Talán te is tapasztaltad már, hogy élethelyzetektől és társaságtól függően másképp nevetünk, most egy tanulmány is ezt vizsgálta.
Katát egy laza csajnak ismertem meg, akinek minden mozdulata, sőt, még a nevetése is passzolt ebbe a képbe. Többször találkoztunk egy nagy baráti társaságban, és volt, hogy már onnan tudtam, ő is a vendégek közt van, hogy egy étterem bejáratához vagy egy házibuli helyszínére érkezve meghallottam természetes, kedves, gyöngyöző kacagását. Ettől mindig jobb kedvem lett, hiszen Kata nevetése maga volt az önfeledtség, a lazaság, a jókedv. Amikor viszont István is feltűnt közöttünk, valami megváltozott. Kata feszengőbbé vált, többet igazgatta a haját, picit erősebben sminkelt, és már nem azzal a könnyed, természetes kacagással nevetett, hanem valahogy mélyebbé, erőteljesebbé vált a nevetése. Ebből páran kitaláltuk, hogy István bejön neki. De vajon tényleg másképp nevetünk, ha romantikus szálak vegyülnek a történetbe, mint amikor a barátainkkal vagyunk?
Másképp nevetünk, állítják a kutatók
Te is láthattál, hallhattál a Katáéhoz hasonló történetet a környezetedben, de akár magadon is észrevehetted, hogy a nevetésed időről időre változik. És nemcsak a körülményektől, helyszíntől függhet, hanem attól is, kivel, kikkel vagy. Ez a kérdés indította el három kutatónő, Sally D. Farley, Deborah Carson és Susan M. Hughes érdeklődését is, akiknek nemrég a Journal of Nonverbal Behavior című folyóiratban jelent meg a közös tanulmányuk. Ebben annak jártak utána, másképp nevetünk-e attól függően, hogy a barátainkkal vagy a szerelmünkkel vagyunk.
„A nevetés kommunikálhatja a hovatartozást, illetve kapcsolatfenntartási stratégiaként is szolgálhat” – írják a cikkben. Hozzáteszik: a nevetés fontos szerepet játszik az emberek közötti társas kötődésben, segítve a mélyebb kapcsolatok kialakulását. Gondolj csak bele, már a kisbabák is a nevetés képességével születnek, ami azt bizonyítja, hogy ennek nagyon is fontos szerepe van az emberek szociális fejlődésében.
Hogy ez valóban így van-e, annak kiderítésére Farley és kollégái három vizsgálatot végeztek. Arra kérték alanyaikat, hogy hívják fel romantikus partnerüket, majd egy azonos nemű, szívükhöz közel álló barátjukat. A hívások után mindenkit arra kértek, hallgassák meg a rögzített nevetéseiket, és tegyenek különbséget a szerelmükkel illetve a barátaikkal folytatott beszélgetések során elhangzott nevetések közt.
Ezt nyilván meg is tették, hiszen a tudósok végül arra a következtetésre jutottak, hogy bizony, másképp nevetünk baráti és romantikus kapcsolatainkban – előbbiekkel a nevetés mindig spontánabbnak, lazábbnak, természetesebbnek fog tűnni.
Mi lehet ennek az oka?
Anélkül, hogy itt és most nagyon belemennék a párkapcsolatok vagy a barátságok pszichológiájába, csak gondolj a kézenfekvő dolgokra. Például, hogy akivel szerelmi kapcsolatot szeretnél kialakítani vagy elmélyíteni, annak a figyelmét valamivel fel kell kelteni, és lehet, hogy az evolúció rendezte úgy, hogy ez akár lehetne a nevetés is. De az is lehet, hogy egy párkapcsolatban, különösen az elején még annyi lehet az érzelmi bizonytalanság… és annyi kimondatlan elvárásunk lehet saját magunk felé. Nyilván szeretnénk tökéletesek lenni, amihez a tökéletes nevetés is hozzátartozik. Ha nem szereted a saját kacagásod hangját, akkor lehet, hogy ezen tudatosan próbálsz változtatni. De talán valahogy ösztönösen nevetsz feszültebben és erőltetettebben, mint amikor a barátaiddal egy fesztelen kis esti csevegésen önmagad adod.
Ha ezen kapnád magad (mint, ahogy a fenti történet főszereplője, Kata is észrevette, hogy megváltozott a nevetése), érdemes magadban azt erősíteni, hogy már így is épp elég jó vagy. És akinek tetszel, annak éppen így fogsz bejönni, a „tökéletlenül tökéletes” nevetéseddel együtt.
Forrás: mymodernmet.com
Nyitókép: m-imagephotography/GettyImages
