Nemcsak a gyönyörű dalaik miatt szeretjük annyira Lábas Vikit, Törőcsik Kristófot és Füstös Bálintot, hanem a őszinteségükért is. A zenekar tagjai ugyanis nem titkolják, minden siker ellenére néha még ők is kételkednek önmagukban és a zenéjükben.
Szeptember másodikán új albummal jelentkezett Lábas Viki, Törőcsik Kristóf és Füstös Bálint, azaz a Margaret Island. A negyedik nagylemezüknek a „Hol marad az én történetem” címet adták, méghozzá nem véletlenül: arra utalnak ezzel, hogy a karanténidőszak alatt elbizonytalanodtak az immár hétéves zenekar jövőjét illetően. Végül úgy döntöttek, nem adják fel és maradnak még egy kicsit. Mi pedig kifaggattuk őket arról, hogyan élik meg ezt a sorsfordító időszakot a banda életében.
– Azt mondják, nemcsak sejtszinten, hanem lelkileg is kicserélődünk hétévente, a Margaret Island pedig éppen a hetedik születésnapját ünnepli 2021-ben. Ha ezt a periódust vesszük alapul, rátok mennyire igaz a fenti állítás? Ti új emberként zártátok ezt a korszakot?
– Füstös Bálint: A mi esetünkben helyes ez a feltételezés, én például úgy érzem, tapasztaltabbak és tudatosabbak lettünk. Könnyebben és jobban meg tudjuk fogalmazni azokat a dolgokat, amik ötlet szinten felmerülnek bennünk, illetve ezeket végig is visszük.
– Törőcsik Kristóf: Nekem pedig a nyári koncertszezon jutott eszembe, mert éppen nemrég beszéltünk arról a többiekkel, hogy idén valahogy minden annyira gördülékenyen működött a stábon belül szakmailag és emberileg is mindenkivel. Eddig is iszonyatosan jó nyaraink voltak – félreértés ne essék -, de most egy hatalmas családdá váltunk.
– Lábas Viki: Összeért a produkciónk. Egyébként valóban azt szokták mondani, hogy ha egy zenekar kibír együtt hét évet, akkor akár a tizenötödik születésnapjáig is eljuthat… úgyhogy ebben reménykedünk mi is. (mosolyog)
– Minek köszönhető, hogy éppen idén nyáron alakult ki ekkora összhang a Margaret Island stábjában? Köze lehet ennek ahhoz is, hogy a pandémia miatt kénytelenek voltatok egy hosszabb szünetet tartani a fellépésekben?
– Füstös Bálint: Egészen biztosan, hiszen végre volt időnk utolérni magunkat, megvizsgálni a műsorunkat, amit általában mindig úgy kellett összeraknunk, hogy közben ezer felé kellett figyelnünk és állandó rohanásban voltunk. De idén tavasszal például az volt az egyetlen feladatunk, hogy az eddigi dalainkat minél inkább átdolgozzuk. A koncertjeink újragondolására egyébként volt még egy apropónk, méghozzá az, hogy új zongoristát köszöntöttünk Bejan Norbi személyében, akivel egyébként is végig kellett vennünk az összes számunkat.
– Törőcsik Kristóf: Leporoltunk néhány régi ötletet is.
– Lábas Viki: Emellett természetesen az is realizálódott mindenkiben, hogy ami korábban természetesnek tűnt, az mégsem az. Ma már sokkal jobban értékeljük, hogy azt csinálhatjuk, amit a leginkább szeretünk, ráadásul együtt. Próbáltunk pozitívan kijönni ebből a karanténidőszakból, és ez sikerült is.
– Viki, ahogy említetted is, a hetedik év vízválasztó egy kapcsolatban. Ha utólag visszatekintetek, mi az, amiben a legtöbbet kellett formálódnotok, csiszolódnotok egymáshoz? Van esetleg olyan dolog, amiről ma már bevallanátok, hogy korábban bosszantott titeket a másikban?
– Törőcsik Kristóf: Viki soha nem rejtette véka alá, ha idegesítette vagy bosszantotta valami, ezeket mindig közölte velünk. (nevet) De talán a kommunikációban kellett egy kicsit fejlődnünk.
– Lábas Viki: Fel is kellett nőni ehhez a feladathoz. Rájöttünk, hogy tulajdonképpen a dalok szerzésére és írására jut a legkevesebb idő, mert az időnket, illetve az energiáinkat más teendők veszik el. Ezt szeretnénk egyensúlyba hozni. Nekünk ugyanis a zenélés és a közönséggel való kommunikáció az elsődleges feladatunk.
– Füstös Bálint: A kommunikáció fejlesztése természetesen egy folyamatos munka, amire a jövőben is oda fogunk figyelni. Én talán abban fejlődtem a legtöbbet az elmúlt hét évben, hogy megtanultam lefordítani a saját nyelvemre azt, amit a többiek mondanak nekem. Megértem azt, hogy mit szeretnének közölni velem.
– És mi az, ami miatt a leginkább tisztelitek egymást?
– Lábas Viki: Borzasztóan felnézek a fiúkra a zenei tudásuk, a hozzáállásuk és a szakmaiságuk miatt. Amikor a legutóbbi Random Trip koncerten Bálint együtt gitározott Karácsony Jánossal, James megkérte, hogy játssza vissza, amit ő. Bálintnak ez egyből sikerült, James arcáról le is tudtam olvasni az elismerését. Kristóf pedig elképesztően kreatív és még ha ki is vonja magát sok operatív dologból (ami ránk szakad Bálinttal), a másik oldalon telepakolja a mérleget a dalszövegeivel vagy az ötleteivel. Hálás vagyok azért, hogy ennek a csapatnak a részese lehetek.
– Törőcsik Kristóf: Én úgy látom a hármasunkat, mintha Bálint lenne a fa, a gyökereivel együtt, amiből kinő a zenekar és lehetőséget ad arra, hogy ez az egész létezzen. Viki az éneklő kismadár, én pedig az eső, ami táplálja a fát.
– Az egyik interjútokban azt meséltétek nemrég, hogy a karanténidőszak alatt megfordult a fejetekben, véget érjen-e a Margaret Island története. Mi billentette mégis a folytatás felé a mérleg nyelvét?
– Füstös Bálint: Az, hogy zenélni szeretnénk, nem volt kérdés. Inkább abban bizonytalanodtunk el, van-e még olyan befogadó közeg, aki erre kíváncsi. Elvonultunk Fonyódra, és hónapokig nem találkoztunk olyan reakciókkal, amivel mondjuk egy koncerten szoktunk. Egyáltalán nem tudtuk, mikor indulhatunk újra, meg tudjuk-e tartani a csapatot és a stábot. Ez rettenetesen fura volt, korábban még soha nem tapasztaltunk ilyet.
– Lábas Viki: Hatalmas felelősség telepedett a vállunkra azzal kapcsolatban, hogy miként tartjuk életben a produkciót, mivel igazából nem is létezett akkoriban. Ezért is lett a legújabb lemezünk címe az, hogy „Hol marad az én történetem”, hiszen a munkálatokat végig ez a bizonytalanság és kérdőjelek sokasága jellemezte. Felmerült bennünk az is Fonyódon, hogy talán már nem is emlékszik ránk senki és nem is hallgatják a zenénket. Aztán egyszer csak a vasútállomáson odajött hozzánk egy lány és azt mondta, azért éppen Fonyódra járnak vásárolni az anyukájával, hogy hátha egyszer találkozhatnak velünk. Ez egyfajta szikra volt nekünk.
Bár a következő néhány hónap kifejezetten mozgalmas lesz a Margaret Island számára, hiszen szeretnék minél több helyen bemutatni a negyedik nagylemezüket (Az új dalokat először szeptember 11-én hallhatod élőben a Kobuci Kertben – a szerk.), azért Viki, Bálint és Kristóf arra is odafigyelnek, hogy legyen idejük feltöltődni két fellépés között. És még azt is elárulták nekünk, hogy miket írtak fel az őszi bakancslistájukra.
Hallgasd meg a Margaret Island új albumát!
Nyitókép: Földi Ádám
