A zene mindannyiunk életének fontos része, mind kötődünk dalokhoz és elődókhoz, amik és akik meghatározó pillanatokra emlékeztetnek minket vagy talán minket magunkat is meghatároznak. A zene világnapján ezt is ünnepeljük!
A zene világnapjának gondolata először 1976-ban merült fel, majd az ötletet 1982-ben Maurice Fleuret zenetudós valósította meg, aki az év június 21-én Franciaországban életre hívta a „Fête de la Musique” elnevezésű rendezvényt. Az persze hamar kinőtte magát és globális ünneppé vált, melynek célja a zene minden formájának népszerűsítése és a zenei sokszínűség megünneplése. A zene világnapja ugyan nem összekeverendő az október 1-jén esedékes Zene Nemzetközi Napjával, amelyet az UNESCO és az International Music Council hozott létre 1975-ben, azonban a kettőnek lényegében ugyanaz az érdeke: mégpedig a zene éltetése. Cikkünkben most szerkesztőségünk tagjainak kedvenc dalain keresztül ünneplünk.
Betty kedvenc dalai
„Intuitív zenehallgató vagyok, ezért nálam a számok jönnek és mennek. Ha megtetszik egy dal azt néhány napig hallgatom, de utána továbbállok. Az aktuális hangulatomhoz és érzésekhez választok zenét. Igazából nem is választok, hanem inkább csak hagyom, hogy a zene rám találjon és megszólítson. Éppen ezért nincsen kedvenc zeném, kedvenc előadóm, sőt igazából semmiből nincsen kedvencem. Zenék vannak, amik egyszer, az életem egy adott pontján úgy és azt mondták, amit hallani szerettem volna abban a pillanatban.”
Mia 10 kedvenc dala
„Ahogy mindnyájunknak, nekem is rengeteg kedvenc zeném van, de most igyekeztem azokat a számokat felsorolni, amiket mostanában leggyakrabban hallgatok. Van köztük örök kedvenc, például a Queen-dalok, de olyan is, amin életem egyik legfantasztikusabb koncertélményéhez kötődik (Thirty Seconds To Mars). A Foo Fighterstől az Everlong pedig azért különleges a számomra, mert egyrészt egy nagyon kedves barátommal köt össze örökre, másrészt ennek az akusztikus verziójára vonultam be az esküvőnkön, két éve.”
Móni kedvencei
„Távolról sem sorrend ez, inkább életem egy-egy meghatározó daláról van szó. Amikor olyan időszakot éltem, hogy nem tudtam, hogyan tovább, mert elvesztettem egy szerettemet, vagy éppen egy párkapcsolatom futott zátonyra, mindig a zene segített. Nemcsak feltöltött, hanem megvigasztalt és erőt adott, továbblendített és helyre tette gondolataimat is.”
Tamara tízes listája
„Az én kedvenc dalaim nem a stúdióban születtek meg, hanem az élet nagy pillanatainál. Akkor, amikor Veszprémben hallgattam a közönség közé ugró Paolo Nutinit a szabadságról énekelni. Vagy azokon az éjszakákon, amikor barátnőmmel Pa-Dö-Dőre táncoltunk, úgy, hogy potyogtak a könnyeink a nevetéstől. A nehéz napokon a kocsiban üvöltött Deák Bill Gyulával, a konyhában eltáncolt Bebével vagy a lázadó tinédzserként az iskolaudvaron kiabált We’re not gonna take it-tel. Innen nézve nekem az élet olyan, mint egy hollywoodi musical, aláfestő zenével, aminek tracklistje esélytelen, hogy megálljon a top tíznél. Ezért hívjuk ezt inkább ízelítőnek egy egész széles skálán mozgó best of listáról.”
Noémi toplistája
„A zene szerintem nagyban meghatározza, hogy kik vagyunk, formál minket és kiegészít. A zene ott volt, mikor még iskolába mentem, ott volt az első randijaimon vagy egy szakítás után, de ott lesz az esküvőmön és a temetésemen is. Minden mosolynak és minden könnynek társa volt és lesz is, egyszóval végigkíséri az életem. Nehéz megfogalmazni, hogy mit jelent számomra a zene, hiszen tényleg szerves része a mindennapjaimnak. Egészen kislány korom óta minden korszakomnak megvoltak a kedvenc dalai, előadói, melyek emlékekhez kötnek, felidézik azt, hogy akkor ki voltam és most ki lettem. És erre jó visszaemlékezni. A gyűjteményem éppen ezért nem is volt egyszerű összeállítani, hiszen ezeket a dalokat egy nyolc órás lista foglalja magába, de megpróbáltam a lehetetlent, és ha nem is tizet, de tizenegyet sikerült leválogatnom.
Kezdésnek ott van az örök kedvencem, amit már akkor mindennap hallgattam, mikor még szinte fogalmam nem volt arról, hogy miről dalol Brandon Flowers a Mr. Brightside-ban. Helyet kapott rajta Eminem is, hiszen ő egy igazi ikon, ahogy –balhéjuk ide vagy oda, – nekem Machine Gun Kelly is az. Az Avenged Sevenfold A Little Piece of Heavenjének klipjétől sose lesz jobb, az Alvin és a mókusok pedig minden érámban helyet kapott. A Blink és a SUM41 a sulis évekbe repítenek vissza, Dzsúdló pedig helyettem is elmondja, hogy mit érzek általában. Chester Benningtontól soha nem lesz számomra legendásabb előadó, Frank Sinatra hangjától pedig semmi nem tud jobban megnyugtatni.”
Nyitókép: Getty Images
