Hálát adni jó. Én napokig tudatosan figyeltem arra, hogy megéljem és ki is mondjam: hálás vagyok. A változás pedig meglepő és egyben nagyon szép érzésekkel, gondolatokkal töltött el.
Sokszor olvastam már arról, mennyi jó hatása lehet az életünkre, ha megtanulunk hálát adni, és gyakorlom is. Mondjuk, mivel nem mindenben tudok rendszeres lenni, előfordul, hogy kimarad pár nap, vagy egy hét. Ebből adódóan pedig a hála testi és lelki egészségünkre gyakorolt jó hatásait is csak szórványosan éreztem. A hála világnapja viszont remek alkalmat kínált arra, hogy picit tudatosabb legyek ebben: eldöntöttem, hogy 5 napon át minden nap hálát adok, és megnézem, mi történik az életemben. De arra, hogy végül milyen gondolatok fogalmazódtak meg bennem, nem számítottam.
5 nap, amikor nem felejtettem el hálát adni
Péntek: Ez volt az első napom. És végül annyi izgalom vegyült bele, hogy csak este, a férjem zenekarának koncertjén sikerült hálát adni. Az estéért, a napért, a hétért, azért a sok szeretetért, mosolyért és segítségért, amit kaptam. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy másnap már hétvége. „Beengeded a hétvégét? A szívedbe is, úgy igazán?” – kérdeztem magamtól. És ezzel a gondolattal minden korábbinál nyugodtabban csúsztam rá a hétvégére.
Szombat: Volt egy szabad délelőttöm, ami teljesen feltöltött. Délután pedig a gyerkőc őszi ruháit rendezgettük, ami ismét csak hálával töltött el, hiszen szép, egészséges nagylány, és megint nőtt. Szerencsére pont annyit, hogy azok az őszi ruhák, amiket még tavaly tettem el neki, pont jók lesznek. „Változunk, fejlődünk… és ez épp így van jól” – gondoltam szombat este, mielőtt fáradtan, de nagyon elégedetten elaludtam.
Vasárnap: A hétvége második napja elég intenzívre sikeredet, mintha az előző napok csendje, békéje, nyugalma után most viharos erővel támadt volna fel a szél. Egy családtagom nagyon kellemetlen helyeztbe került külföldön, és kérdéses volt, hogyan tud egyáltalán hazajönni. Próbáltam kinyomozni, mit tehetünk érte, hogyan tudunk segíteni, de nem sokra jutottam. Este nehéz volt olyan pillanatokat találni a napban, amiért tudtam hálát adni, de végül sikerült. „Örülj, hogy csak ennyi történt… sokkal nagyobb baj is lehetett volna” – futott át a fejemen, magamat is meglepve, hogy pánik helyett ezzel a pozitív gondolattal tudtam megnyugtatni magam.
Hálát adni, nehézségek közepette
Hétfő: Minimális alvás után vérvétellel kezdtem a napot. „Csodálatos”, ugye? Hazafelé tartva viszont nemcsak azért adtam hálát, hogy túl vagyok rajta, hanem azért is, mert közben jó híreket kaptam a külföldön rekedt családtagomról (akkor már úton volt hazafelé). És mert az Oktogonnál egy olyan gyönyörű, őszi színekben pompázó ugróiskolát láttam felfestve, amilyet szerintem még soha. „Minden rendben van. Ami még nincs, az hamarosan rendben lesz” – gondoltam. És ami még ennél is jobban meglepett, hogy mosolyogva szálltam fel a kisföldalattira. Még az esőt sem tudtam utálni.
Kedd: Ezen a napon arra gondoltam, kipróbálom A titok című könyvben olvasott módszert, én is azzal próbálok hálát adni. Ennek lényege a következő: már reggel, amikor felkelsz, elkezded mondogatni, hogy „köszönöm, köszönöm”. Eleinte gépiesen megy, de utána egyre jobban beleéled magad, és a hála egyre magasabb szintjére tudsz emelkedni. Ezáltal a hozzáértők szerint változnak a rezgéseid, a kisugárzásod. Boldogabb leszel, és jobb dolgokat vonzol be az életedbe. Ez a nap első felében sikerült is: megoldódott egy kisebb feladatom (szinte magától), és az előző napi véreredményeim is rendben vannak.
De épp amikor ezekért adtam hálát, kiderült, hogy egy másik családtagom kórházba került. Szerencsére csak egyetlen éjszakát kellett bent töltenie, és már minden rendben, de azért valószínűleg átestem egy enyhe pánikrohamon. Ezután nagyon nehéz volt befelé figyelni, elcsendesedni, és egy percig keresni magamban, miért is adjak hálát. Ekkor szólalt meg valahol mélyen, belül egy olyan dal, amit már évek óta nem hallottam. „Always look on the bright side of life” – és nem akart abbamaradni. Elmosolyodtam. Felnéztem az égre, gyönyörűen sütött a nap. És valami elemi erővel kerített hatalmába a hála és a szeretet érzése. Sírtam és nevettem egyszerre. De most már biztosan tudom, hogy minden rendben lesz! És ezért is hálás vagyok.
Hogyan adj hálát?
A legjobb benne, hogy nem kell rá órákat felszabadítanod a napirendedből, elég, ha van pár perced, amikor igazán befelé tudsz figyelni. Ez megtörténhet akár várakozás vagy séta közben, de ébredés után, vagy elalvás előtt is. Hálát adni elég lehet egyetlen perc is. És bármiért köszönetet mondhatsz. Sőt, meglehet a saját kis rituáléd is. A lényeg, hogy ne csak gondolj rá, hanem mondd is ki: „hálás vagyok, azért, hogy…” vagy „köszönöm, hogy…”.
Vezess hálanaplót, és megváltozik az életed
Ha pedig úgy döntesz, elkezdesz hálanaplót vezetni, abba is többféleképpen belevághatsz. Szerintem a legegyszerűbb módszer, ha minden este felírsz öt dolgot, amiért aznap hálásnak érezted magad. Nem kell nagy dolgokra gondolni, szerepelhet benne olyan apróság is, mint például az esti sétán megsimogatott kiskutya vagy egy gyönyörű őszi falevél látványa miatt érzett őszinte öröm.
A hálanapló írásával sokak szerint megváltozik az életed. De ha nem hiszel az ilyen nagy szavakban, akkor talán elég, ha a tudósokra hallgatsz, akik szerint az egészségedre gyakorolt pozitív hatásokon túl a lelked is gyógyulhat tőle. Sőt, azt olvastam, hogy a hálanaplót vezető emberek jobban figyelnek a helyes táplálkozásra, és kevésbé anyagiasak azoknál, akik nem írnak hálanaplót.
Nyitókép: Amadeo Velar/Unplash
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Teszteltük Jennifer Aniston reggeli self care rutinját
- 20 egyszerű tipp, ami segít abban, hogy megtaláld a belső békéd
- 4 egyszerű módszer, hogy megtanuld élvezni a jó pillanatokat
