A szüleink még hittek az ásó-kapa-nagyharangban, mi már kétkedve fogadjuk az „örökké együtt”-értékrendet. Végleg megváltozott volna valami a kapcsolatainkban? És egyáltalán létezik az igazi, akit oly epekedve keresünk?
A Psycholgy Today nemrég elgondolkodtató cikket közölt a mai fiatal felnőtt generáció párkapcsolati szokásairól. Az írás szerint a mai fiatal felnőtteket egyre gyakrabban hívják „hook-up” generációnak. A hook up annyit tesz, összejönni, mindenféle elköteleződés nélkül kapcsolatot kezdeményezni, amiből aztán vagy lesz valami, vagy nem. Az összejövés lényege maga az összejövés, nem több és nem kevesebb: akik összejönnek, mást nem is akarnak, csak azt, ami éppen van, hosszú távú tervek nélkül. „Mert az para, mármint a hosszú távú tervek.” – mondja a témáról egy budapesti férfiismerősöm, Andris. Andris 37 éves, kiállításszervezőként dolgozik, és nem igazán izgatja, mi lesz vele tíz év múlva. „A húszas éveimben a csajok állandóan azzal jöttek, hogy most merre tart a kapcsolat, meg definiáljuk, hogy mi ez – mondja -, de nekem eszem ágamban sem volt definiálni. Ma már megértik – főleg a mostani húszasok -, hogy nem kell ráfeszülni a témára. Élvezni kell az életet.”
A másik oldal
„Hozzám nyilvánvalóan azok jönnek, – mondja Ladányi Klára, pszichológus – akiknek problémájuk van ezzel az életterülettel. A jól működő házasságok tagjai nem fordulnak pszichológushoz. Úgy látom, valóban van egy ilyen tendencia: kitolódott az elköteleződés, a házasságkötés időpontja, a fiatalok egyre később alapítanak családot. Persze sok oka van annak, hogy miért is akarnak a mai fiatalok minél tovább fiatalok maradni, ez egy igencsak összetett kérdés, telis-tele szociológiai és gazdasági tényezőkkel. Az okok között szerepel például az, hogy később tudnak elhelyezkedni, mint a korábbi generációk tagjai, így később teremtenek egzisztenciát, ráadásul egyre nagyobbak az igényeik. Sokak számára a mama-hotel is kényelmes biztonságot nyújt, amitől nehéz elszakadni.” A kötelezettségek nélküli szexuális tevékenységek nagyon gyakoriak, különösen az egyetemista korosztály körében. Egyes tanulmányok szerint manapság kétszer olyan gyakori a laza szex az első randin, mint korábban. Vagyis ma már az a fél – ez korábban inkább a lányokra volt jellemző – sem vár komoly fejleményt a szex után, aki mondjuk 15 éve még azt remélte, másnap este felhívja a szexpartnere és randira invitálja. A helyzet azonban aggodalomra ad okot, hiszen a hook up-kultúra előretörésével ki lesz, aki fontosnak tartja majd a hosszú távú kapcsolat értékeit, és továbbadja ezeket a következő generációnak?
Egy kis kaland rendelésre!
Arról is megkérdeztük a szakembert, hogy vajon mi lehet az oka és hova vezet, hogy a mai fiatal felnőttek egyre lazábban kezelik a párkapcsolatukat és a szexuális viszonyaikat. Valóban kevésbé fontos nekik az elköteleződés? A szakember szerint a fiatal felnőttek megváltozott párkapcsolati szokásai szorosan kapcsolódnak ahhoz, hogy ez a generáció már sokkal több szülő válását élte át, mint a korábbiak, tehát egyre több fiatal mintája a szétszakadt vagy szétszakítható kapcsolat, nem pedig az örökké tartó házasság. „Egy statisztika szerint, ha az én szüleim elváltak, annak az esélye, hogy én is el fogok válni a háromszorosára nő – mondja Ladányi Klára –. Ezen logika mentén is megfigyelhető, hogy egyre több házasság bomlik szét. A válások száma egyre csak növekszik. Ha azzal a tudattal növök fel, hogy a házasság nem biztos, hogy fennáll a sérülés, veszteség lehetősége, akkor nem is csoda, ha nem akarok megházasodni. Minél többen élik át a szüleik válását, annál többen fognak elgondolkodni arról, érdemes-e elköteleződniük.” Ez a jelenség magában hordozza azt is, hogy egyre többen lesznek nyitottak a laza kapcsolatra. Ráadásul egyre több a lehetőség is, elég csak rápillantunk a Tinderre, a legtöbb felhasználó nem élete párját keresi, hanem valakit, akivel aznap este elütheti az időt. Akárcsak Andris. „Pár hete megismertem egy lányt, párszor találkoztunk, és amikor úgy éreztem, elég volt, megmondtam neki, hogy én nem vágyom komolyabbra. Kiröhögött és azt mondta, ő sem: azt hitte rólam, hogy én zúgtam bele. Elég vicces helyzet volt. Még aznap nálam aludt búcsúzóul és többé azóta nem kerestük egymást.” Amikor azt kérdezem Andristól, biztos-e benne, hogy a lány igazat mondott, nem csak a saját érzéseit palástolta ügyesen, elgondolkodott, aztán megrántotta a vállát. „Simán lehet. Akkor meg pláne jó fej, hogy vette az adást.” Andris azt is elmeséli, hogy szinte tudatosan kerüli a szerelmet, utoljára nyolc éve élte át az érzést, mert ahogy ő fogalmaz így „minden sokkal könnyebb és egyszerűbb.” S hogy mi volt Andrisnak „túl sok”? „Fárasztó volt az állandó időpont egyeztetés, meg az alkalmazkodás. Szeretem élni a saját életem, és csinálni a dolgaimat.”
„Viszem a barnát, viszem a szőkét”
A „randi-apokalipszisre” már évekkel ezelőtt figyelmezettek a szakemberek, és azt a a tendenciát vélték felfedezni, hogy a randizó korosztályt már nem érdekli az elköteleződés, vagy adott esetben a házasság. Ez pedig aggodalomra adhat okot, hiszen a házasságnak számos mentális és egészségügyi előnye van. A Cincinnatti Egyetemen klinikai pszichológiai doktorandusz tanulmányait végző Neslihan James-Kangal épp a témában végzett egy kutatást, amelynek eredményeit a Sexuality and Culture-ban publikálta. A 249 megkérdezett egyetemi hallgatót arról kérdezték, várható-e, hogy elköteleződnek a jövőben és, hogy milyen kapcsolatokba bonyolódtak az interjút megelőző tíz hétben. Utóbbi kérdésre az átlagos válasz kettő volt, azaz két különböző partnerrel bonyolódtak szexuális kapcsolatba – volt, akinél ez a szám 10-ig is felment. Vagyis elmondható, hogy az összejövés mindennapi életük részét képezi. Ugyanakkor a válaszadók 71%-a jelezte, hogy valószínűleg egy napon házasságot köt majd valakivel. Tehát a harmincas éveiket már úgy látták előre, mint akik hosszú távú párkapcsolatban élnek. Mégis, mi van azokkal a szinglikkel, akik „így maradnak” a harmincas éveikre is? Hiszen jó pár példát láthatunk erre magunk körül. Andris így válaszolt: „Nekem jó ez így. Mi értelme lenne elkezdenem menekülni a világba és gyorsan keresni valami lányt, csak azért, mert a társadalmi elvárás így kívánja? Lehetek apa 45 évesen is. Mondjuk olyan szempontból is nézhetjük, hogy most is menekülök. De ez már egy másik beszélgetés. Majd meglátjuk, mi lesz.” És tényleg menekül tovább: hétkor „egy csajjal” találkozik, akivel azt beszélték meg, hogy vesznek sört, letöltenek egy filmet, aztán „majd meglátjuk.”
Szöveg: Szajki-Vörös Adél
Nyitókép: Artem Tymoshenko/Shutterstock
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- Tényleg elkerülhetetlen, hogy megismételjük a rossz párkapcsolati mintáinkat?
- 7 őszinte idézet hírességektől a párkapcsolatokról
- Csak így érdemes szünetet tartani egy párkapcsolatban
