„Nem leszek cinkos a kisstílű játékaidban!”

Ártatlan füllentéstől a fájdalmas hazugságig

Miért van az, hogy néhány férfi képtelen kritikus helyzetben őszinte lenni? Miért kell játszmázni? Vajon pusztán önzők, vagy tényleg nem érzékelik, milyen mély sebet ejtettek a másikon?

Ha hosszú ideig együtt élsz valakivel, egy idő után sebészi pontossággal meg tudod állapítani, mikor hazudik, vagy legalábbis próbál ferdíteni. Ha mégsem vennéd észre, az élet fintora, hogy előbb-utóbb úgyis minden kiderül, csak idő kérdése. Ha van olyan ügyes, és nem buktatja le saját magát, akkor vagy valamelyik rokona árulja el tudtán kívül, vagy valamilyen fatális véletlen folytán derül ki, hogy nem volt veled őszinte.

A hazugság súlyosságát tekintve széles skálán mozog, a füllentéstől a durva átverésig terjed a skála. Van, ami még tolerálható és megbocsátható, de van, amin nem lehet – és nem is érdemes – túllépni. Mivel mindenki magából indul ki, egyénenként változó a tűréshatár. Ha te is, akárcsak én, „genetikailag” képtelen vagy a hazugságra, akkor jóval nehezebben dolgozod fel a csalódást, mint az, aki már rutinra tett szert a ferdítésben. Az egyéni beállítottságon kívül fontos még, hogy mi a hazugság tárgya, kit érint, és milyen következményekkel jár.

„Ártatlan” füllentések

Ha jelentéktelen dologról van szó, és nem érint meg érzelmileg különösebben, akkor nem érdemes patáliát csapni. Például azt mondja, zárva volt a bolt, pedig csak szimplán elfelejtett bemenni. Bár azt gondolom – ennek a fontosságára mostanában jöttem rá –, ebben az esetben is jobb, ha jelzed, hogy tudod, nem mondott igazat. Mindenki hibázik néha vagy elfelejt dolgokat, miért ne tehetné ezt meg ő is? Mentő körülmény, hogy tette mögött nincs szándékosság, a motiváció legtöbbször a megfelelési vágy. Azért te csak tudasd vele, hogy elvárod, és előre is köszönöd a jövőbeni őszinteséget. Így nem válsz cinkosává a pitiáner játékában, neki pedig remélhetőleg ennyi is elég lesz ahhoz, hogy belássa, nem érdemes kockáztatni.

Amikor már érzelmileg is érint

Sokkal fájóbb és nehezebb dolog, ha tudatosan csapnak be, pláne, ha számodra fontos személy teszi ezt. Ilyen lehet, amikor azt mondja, hétvégén nem ér rá, mert vidékre kell utaznia, aztán később kiderül, hogy otthon lapított. A motiváció legtöbbször a konfliktuskerülés, a „büntetéstől” való félelem, vagy az, hogy szeretne megúszni valamit. Ennek is vannak fokozatai, az előbbi példától egészen a megcsalásig, de ami biztos, az ilyen típusú hazugság felett már nem érdemes szótlanul átlépni. Óhatatlanul megrendül a bizalmad, gyanakvóvá válsz, és ezernyi kérdés fogalmazódik meg benned. Persze nem mindegy, melyik pólushoz áll közelebb a te eseted, mint ahogy az sem, hogy egy adott szituáció késztette hazugságra, vagy előre eltervezte, előfordult-e már korábban is, vagy ez volt az első eset, hogy rajtakaptad.

Akár így, akár úgy, a szándékosság miatt nagyon tud fájni, és időbe telik, amíg túljutsz a csalódáson, ha egyáltalán sikerül. Az is lehet – különösen megcsalás esetén –, hogy szakember segítségét kell kérnetek. Fontos, hogy őszinte légy magadhoz, amikor azt mérlegeled, mi legyen kettőtökkel. Képes leszel hinni neki? Képes leszel túllépni a dolgon és megbocsátani? Alaposan át kell beszélnetek a történteket, együtt kell megoldást találnotok, nem maradhat benned sem kérdés, sem kétség. Kemény munka, de ha mindketten betartjátok a közösen meghatározott játékszabályokat, van esély a „túlélésre”.

Amikor a hazugság túllép minden határt

Optimális esetben csak hallottál olyan esetről, amikor a férfi hazugságspirálba keveredik, és sehogy sem tud jól kijönni belőle. Néha ez túlmutat a privát szféra falain is, több embert érint, akik megkérdezésük és beleegyezésük nélkül lettek a játszma részesei. Tipikus példa, amikor a férfi barátnője mellett több vasat is tart a tűzben, mindegyiket személyre szabott mesével „hitegetve”, és valamilyen oknál fogva lebukik. Ez roppant kellemetlen, főleg, ha a szereplők és a statiszták ismerik egymást.

Habitustól és érzelmi kötődéstől függően minden érintett sérül. Kinek rosszabb? A barátnőnek, aki alkalmi vak és nem lát, és hiszi, mert hinni akarja az „ő zaklat, én hallani sem akarok róla” kábító szöveget? A szerető(k!)nek, aki nem tudott a férfi „idilli” kapcsolatáról, és nyomorultul érzi magát? Vagy Don Juannak, aki elveszti a talajt a lába alól, és nem győz magyarázkodni? Szerepkörtől függetlenül annak legfájdalmasabb a csalódás, aki soha nem tenné ezt meg a másikkal, és ha tisztában van a körülményekkel, semmi pénzért nem venne részt egy ilyen beteges játékban.

Nehéz megmondani, mi vihet rá valakit arra, hogy hosszú időn keresztül, tudatosan becsapjon hozzá közel álló embereket. Gyávaság? Kényelem? Félelem? Önzőség? Kapuzárási pánik? Probléma saját magával és az életével? Egyik magyarázat sem oldozza fel a tette alól, de ha jobban belegondolsz, még az is lehet, neki van a leginkább szüksége a segítségre.

Azt gondolom, egy ilyen szituációban halmozottan érvényesek a fenti kérdések. Te képes lennél még valaha hinni neki? Van erre bocsánat? Hajlandó lennél meghallgatni a miérteket? Ha valami miatt mégis úgy döntenél, hogy igen, nagyon elszántnak és következetesnek kell lenned. Meg kell határoznotok, mennyi időt adtok a téma kibeszélésére, mert – ha már egyszer úgy döntöttél, hogy jelentkezel még egy pofonra – a végtelenségig nem lehet, és nem is szabad fenntartani a „háborús” állapotot. A kitűzött határidő utolsó pillanatáig nincsenek tabutémák és tiltott kérdések, az őszinteség magától értetődő kell hogy legyen, még akkor is, ha nem mindig szeretnéd hallani a választ. Le kell ásni a mélyre, fájó önismereti lecke ez mindenkinek, de – ha egyáltalán lehetséges – csak így tudtok eredményt elérni.

Mi történt volna, ha megmondod az igazat?

„Vekerdy Tamás egyszer azt mondta, hogy nem az a gazember, aki hazudik, – mondja Roboz Zsóka, életvezetési tanácsadó – hanem az, akinek nem lehet megmondani az igazat. Ez egy elég sarkított vélemény, és nyilván nem ment fel senkit a hazugság negatív volta alól, de ha valaki folyamatosan hazudik neked, akkor érdemes a saját szerepedet is megvizsgálni a helyzet kialakulásában. Soha nem azt kell egy ilyen lebukás esetén megkérdezni, hogy MIÉRT HAZUDTÁL? Hanem inkább azt, hogy SZERINTED MI TÖRTÉNT VOLNA, HA MEGMONDOD AZ IGAZAT? Ebben a válaszban sokkal több információ lenne a kettőtök kapcsolatáról vagy a kapcsolat hibájáról, esetleg a rossz kommunikációról, mintha csak kétségbeesetten azt kérdezgetnéd, hogy miért hazudtál. És persze, lehet, hogy egyszerűen a partnered személyiségében van valami (neurotikus, patológiás vagy csak egy elakadás), amin csak ő tud változtatni, ha kell, segítséggel. Akkor viszont azt kell végiggondolnod, hogy miért vagy egy ilyen kapcsolatban huzamosabb ideje. Mint minden interakció, ez is kétszereplős, és mindkét félnek szerepe van nemcsak a helyzet kialakulásában, hanem fenntartásában és működtetésében is.”

Nyitókép:

Legnépszerűbb cikkek: