Van, hogy a szívünk még ott marad, ahol a történet már véget ért. A múlt biztonságosnak tűnhet, de csak akkor nyílik tér az újnak, ha megtanulunk elengedni – önmagunkért.
Mindannyiunk életében vannak pillanatok, amiket újra és újra lejátszunk a fejünkben – egy kapcsolat, ami véget ért, egy döntés, amit másképp is hozhattunk volna, vagy egy sérelem, amit nem tudtunk feldolgozni. A múlt biztonságosnak tűnhet, mert ismerős, még akkor is, ha fájdalmas. De a túlzott ragaszkodás gátolhatja, hogy teljesen megéljük a jelent és építsük a jövőt.
Miért kapaszkodunk a múltba?
Ismerősség és biztonságérzet: Még a rossz emlékek is kiszámíthatóak.
Befejezetlen érzelmek: Harag, bánat vagy megbánás, amiket nem dolgoztunk fel.
Önazonosság: Úgy érezzük, a múltunk határoz meg minket.
Hogyan engedjük el?
Ismerd fel, mi tart vissza. Írd le, mi az, amihez ragaszkodsz, és miért.
Bocsáss meg – magadnak is. Nem az ő érdekükben, hanem a saját lelki békédért.
Hozz új élményeket az életedbe. A jelenben való aktív részvétel gyengíti a múlt hatalmát.
Gyakorold a tudatos jelenlétet. Segít megállítani a gondolati körhintát.
Üzenet: A múlt a történeted része, de nem az egész könyv. Te döntöd el, hogyan folytatódik.
Nyitókép: stockfour/GettyImages
