A színész új filmjében betekintést enged a Parkinson-kór által megkeserített, küzdelmes hétköznapjaiba, miközben megmutatja életének napos oldalát is. Hollywoodi tudósítónk a film Los Angeles-i premierjén találkozott a sztárral.
Bár Hollywood folyamatosan ontja magából a filmeket és sorozatokat, mégis ritkán sikerül olyan filmművészeti remekműveket létrehozni, amelyek a következő generációkra is nagy hatással vannak. A 80-as évek egyik legnagyobb dobása, a Vissza a jövőbe éppen ezek közé a kultfilmek közé tartozik, amely annak idején bombaként robbant be a köztudatba. Csakúgy, mint tizenhárom évvel később a megrázó hír is, miszerint a főszereplő – Hollywood egyik legkeresettebb színésze – Michael J. Fox Parkinson-kórban szenved. A színész karrierje a bejelentés után hamarosan zuhanórepülésbe kezdett, bár 2011 után újra kapott kisebb-nagyobb epizódszerepeket és szinkronmunkákat is.
Állva tapsolták a premieren
Bár Michael J. Fox sosem tűnt el teljesen a nyilvánosság színe elől, értelemszerűen az állapota meggátolja abban, hogy gyakorta részese lehessen a hollywoodi társasági életnek és szakmai rendezvényeknek a mindennapokban. A színész minden nyilvános megjelenése különleges alkalomnak számít. Ezúttal az életét bemutató dokumentumfilm a STILL: A Michael J. Fox Movie Los Angeles-i sajtóbemutatóján jelent meg egy kisebb közönség előtt, mi pedig a vetítés után visszafojtott lélegzettel, csendben vártuk, hogy megérkezzen a terembe. Mosolyogva és büszkén lépett a színpadra, lazán, egyik kezét zsebre téve jött be és mosolyogva integetett. Járása viszont akadozó és nehézkes volt, olyan kiszámíthatatlan, hogy mindenki felszisszent egy-egy elnagyolt mozdulatnál, attól tartva, hogy a színész nem tudja megtartani az egyensúlyát és elesik. A pillanatnyi döbbent csendet azonban pár másodperc múlva – amikor Fox már a kanapé biztonságot adó karfájának támaszkodott – álló ováció és szűnni nem akaró tapsvihar váltotta fel és szinte tapintani lehetett a színész felé áradó elismerést és szeretetet.
A humora soha nem hagyta el
A moderátor bevezetője alatt nem győztem levenni a szememet a sztárról, aki láthatóan nem tudta kontrollálni a mozgását és többször is egész testében remegett. “Nem szeretek ebben a testben létezni, de meg kellett tanulnom együtt élni vele” – mondta a színész, mintegy megérezve, hogy a közönség sajnálattal tekint rá. Azonban ahogy beszélni kezdett, a sajnálat – amit eleinte én is éreztem iránta – fokozatosan eltűnt és egyre inkább azt a Michael J. Fox-ot kezdtem látni, akiért rajongtam 1985-ben, és akitől kisiskolásként elirigyeltem a repülő gördeszkáját. Michael J. Fox személyisége vibráló, kreatív és szórakoztató, a szavait hallgatva pedig meggyőződhettünk arról, hogy még a legnagyobb fájdalmak közepette sem hagyta el a humora. “Ezzel a betegséggel együtt jár, hogy rendszeresen összetöröd magad. Sétálsz az utcán és egyszer csak egy hatalmasat vágódsz, mert annyira koordinálatlan a mozgásod, hogy még kivédeni sem bírod az esést mondjuk a karoddal. Így aztán ezt nem nagyon lehet megúszni komolyabb sérülések nélkül. Még egy olyan mélynövésű embernek sem, mint én, aki alig látszom ki a földből és gyakorlatilag alacsonyról esek” – mesélte nevetve. Aztán még egyszer reflektált az állapotára: “A gyerekek jófejek. Őszinték. Egyszer egy kisgyermek, akivel körülbelül öt perce beszélgettem, a szemembe nézett és azt kérdezte tőlem kissé felháborodva, hogy: ‘Nem bírnád végre abbahagyni ezt az állandó izgést-mozgást?’. El kellett magyaráznom neki, hogy nem direkt csinálom és ez sajnos nem fog megállni magától”.
Évekig titkolta a betegségét
Az 1991-ben mindössze 29 éves színészt karrierje csúcsán érte a váratlan diagnózis, amelyet sokáig próbált figyelmen kívül hagyni és továbbra is dolgozott. Ám az alattomos betegség napról napra egyre többet vett el tőle. Bár a színész már két évvel a Vissza a jövőbe 2. bemutatója után, 1991-ben tudta, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved, csak hat évvel később, 1998-ban tárta a nyilvánosság elé a szomorú tényt egyre romló állapotáról. Ő maga így emlékezett vissza erre a nehéz időszakra: “Van egy gyógyszerem, ami egy időre blokkolja a mozgásokat. Most is azt vettem be, úgyhogy van fél óránk vagy egy óránk, hogy egy kicsit nyugodtabban beszélgessünk” – mondta megdöbbentő őszinteséggel. – „Eleinte a filmezéshez is ezt használtam és a kezdetekben egészen jól hatott a gyógyszer. Aztán mindig izgultam, hogy nehogy tovább tartson a jelenet forgatása, mert mindig éreztem, ahogy elkezdett kimenni a gyógyszer hatása a testemből és újra remegni kezdett a jobb karom. Ez még abban az időszakban volt, amikor titkolni próbáltam a betegségemet.”
Küzdeni minden áron
A Parkinson-kórt sajnos legyőzni nem lehet, csupán gyógyszerekkel és mozgásterápiával lassítani a folyamatot. Amikor Michael J. Fox-nak végül sikerült elfogadnia ezt a szomorú tényt, akkor felvállalva állapotát visszatért a képernyőre, új erőt adva azoknak, akik hasonló betegségekkel küzdenek. Már nem szégyelli és nem titkolja betegségét, és a mostani filmjében a színész már a címben is nagy betűkkel azt üzeni: STILL – vagyis, hogy “még mindig”. Még mindig velünk van, még mindig küzd és ez a küzdelem nemcsak az ő mindennapi harcáról szól, amelyet az állapota fenntartására és a betegség lassítására fordít. Hanem azt is üzeni, hogy bár fordulhat úgy, hogy az életünk más irányt kényszerül venni, akkor sem adhatjuk fel. Meg kell találni azokat az értékeket, amelyekkel továbbra is teljes életet élhetünk, és a létezésünk nem teher, hanem áldás a környezetünk számára is. Ezért kivételes film a STILL.
A rendező saját negatív előítéleteivel szembesült
A visszatérően mutatott, remegő kisujj látványa – amely a betegség első jele volt Michael számára – és a filmben hozzá kapcsolt zümmögő hangeffekt, egy életre bevésődik annak az emlékezetébe, aki megnézi a filmet. Ahogyan az is, amint az egykor gumilabdaként pattogó, rendkívül mozgékony színész most furcsa, elnagyolt, koordinálatlan mozgással próbál egyedül lemenni az újságoshoz és saját, befelé forduló lábfejében hatalmasat esik. A színész nem kérte a producer és rendező Davis Guggenheimet, hogy vágja ki jelenetet a filmből, mert meg akarta mutatni a valóságot. “Emlékszem, hogy egy nagyszerű napot töltöttünk együtt Michael-lel és a családjával és szembesítenem kellett magamat a saját előítéleteimmel. Nem értettem, hogy miért éreztem sajnálatot Michael iránt eleinte? Miért láttam ennyire sötéten a dolgokat vele kapcsolatban? Miközben ő egy teljes értékű ember, aki szellemileg és érzelmileg gazdag és kiteljesedett életet él. Szeretném, ha nekem lenne annyi, amennyi neki van. Az igazi Michael J. Fox-ot akartam megmutatni a kamerán keresztül, hogy mindenki lássa őt, a mindennapos küzdelmeivel, de lássuk a ragyogó elmét, a családot összetartó apát, a humoros és odafigyelő társat is” – mondta a rendező.
A beszélgetés utáni fogadáson maga Michael J. Fox is megjelent és szívélyesen beszélgetett mindenkivel. Ott akart lenni, velünk akart lenni, társasági életet akart élni Hollywoodban, ugyanúgy, ahogy a többi, ünnepelt színész teszi ezeken a fogadásokon. Egyszerre volt felemelő és egyszerre volt szürreális élmény látni őt, a pajkos, élettel teli Michael J. Fox-ot, aki mintha csak egy rossz jelmezbe bújt volna. Egy olyan elátkozott jelmezbe, amely a testére ragadt és soha nem képes belőle kibújni. De a jelmez alatt mindig ott lesz a valódi Michael J. Fox, akiért joggal rajongtunk a 80-as és 90-es években, és akiért rajonghatunk napjainkban is.
A STILL: A Michael J. Fox Movie című dokumentumfilm május 12-től látható az Apple TV+ kínálatában.
Nyitókép: Apple TV+
