Ha izgalmas zenei újdonságokról van szó, egy biztos: 2024-ben mindig akadt témánk. Voltak visszatérések, meglepetések és persze nagy durranások is.
Csak úgy kapkodtam a fejem a mögöttünk álló egy évben, hiszen a lassan véget érő esztendőben arra vállalkoztam, hogy hónapról-hónapra igyekeztem nektek összegyűjteni azokat a friss dalokat és albumokat, melyekről kár lett volna lemaradni. Ennek a projektnek „köszönhetően” meghallgattam egy egész Azahriah lemezt, végre tudtam, kikről panaszkodik Taylor Swift és megbizonyosodtam arról, hogy a Green Day és a The Offspring ugyanolyan menők, mint akkor voltak, mikor kislányként először hallottam a dalaikat. Mindezek mellett 2024-ben Eminem ismét bebizonyította, hogy amihez nyúl, az arannyá változik, Charlie XCX pedig meglepett minket azzal, hogy mekkora hatást tud generálni egy jó lemez köré felépített nagyszerű marketing. Most utoljára átfutottam a 2024-ben megjelent albumokat és ilyen-olyan szempontok alapján, a hónapról hónapra tematikánál maradva, januártól decemberig kiválasztottam egyet-egyet, amit még mindig érdemesnek tartok meghallgatni. Tartsatok velem erre a műfajokon átívelő, kissé kaotikus zenei utazásra!
Január
Az évet a Green Day robbantotta be, akik január 19-én megjelent tizennegyedik stúdióalbumukkal bizonyították, hogy a banda 2024-ben ugyanolyan releváns, mint a kései ’90-es , illetve a 2000-es években volt. A Saviors ugyan elég nosztalgikusra sikeredett, bár ez nem érhetett minket meglepetésként, hiszen a lemezen azzal a Rob Cavalloval dolgoztak, aki már két nagyhatású Green Day albumot is jegyez a Green Day diszkográfiájából. Részben az ő közreműködésének volt köszönhető az 1994-es Dookie, valamint a mindenki által ismert, 2004-es American Idiot. Az együttes a megjelenés előtt egyébként úgy jellemezte az érkező albumot, hogy nyers, de érzelmes, vicces és zavarba ejtő, de legfőképpen őszinte lesz – és ezt mind meg is kaptuk. A Saviors dalaiban szokásukhoz híven megfogalmazták társadalomkritikájukat, azonban ezt már nem olyan éllel, mint korábban. Egy punk banda esetében furcsának hathat a szóhasználat, de szofisztikáltabbak lettek az elmúlt több mint harminc évben. Mindemellett őszintén beszélnek olyan problémákról, mint az alkoholizmus vagy éppen az ostobaság mindennapjainkra gyakorolt hatásai. A Saviors mindenesetre tökéletesen hozta az American Idiot hangulatát, és ez a nosztalgiafaktor be is jött neki. Igazából nincs benne semmi új, semmi más, de bevált recepten minek is változatna bárki? Tökéletes pop-punk album, tizenöt dallal, negyvenhat percben.
Február
Februárban nem dobálózhattuk nagy nevekkel, így engedtessék meg nekem, hogy ez a hónap az én egyik idei kedvencemről szóljon, ami nem más mint nothing.nowhere – Dark Magic című albuma. Az előadó mixtape-je egyébként egyfajta visszatérés a gyökerekhez, egy kifejezetten érzelmes és személyes utazás kerein belül. Témái között szerepelt a mentális egészség, az iparág helyzete, és sok minden más is. A korábbi lemez, a Void Eternal, vegyes fogadtatásban részesült, mivel jelentősen eltért a Nothing, Nowhere. által megszokott “emo-rap” stílustól, inkább a poszt-hardcore és nu-metal irányába mozdulva. Ez a tapasztalat is hozzájárult ahhoz, hogy Mulherin kilépett a kiadójától, és immár független művészként alkot. A projekt sokoldalúsága és zenei tehetsége pedig igazolta is ezt a döntést. A Dark Magic tökéletesen bemutatja Mulherin magabiztosságát, hiszen a dalok a projekt minden alkotói korszakát lefedik. Az eredeti „emo-rap” korszakot, a „Reaper-éra” álomszerű, énekes számait, valamint az utóbbi évek metalcore-ihlette, keményebb stílusát. Ezek a különböző elemek szervesen összefonódnak a mixtape-en, így az élmény végig friss és változatos marad.
Március
Nem kérdés, hogy a márciusi hónap legtöbbek által várt megjelenése Beyoncé Cowboy Carter albuma volt. Azt eddig is tudtuk, hogy Queen Bey nem tud hibázni és ezt most ismét bizonyította. A nagysikerű Renaissance-t követő lemezén olyan sztárok voltak a segítségére, hogy ismét tökéleteset alkosson, mint Post Malone vagy Miley Cyrus. Azonban a műfajból adódóan még a country királya, Willie Nelson se mondott neki nemet, ahogy az első igazán sikeres fekete női country énekes, Linda Martell is bevállalt egy közös dalt. Azt gondolom, nem túlzás azt mondani, hogy ez nem csupán egy album, hanem sokkal inkább egy zenetörténeti mérföldkő, aminek sikerét senki nem kérdőjelezte meg. Ez utóbbit pedig jól is tettük, hiszen a lemez egyik dalával, nevezetesen a Texas Hold’Emmel az énekesnő tizennégy év után még az Egyesült Királyság slágerlistájának első helyét is megszerezte. Persze mindez még csak egy kis szelet ahhoz képest, amit a dallal elért. A legnagyobb elismerés ugyanis az, hogy ennek köszönhetően ő az első színesbőrű női előadó, aki a Billboard Country listáján is éllovas lehetett. Az pedig már tényleg csak hab a tortán, hogy a Hot 100-en is hosszú ideig az élmezőnyben tanyázott. Beyoncé egyébként ennek köszönhetően tizenegy kategória jelöltjeként vesz részt a jövő évi Grammy-gálán, melynek történetében így ő lett a legtöbbet nominált előadó.
Április
Ha március Beyoncé-é volt, akkor áprilissal kapcsolatban még szép, hogy Taylor Swift – The Tortured Poets Department című albumáról kell, hogy beszélünk. Az énekesnő ugyanis csaknem két éven át tartó Eras Tourja alatt is szakított időt arra is, hogy rajongói újdonságokat hallgathassanak tőle. A már bevált recepten ő sem változtatott és ezúttal is dalban mondott el mindent. Taylor többek közt tavalyi futókalandjának, Matty Healy-nek, a vele hat évig kapcsolatban lévő, Joe Alwynnak, jelenlegi párjának, Travis Kelcenek és ősellensége, Kanye West ex-feleségének, Kim Kardashiannak is címzett nótákat. Természetesen a siker nem maradt el és a sztár a rekordhalmozást is folytatta a TTPD-vel. A Post Malone-nal közös Fortnight című dal a Spotify történelmének egy nap alatt legtöbbet streamelt dala lett; a lemez az első olyan album, amit egy nap alatt több mint 300 millióan hallgattak meg a zenei appon, illetve az egy héten legtöbbet streamelt album rekordját is megdöntötte, több mint egymilliárd lejátszással. Az egyéb rekordokat pedig már nem is részletezem, hiszen bőven lenne még miről írni. Úgy tűnik a swiftiek, akárcsak kedvencük, idén is odatették magukat.
Május
A Bring Me The Horizon már egy ideje ígérgette ezt az új albumot. Egészen pontosan első körben 2020 végére tervezték azt, majd nem kevés késlekedéssel 2023 szeptemberében erősítették meg, hogy hamarosan tényleg megérkezik – viszont a mikor egészen a májusi megjelenést megelőző napig kérdéses volt. Végül május 24-én tették elérhetővé a Post Human: NeX GEnt, mely a fennállásának idén huszadik évfordulóját ünneplő zenekar Post Human sorozatának második része. A kirakós első darabja 2020 októberében jelent meg és a Survivor Horroron Yungblud-dal közös Obey vagy a Teardrops is már azon elv mentén jöttek létre, hogy valami mást adjanak a hallgatóknak, a NeX GEn pedig már teljes egészében erre törekedett. Oli Sykes elmondta, hogy ez egy igazi konceptalbum lett, amely vagy nem érdekel vagy teljesen beszippant. Nos, én nyilván az utóbbi kategórába tartozom. A NeXGEn egy zseniális, ötvenöt perces zenei utazás lett. Minden részletében kiváló munka, az egészet áthatja az energia, mely olykor ugyan látszólag káoszba csap át, mégis tökéletes szerkezeti felépítésről tanúskodik. Imádom a szövegek mindegyikét, azoknak mélységét és reflexióját, melyeket soha senki nem tudna jobban csinálni, mint a Bring Me The Horizon. Összességében, be kellett látnunk, hogy nagyon is megérte a hosszú várakozás.
Június
Charlie XCX júniusban a Brat című albumával dobta le az atomot. Talán még ő sem sejtette, milyen hatást gyakorol majd, hiszen az énekesnő hatodik stúdióalbuma az egész nyarunkat felforgatta. A Brat szó szerint pillanatok alatt hódította meg a rajongókat, a slágerlikstákat és a közösségi médiát egyaránt. Virálissá válásával pedig megkezdődött a Brat summer, mely egyszerre mutatott túl a TikTokon, a zenén és a divaton – ez egy életérzés lett. Charlie XCX szerint ez lett az eddigi legőszintébb lemeze, ami a szövegekből is teljesen érezhető. Most úgy gondolta, dalban mondja el mindazt, ami benne van és ezt mindenféle köntörfalazás nélkül, a kliséket mellőzve teszi ezt meg. Az énekesnő úgy írta meg új lemezét, mintha egy közeli barátnak címezné üzenetét. Ezzel pedig azt a hatást kelti, mintha a hallgató is Charli XCX legszűkebb körébe tartozna. A Brat lázadó, kicsit agresszív és mindenekelőtt konfrontatív. És sikere is éppen ebben volt keresendő.
Július
Augusztus
Az augusztusnak mindenképp a nyár legjobban várt lemezével, azaz Post Malone hatodik, F-1 Trillion címet viselő stúdióalbumáról kell szólnia. Posty ezt korábban olyan közreműködéses kislemez-dalokkal harangozta be, mint a Morgan Wallennel közös I Had Some Help, a Blake Sheltonnal készített Pour Me A Drink, valamint a Luke Combsszal közös Guy For That. Ezekkel pedig biztossá is vált, hogy sokakhoz hasonlóan idén ő is a country éráját éli. Az F-1 Trillion 18 nótája közül igazából csak háromhoz nem hívott meg vendéget. Ezek a What Don’t Belong To Me, a Right About You és a Yours című zárótrekk. Ezeken kívül többek közt olyan neves előadók hangja csendül fel a korongon, mint Dolly Parton, Jelly Roll, Lainey Wilson, Brad Paisley vagy Hank Williams Jr. Ha ennek köszönhetően nem szerette meg valaki a country-t, az már sosem fogja.
Szeptember
Paris Hilton idén tizennyolc év után elérkezettnek látta az időt arra, hogy folytassa anno félbemaradt énekesnői karrierjét: a 2006-os Paris után szeptember 6-án megérkezett második stúdióalbuma is. Az Infinte Icont a június 13-án megjelent I’m Free, valamint a július 26-án droppolt, Meghan Trainor közreműködésével készült Chasion című dalokkal vezette fel, melyek mellé ősz elején még tíz számot kaptunk. Az újra a popsztár érájában tetszelgő híresség az album elkészítésekor olyan producerekkel dolgozott együtt, mint Alex Frankel, Banx & Ranx, Benny Blanco, Greg Kurstin, House of Wolf és Jesse Shatkin. Mindezek mellett Siát, Megan Thee Stalliont és Maria Beccerát is felkérte egy-egy dalhoz. Paris új albuma lényegében csajos, bulis és nagyon pop. Igazából az, amit mind vártunk tőle. Tőle is jól esett ez a kis nosztalgia!
Október
Októberben a The Offspring is egy hosszabb szünet után hallatott újra magáról. A Supercharged albumával kapcsolatban a legtöbb kritika negatívumként említette azt, hogy igazából ugyanolyan, mint az összes többi Offspring album és mind hangzásában, mind szövegeiben ugyanazokkal az elemekkel operál – azonban ez nem minden esetben rossz dolog. Valahogy mostanában megvan bennünk, hogy mindenkitől világmegváltást, nagy megújulást és óriási robbanást várunk, de miért kéne azon változtatni, ami az elmúlt negyven évben – igen, 40, hiszen az Offspring 1984-ben alakult – működött?! Egyátalán nem kell rajta változtatnim és ezt azoknak nem is kell magyarázni, akik eddig is odavoltak érük.
November
Ha november, akkor a Linkin Park From Zero-ja kell, hogy idekerüljön. Nyilván mi mást is választhatnék, miközben a zenekar megcsinálta az évtized legnagyobb visszatérését? Ugyan a Linkin Park sokáig szinte egyet jelentett Chester Benningtonnal, akinek 2017-es, tragikus halálát sem a zenekar, sem az igencsak népes és kitartó rajongótábor nem tudta máig feldolgozni. Éppen ezért óriási port kavartak, amikor szeptember 6-án egy új énekessel léptek újra színpadra. A Linkin Park 2024-ben Emily Armstronggal egészült ki, akit még a legnagyobb fanok is felemás fogadtatásban részesítettek. Persze a vihar hamar elült, hiszen a The Emptiness Machine, a Heavy Is the Crown, valamint az Over Each Other kislemezek által gyorsan biztossá váltunk abban, hogy a Linkin Park továbbra is releváns marad. A november 15-én pedig megjelent From Zero-ban megvan minden, amiért megszerettük a zenekart, ugyanakkor jól operáltak a rájuk olyannyira jellemző hangzás, illetve a kísérletezés között, így az egyszerre lett kicsit nosztalgikus, mégis friss, mai, és olyannyira egyben van, hogy arra szavak sincsenek.
December
Végül pedig az idei évet Snoop Dogg-gal zárjuk, aki ismét Dr. Dre-vel közreműködve alkotott maradandót a december 13-án megjelent Missionary-val. Az album célja az volt, hogy a történelmi jelentőségű Doggystyle-hoz képest egy érettebb, bölcseletekkel teli hangulatot közvetítsen. Bár az új korong néhol ugyan visszatekint a West Coast hip-hop-aranykorára, a dalok többsége sokak szerint mégsem éri el elődje hedonista báját. A Missionary ugyan ambíciózus, de itt-ott inkább kevéssé kidolgozott és az érettségre való törekvés is erőltetettnek tűnik bizonyos pontokon. Bár ennek ellenére tartom, hogy ez a duó legendás és csak azért kaptak ennyi kritikát, mert olyan magasra tették saját magunknak a lécet az elmúlt évtizedekben, hogy azt még ők maguk is nehezen tudják már megugrani. Az pedig külön extra, hogy nemcsak az ő kettősük alkotott, hanem olyan közreműködőket is felkértek, mint Tom Petty, Jelly Roll, 50 Cent és Eminem.
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- Taylor Swift senkit sem kímél!
- Nálunk nem a nulláról indul a Linkin Park: meghallgattuk a zenekar új lemezét
- Rod Stewart 3.5, a Metallica pedig több mint 1.5 millió embert mozgatott meg minden idők legnagyobb koncertjein
