Mindig te vagy, aki inkább lenyeli a sérelmeit, csak hogy elkerülje a vitát? Lehet, hogy ezzel többet ártasz magadnak, mint hinnéd. Nézzük, mit veszítesz a konfliktuskerüléssel!
Vannak emberek, akiknek a „beszélnünk kell” mondat már önmagában is stresszreakciót vált ki. Ha te is inkább lenyeled, elkerülöd vagy elvicceled a feszültséget, nem vagy egyedül. A konfliktuskerülés nagyon is gyakori – különösen azoknál, akik békét szeretnének maguk körül. Csakhogy a folyamatos „békeáldozat” sokkal többe kerülhet, mint gondolnád.
Miért kerüljük a konfliktust?
Félelem az elutasítástól vagy a megszégyenüléstől
Sokan attól tartanak, hogy ha szembesítenek valakit a problémával, akkor elveszítik a kapcsolatot vagy megbántják a másikat.Gyerekkori minták
Ha azt tanultad meg, hogy a konfliktus veszekedéshez vagy büntetéshez vezet, akkor felnőttként is kerülni fogod az ütközéseket.A „jó kislány” szindróma
A nők gyakran szocializálódnak arra, hogy alkalmazkodjanak, kedvesek legyenek, és ne „zavart keltsenek”.Összemosott határok
Aki nehezen érzékeli, hogy hol ér véget ő és hol kezdődik a másik, az gyakran nem meri megfogalmazni a saját igényeit sem.
Mi történik, ha mindig kerüljük a konfliktust?
1. Elveszíted a hangod.
Amikor nem mondod ki, ami bánt vagy zavar, lassan eltávolodsz önmagadtól. Az elnyomott érzelmek belül gyűlnek, és idővel szorongáshoz, frusztrációhoz vagy akár testi tünetekhez vezethetnek.
2. Mások határozzák meg, ki vagy.
Ha mindig igazodsz, a kapcsolataid nem rád, hanem a másik igényeire épülnek. Ezzel tudat alatt azt az üzenetet küldöd: „Az én érzéseim kevésbé számítanak.”
3. Felborul az egyensúly.
A konfliktus kerülése nem oldja meg a problémákat – csak késlelteti őket. Ráadásul a belső feszültség idővel robbanhat, akár teljesen váratlan helyzetben.
A konfliktus lehetőség is lehet
A viták és nézeteltérések nem feltétlenül rombolók. Ha jól kezeljük őket, közelebb hozhatnak egymáshoz, tisztázhatják a határokat, és teret adnak az őszinteségnek. A konfliktus nem a kapcsolat végét jelenti – hanem annak a lehetőségét, hogy valami őszintébb és valódibb kezdődjön.
Hogyan tanulhatsz meg jól konfliktust kezelni?
Kezdd az önreflexióval. Mitől félsz valójában? Mi a legrosszabb, ami történhet?
Használj én-üzeneteket. Ahelyett, hogy „Te sosem hallgatsz meg”, inkább mondj ilyet: „Nekem fontos lenne, hogy érezzem, figyelsz rám.”
Gyakorolj kis dolgokkal. Nem kell rögtön a legnagyobb sérelmet előhozni. Kezdj apróságokkal, hogy megerősödj az önkifejezésben.
Ne célként a győzelmet, hanem a megértést tűzd ki. A konfliktus nem harc, hanem párbeszéd.
Zárásként:
A konfliktus nem mindig kényelmes, de gyakran szükséges. Nem azért, hogy fájdalmat okozzunk, hanem hogy valódi kapcsolatokat építsünk – másokkal és önmagunkkal is. Mert ha mindig elkerülöd a feszültséget, lehet, hogy észrevétlenül önmagad elől is menekülsz.
Nyitókép: Halfpoint Images/Getty Images
