Néhány nappal ezelőtt jelent meg egy külföldi tanulmány, amihez több mint 11.000 szerelmes párt vizsgáltak számítógépekkel, hogy megtudhassák, mi a kapcsolatuk motorja.
A Kanadában, Amerikában, Svájcban, Izraelben, Új-Zélandon és Hollandiában élő szerelmeseknél mesterséges intelligenca segítségével végzett mérések kimutatták, hogy a jól működő társas kapcsolatok alapja az az életritmus, amit a két fél közösen alakít ki, saját egyéniségükből kiindulva.
A tanulmány során az is kiderült, hogy miért van az, hogy egyes kapcsolatok jobban fejlődnek, mint mások. Az elemzés szerint negyvenöt százalékban az határozza meg szerelmünk karaktereit, hogy mennyire érezzük magunkat elégedettnek, amikor a párunkkal vagyunk. Arra is fény derült, hogy ez az elégedettség egyébként nagymértékben függ attól, hogy saját magunk felé mennyire fordulunk bizalommal és megelégedéssel, és csak elenyésző százalékban attól, hogy a partnerünk hogyan érez ezzel kapcsolatban. Vagyis minden azon áll vagy bukik, hogy individuális egyénként hogyan működünk egy szerelmi kötelékben.
„A felmérések szerint nem az a legfontosabb, hogy kit választunk, hanem, hogy együtt hogyan tudjuk alakítani a kapcsolatot. A közösen létrehozott dinamika számít leginkább.”
– mondta Samantha Joel, a kutatás vezetője.
És, hogy milyen egyéni karakterek szólhatnak bele abba, hogy jól működünk-e együtt a szerelmünkkel vagy sem? A jövedelmünkkel, az életünkkel, a szexualitást érintő kérdésekkel való elégedettség, a korunk, a szeretetre való képesség, az empátia, de még a korunkból adódó sajátosságok is befolyásoló tényezők lehetnek. Ezek szerint tehát egy kapcsolat nem attól válik kielégítővé, hogy a két fél jól mutat egymás mellett vagy talál közös pontokat, hanem attól, hogy közösen mit hoznak létre.
Forrás: vice.com
Nyitókép: AscentXmedia/GettyImages
