Végigfut a gerinceden a hideg, és legszívesebben a föld alá süllyednél szégyenedben, pedig nem is te kerültél kellemetlen helyzetbe? Ha veled is megesett már ez, akkor te is átélted legalább egyszer a szekunder szégyent.
Szekunder szégyen az, amikor…
- amikor látunk valakit egy kávéval a kezében chatelni sétálás közben, a következő pillanatban pedig hasravágódni
- amikor a mellettünk lévő padon a két fiatal olyan vehemenciával csókolózik, hogy a gégéjüket is látni véljük közben
- amikor valaki elfelejti a szövegét és beáll a síri csend a színpadon
- amikor a nyilvános lánykérés nemmel végződik
- amikor valaki hatalmas badarságot mond, és még észre sem veszi magát
Zavarbaejtő és vérciki helyzetek ezek, amikor lesütött szemmel azt kívánjuk, bárcsak valahol máshol lennénk éppen. A szekunder szégyen, habár még csak most kezd bekúszni a köznyelvi fordulatok közé, egy nagyon is mindennapi jelenséget takar, amit sajnos a legtöbbünk már átélt.
Több, mint kínos
A szégyen, mint érzelem 2-3 éves korban jelenik meg legelőször és az a célja, hogy a szociális térben jól tudjunk eligazodni. Ezzel szemben a szekunder szégyen az empátiából gyökerezik. Minél empatikusabbak vagyunk, annál nagyobb valószínűséggel éljük meg mások kudarcait a sajátunkként. Agyi szinten nemcsak az empátiáért felelős területeken, hanem a fájdalomhoz kapcsolt részeken is jelentkezik a szégyen. Nem csoda, ha szinte fizikai fájdalmat érzünk mások kellemetlen viselkedése vagy vállalhatatlan megnyilvánulásai miatt.
Irulok-pirulok helyetted is
Sören Krach kutató szerint a másodlagos szégyent erősebbnek éli meg a szemlélő, mint az, akivel ténylegesen megtörténik a kényelmetlenség. Sőt mi több, lehet, hogy a megszégyenülő személy valójában nem is él át zavart, mi mégis rosszul érezhetjük magunkat helyette is. Ilyenkor elönt a forróság és még vacakabbul érezzük magunkat, hiszen a másik még észre sem veszi, hogy mennyire kínos volt az, amit tett.
Mentális egészségre gyakorolt hatása
A szekunder szégyen a legtöbb esetben egy gyorsan múló érzelem, ami ahogy jött, megy is, viszont, ha gyakran előfordul veled, akkor jelentősen befolyásolja a szociális működésmódot és a mentális egészséget is. A túlzott empátia szorongáshoz vezet, és ha túl sokszor és túl mélyen vonódunk be más emberek életébe és érzelmeibe, akkor sérülnek az énhatáraink is. Ha túl intenzíven éljük meg a másodkézből származó zavart, akkor elkezdünk jobban aggódni, ha mások körül vagyunk és megpróbáljuk minimalizálni a potenciálisan megrázkódtatást jelentő események előfordulását is. A mások szerencsétlenségeiért való felelősségvállalás nemcsak szükségtelen stresszt okoz mentális egészségükben és kapcsolataikban, hanem ingatag énképet is jelezhet.
Mit tehetünk ellene?
Egy jó módszer annak leküzdésére, hogy fölöslegesen túlterheljük magunkat mások zavarával, ha a saját érzéseinkre összpontosítunk. Lehet, hogy egyszerűnek hangzik, de a túlságosan empatikus emberek gyakran olyan mértékben figyelmen kívül hagyják saját érzéseiket, hogy elfelejtik regisztrálni saját érzelmi reakcióikat az eseményekre. Másrészt jó, ha megpróbálunk határokat felhúzni az érzelmi életünk köré. Tudatosítsuk magunkban, hogy meddig tartanak a sajátjaink és honnan kezdődnek a mások érzései. Annak ellenére, hogy az empátia egy csodás ajándék arra, hogy kilépjünk az önzőségünkből, nem árt határt szabni neki a túlzott emocionális bevonódás elkerülése miatt.
Nyitókép: Koldunova_Anna/ Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- „Képtelen vagyok elfogadni a babám nemét” – Anyák, akik küzdenek rejtett szégyenükkel
- Nem szégyen, ha kiengeded a könnyeket! A sírás jótékony hatásai
- Túl sok szégyen és bűntudat kapcsolódik az evéshez: válts nézőpontot, éljen a pozitív táplálkozás!
