Gyerekként önfeledten ugráltunk a pocsolyában, felnőttként azonban elfelejtjük, milyen jó is kapcsolódni a természethez. Határidők és falak közé zárva túlhajszoljuk magunkat, felemésztenek a mindennapi gondok, miközben a lelkünk ellenszerért kiállt!
Minden egyes lélegzetvételünkkel azt az időtlen kapcsolatot ápoljuk, ami összeköt bennünket az erdőkkel, a fákkal, a növényvilággal. Körülbelül öt másodpercenként telik meg a tüdőnk oxigéndús levegővel, amelyet a növények bocsátanak ki. Majd szén-dioxidot tartalmazó, elhasznált levegő hagyja el a mellkasunkat, amit a fák vesznek magukhoz, és használnak fel a fotoszintézis során. Észrevétlen folyamat ez, mégis az életünk és az életben maradásunk nélkülözhetetlen feltétele. Az erdők és a természetes környezet azonban nemcsak a friss levegőt biztosítják, hanem olyan alternatív gyógymódokat is, amelyek segítenek a modernkori betegségek, mint a stressz, a depresszió és az elhízás leküzdésében. Az erdőterápia segítségével felfedezhetjük a természet kínálta lehetőségeket és könnyedén beépíthetjük azok jótékony hatásait a mindennapi életünkbe.
Ember és természet
Az erdőfürdőzés kifejezés 1982-ben született meg. Ugyanakkor az emberiség és a természet kapcsolatának története ennél sokkal régebbre nyúlik vissza. Leszámítva az utóbbi pár száz évet az életünket a vadonban töltöttünk. Az idő előrehaladtával ez a szimbiózis meglazult, míg az ipari forradalom találmányainak köszönhetően majdnem teljesen megszakadt. Persze a hagyomány szinte minden kultúrában őriz valamit ebből a szokásból, az emberek a világ számos pontján a fák közé vonulnak el gyógyulni, inspirálódni, gondolkodni vagy éppen imádkozni. A japánok erősen hisznek az erdők gyógyító erejében, módszerük shinrin yoku néven vált ismertté, amit erdőfürdőzésnek fordítanak. Norvégiában a természetterápia, friluftsliv néven ismert, ami annyit tesz: „friss levegőn”. Nagy-Britanniában az elmúlt években újraéledt egy olyan gyógymód, aminek lényegét egy walesi kifejezés őrzi: Dod yn ôl at fy nghoed, jelentése: kiegyensúlyozott lelkiállapotba kerülni. Tükörfordításban annyit tesz, „visszatérni a fáinkhoz”. Az elmúlt években az amerikai kontinensen megszületett a természettől való elidegenedés szindróma fogalma, valamint a betegség ellenszere is: Vitamin N (Vitamin Nature).
Ritmus és összhang
Az erdőterápia nem gyógyít betegségeket, legalábbis nem úgy, mint egy gyógyszer, de közvetett módon mégis hat. A terápiában résztvevők jelentős egészségmegőrző hatásokról számolnak be. Csökken a különféle betegségek kialakulásának esélye, továbbá a stressz és a depresszió is kezelhető a módszer segítségével. A stresszhez köthető megbetegedések – alvászavar, szívbetegségek, gyomorfekély, emésztési problémák, idegrendszeri zavarok – száma az utóbbi évtizedekben rohamosan nőtt, ez a jelenség egyre nagyobb terhet ró a modern társadalmakra. Az erdőfürdőzés pont azért van ránk jótékony hatással, mert a testünk még mindig képes felismerni, hogy az erdő a mi természetes közegünk, a valódi otthonunk. Amikor a mi belső ritmusunk összhangba kerül a környezetünk ritmusával, kialakul a belső komfort érzése, és végre szinkronba kerülünk önmagunkkal. A természetterápia lényege, hogy fokozza a szervezetünk önregeneráló és ellenálló képességét. Ez a módszer azonban nem említhető egy lapon egy erdei kirándulással. Míg a túrázás során a célunk egy távolabbi helyszín megközelítése, addig az erdőfürdőzés közben az a legfontosabb feladatunk, hogy minden figyelmünket az „itt és a most”-ra fordítsuk. A tempó lassú, az összpontosítás azon a kapcsolódáson van, amivel és ahogyan a természet részleteire és jelenségeire hangolódunk. Amikor nem az úti cél lebeg lelki szemeink előtt, olyankor megérezhetjük a hely szépségét és erejét, ahol tartózkodunk. Minél inkább képesek vagyunk elcsendesedni, annál nyitottabbá válunk a természet csodáira.
Az erdő a gyógyító, lépj be a kapuján!
Az erdőfürdőzés lényege, hogy megnyissa érzékszerveinket, és segítsen befogadni a növények gyógyító erejét. A számos gyakorlat közül az egyik kedvencemet szeretném megosztani. A feladat megkezdése előtt végezzünk egy rövid légzőgyakorlatot, hogy aztán teljes éberséggel legyünk jelen a természetterápiás folyamatban. Keressünk a szabadban egy helyet, ahol kényelmesen le tudunk ülni. Hunyjuk be a szemünket és figyelmünket fordítsuk az orrunkon be- és kiáramló levegőre, az emelkedő és süllyedő mellkasunkra, a szívverésünk ritmusára. Amikor úgy érezzük, hogy lélekben megérkeztünk, és készen állunk, nyissuk ki a szemünket, és tekintsünk úgy a kiválasztott növényre, mint egy alkotó. Vegyük szemügyre jó alaposan, és mondjuk ki, mit látunk, mit érzékelünk, milyen érzéseket, esetleg emlékeket ébreszt bennünk mindez. Figyeljünk a legapróbb részletre is! A színek legkülönfélébb árnyalatain és kombinációin túl vegyük észre a formák és mintázatok sokaságát. Ne csak a szemünket használjuk! A megfigyelésbe vonjuk be az összes érzékszervünket. Érintsük meg a fa törzsét és levelét, közben figyeljünk arra, hogyan érezzük magunkat a folyamat közben. Lélegezzük be a fa, a föld és az avar illatát. Aztán hegyezzük a fülünket a lombkoronában lakozó állatok neszeire. Ez a körülbelül 20 perces gyakorlat képes teljesen áthangolni mentálisan és érzelmileg is. Minél több időt töltünk tudatosan a természetben, annál inkább rájövünk arra, hogy még a legegyszerűbb gyakorlatok is testi-lelki jóléthez vezetnek.
Nyitókép: Unsplash
Szerző: Kovács Kata
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- 10 perces reggeli rutinok az energikus napkezdéshez
- Ez a szó lenne a nyugodtabb, boldogabb élet kulcsa?
