, és a filmek hajlamosak is ezt kihasználni. Ez persze nem bűn, hiszen a szórakoztatóipar nem feltétlen az okításra jött lérte. De nem tévedés azt állítani, hogy bizonyos témák beépülhetnek az agyunkba, és egyesek azt hiszik, hogy a szerelemnek úgy kell kinéznie, ahogy a képernyőn. Ezek a filmek gyakran azonnalinak és mindent elsöprőnek, mutatják be a szerelmet, ez pedig nagy hatással lehet az obszesszív-kompulzív viselkedésekre, például a megszállottságra vagy új emberek iránti fixációra. Az emberek internalizálják ezeket az idealizált képeket, és az erős vonzalmat is rögtön szerelemnek hiszik.
A felhők fölött három méterrel
Valakivel, akinek a megszállottjai vagyunk, teljesen másképp fog kinézni a kapcsolatunk, mint azt előzetesen elterveztük. Csupán ennek felismerése is sokat segít lecsillapítani a felfokozott érzelmeket. A fantáziák nem kapcsolódnak a valós kapcsolódásodhoz valakivel. Bár úgy tűnhet, hogy a szerelem egy pillanat vagy egy szuperhúzás egy társkereső alkalmazáson, valójában egy folyamat, amelyet érdemes élvezni, függetlenül az eredménytől. Normális dolog belebolondulni valakibe, de mindig fontos emlékezni a valóság és az illúzió közötti különbségre.
Vissza a valóságba
Amikor tehát legközelebb azon kapjuk magunkat, hogy hatalmába kerít minket egy új ember iránti megszállottság, érdemes átgondolni, vajon valóban ismerjük-e őt, vagy csak az idealizált verzióját látjuk. Az igaz szerelem nem rögtön jelenik meg; idő és közös élmények révén alakul ki. Ezért is fontos, hogy ne hagyjuk, hogy a kezdeti vonzalom eltérítsen a valóságtól, és igyekezzünk tisztán és objektíven látni az új kapcsolatokat. Ha valaki hajlamos a limerenciára, hasznos lehet, ha megtanulja felismerni a jeleket, és tudatosan dolgozni kezd azon, hogy ne vesszen el a saját fantáziájában. Ennyi a titka az egésznek.
Nyitókép: visualspace / Getty Images
Forrás: Stylecaster
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- Egy kiábrándulás története – ez az „ick”
- Felejtsd el a lélektársat, csapattársa van szükség a jó házassághoz
- Cuki szokás vagy rizikós trend? Hódít a pebbling, amiről érdemes többet tudni!
