„Miért ne képviselhetne értéket az, amit szemétként azonosítunk?” – Ferencz Borbála a fenntartható divat jövőjéről (is) mesélt

Ma startolt el a műanyagmentes július nevű kezdeményezés, amely apropóján Inspiráló Instázó sorozatunkban a fenntartható divat egyik ismert képviselőjével, Ferencz Borbála divattervezővel beszélgettünk.

Ferencz Borbála különleges, vibráló színű ruháit és kiegészítőit korábban már számos divatmagazinban láthattuk, illetve a BORBALA márka kollekcióit Európa szerte több országban is megcsodálhatták az érdeklődők. A marosvásárhelyi lány neve az utóbbi években összeforrt a fenntartható divattal: ruhái az upcycling (értéknövelő) vonalat képviselik, egyedi ékszereit pedig már évek óta műanyaghulladékból készíti. A műanyagmentes július apropójából Borit a fenntartható dizájn iránti szenvedélyéről kérdeztük, illetve a nemi sztereotípiákról és a divatvilág jövőjéről is beszélgettünk.

Szemét vagy kincs?

A marosvásárhelyi dizájner kislány korában imádott rajzolni, de tudatosan nem készült a divattervezői pályára. Az érettségi előtt 3 hónappal döntötte el, hogy szerencsét próbál ebben a szakmában. Gyerekkoromban nagyon élveztem a rajzolást, királylányoknak és tündéreknek terveztem ruhákat. De csak a 12. évfolyam második félévében döntöttem el, hogy ezt akarom csinálni és jelentkeztem a kolozsvári Képzőművészeti és Design Egyetemre. Elvégeztem a divat- és textiltervezői szak alap- és mesterképzését is.”

Fotó: @ b_o_r_b_a_l_a_/Instagram

Bori már a tanulmányai alatt felhívta magára a figyelmet újrahasznosított ékszereivel, több magazin felkereste és a budapesti wonderLAB kínálatába is bekerültek kreációi. A nagy áttörést a mesterdiploma hozta meg neki, amit az egyetem által szervezett nagyszabású divatbemutatón ismerhetett meg a divatszakma és a nagyközönség. Ez volt az első munkám, amelyben komolyan foglalkoztam a fenntarthatósággal és azzal, hogyan építhetnék be minél több second hand darabot a kollekcióba. A koncepcióm arra épült, hogy vajon a társadalom szemében mi számít újnak, és mi az, amit réginek, szemétnek tartunk?  Miért ne képviselhetne értéket az, amit szemétként azonosítunk? A használtruha üzletek kínálatában olyan darabokat kerestem, amelyek hordhatatlan állapotban voltak: szakadt, tönkrement termékeket vásároltam, amelyekre gyönyörű printeket nyomtak, néhánynak pedig a textúrája volt különleges. Szégyenletes lett volna, ha ezeknek a csodás részleteknek a szemétben kell kikötniük, ezért úgy mentettem meg őket, hogy beépítettem a mesterkollekciómba.”

Értéknövelés vagy újrahasznosítás?

Bori életében a környezetvédelem iránti szenvedély nem csak egy rövid fellángolás volt, az egyetem befejezése után még jobban elmerült a fenntartható technológiák rejtélyeiben. „Igyekeztem még több információt gyűjteni, új anyagokkal kísérletezni. Miközben azt kutattam, hogyan tudom hatékonyan megolvasztani az ékszereim elkészítéséhez szükséges műanyaghulladékot, rátaláltam például a Precious Plastic nevű mozgalomra, ami szintén a környezetet sújtó műanyagszennyezésre hívja fel a figyelmet, illetve olyan kivitelezhető és kreatív megoldásokat kínál, amellyel csökkenthető a hulladék mennyisége. Aztán rábukkantam egy holland vállalat YouTube videójára, amelyben hasznos tippeket adtak a műanyagolvasztáshoz, és végül az egyik szakmai gyakorlatomat is náluk tölthettem. Azóta is ezen az úton haladok és próbálok még több környezetbarát trükköt felfedezni, megtanulni.

Fotó: @ b_o_r_b_a_l_a_/Instagram

A tervező ruháit upcycling termékeknek tartja, kiegészítőit pedig a recycling kategóriába sorolja. „Szerintem nehéz meghúzni a határt a két fogalom között. Nincs egy olyan univerzális meghatározás, amellyel mindenki egyetértene. Az én értelmezésem szerint az upcycling folyamat során nem bontjuk elemeire az alapanyagokat. Például ha két ruhát összevarrok, azt ebbe a kategóriába sorolnám. Az elnevezés is arra utal, hogy egy értékesebb tárgyat hozunk létre a segítségével. A recycling kifejezést inkább a műanyagkiegészítők esetében szoktam használni. Az ékszerkészítéshez üdítős kupakokat, mosószeres és hajfestékes dobozokat olvasztok össze, abból egy műanyaglemezt készítek, amiből aztán kivagdosok darabokat. Tehát a végeredményként kapott termék egyáltalán nem hasonlít az eredeti formájára, nagyobb változáson megy keresztül az alapanyag, mint az upcycling során.” 

A karantén új technikát szült

Anna ellenére, hogy egyre többen csatlakoznak a fenntartható és zero waste mozgalmakhoz, még mindig rengeteg műanyagszemét keletkezik a Földön. A WWF szerint évente mintegy 600 ezer tonna műanyag végzi az óceánokban és a tengerekben, ami olyan, mintha percenként 33.800 félliteres PET-palackot dobnánk a vízbe. „Még sosem volt olyan problémám, hogy nem találtam elég műanyag alapanyagot az ékszerkészítéshez. Igaz, a karantén alatt én is elszigetelődtem a külvilágtól, így még az utolsó samponos dobozt is fel kellett kutatnom a lakásban. Sőt azzal is kísérleteztem, hogyan lehet otthoni körülmények között műanyagot olvasztani. A műanyagolvasztás egyik legfontosabb alapszabálya, hogy kontrollált hőmérsékleten kell végezni. Minden műanyagtípus esetében meghatároztak egy határértéket, és ha ezt nem tartjuk be, akkor könnyen eléghet vagy mérgező gázokat bocsáthat ki. A konklúzióm: hétköznapi körülmények között nagyon körülményes ellenőrizni a folyamatot, ezért ezt nem ajánlom senkinek. Normális esetben 2-3 havonta hazautazom Erdélybe, ahol van egy műhelyem erre a célra kifejlesztve. Most új alternatívákat kellett keresnem, de egészen jól boldogultam és találtam egy olyan technikát, amelyet a jövőben is szeretnék használni, továbbfejleszteni. Természetesen ennek az egésznek van egy szomorú oldala is: közben mindig egyértelművé válik számomra, hogy ez a mesterséges alapanyag továbbra is óriási mértékben jelen van a mindennapjainkban.”

Fotó: @ b_o_r_b_a_l_a_/Instagram

Motoros viselet csipkével és virágokkal

Nem a környezetvédelem az egyetlen globális probléma, amellyel a fiatal dizájner komolyan foglalkozik: a társadalom által meghatározott nemi sztereotípiák eltörlését is fontosnak tartja. Nemzetközi viszonylatban a hagyományos értelemben vett női és férfi viselet között egyre jobban elmosódik a határvonal: az uniszex és genderless divat évről-évre nagyobb népszerűségnek örvend, és egyre több divatház mutat be gendersemleges kollekciókat. Bori azonban nem követte a nagy tervezőket.

Fotó: @ b_o_r_b_a_l_a_/Instagram

A középiskolás évek alatt női ruhákat kellett terveznünk és fel sem merült, hogy a férfi viselettel is foglalkozzunk. Ezt meguntam, és eldöntöttem, hogy egyfajta tiltakozásképp csak menswear darabokat tervezek. Közben rájöttem, hogy a hagyományos férfi ruhákat nagyon nem kedvelem: az elegancia elég távol áll tőlem, így a klasszikus öltöny, az ingek is. Illetve akarva-akaratlanul szemet szúrt, hogy mennyire erősek a nemi sztereotípiák. Előírják, hogy egy fiúnak mit kell viselnie, és ha ettől eltér, egy feminin darabot vagy színt visel, azt az emberek tragédiaként fogják fel és kezdődik az ujjal mutogatás. Az egyetemi alapképzés alatt konkrétan erre a problémára fókuszáltam: a kemény motorosok öltözékét kombináltam sztereotipikusan nőies elemekkel, csipkékkel, virágokkal és a rózsaszín árnyalataival. Ezeknek az ötvözéséből született meg genderless kollekcióm.”

Mi lesz veled divatipar?

Fotó: @ b_o_r_b_a_l_a_/Instagram

A világjárvány a divatiparnak is megállj parancsolt és az elmúlt hónapokban számos tervező szólalt fel a jelenleg működő rendszer ellen. Még mindig kérdéses, hogy milyen változások várhatók a divatvilág jövőjében: néhány divatház már bejelentette, hogy a fenntarthatóság nevében felhagy a hagyományokkal, amíg mások már a szeptemberi divatbemutató dátumát is kitűzték. Bori szerint az elkövetkező időszakra egy lehetőségként kellene tekintenie mindenkinek, amely tökéletes arra, hogy szinte gyökeresen megváltozzon az idejétmúlt rendszer.A szezonális divatheteket még azelőtt találták ki, hogy a számítógép létezett volna, azóta pedig alig változott valamit a modell. A digitalizáció rengeteg új alternatívát kínál, érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy van-e értelme évi 6-8 kollekciót bemutatni és a cégeknek megállás nélkül ontani magukból a ruhákat. Én látok némi esélyt a változásra és reménykedem, hogy lesz is. Már csak azért is, mert így talán a kisebb cégek is tudnák tartani a lépést.”

Nyitókép: Ferencz Borbála/családi archívum

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: