Gondolkoztál már azon, hogy mégis miért késnek el folyton a barátaid vagy miért érez késztetést a buszon melletted ülő ember, hogy lufit fújjon a rágógumiból? Elmondjuk, mire utalnak ezek a bosszantó kis viselkedések.
De lehet, hogy te magad is rabja vagy néhány olyan zavaró hóbortnak, amitől mások másznak falra. Ezek a szokások számodra nem azért válnak folytonossá, hogy bosszantsd vele a környezetedet. Miközben csinálod, hasonló hatást váltanak ki, mint például a dohányzás vagy az alkoholizmus, azaz dopamin felszabadításával lazítanak el vagy csökkentik a szorongásodat. Egyáltalán nem károsak, nem úgy, mint az előbb említett kényszerbetegségek, csak a környezeted akad ki tőlük – azonban ugyanúgy nehéz tőlük megszabadulni, mint más addiktív szokástól. Most megnézzük néhány hátterét és adunk pár tippet ahhoz is, hogyan szabadulj meg tőlük.
Körömrágás
Azon kívül, hogy elég csúnyán tud kinézni egy tövig lerágcsált köröm, komoly egészségügyi kockázatot is jelenthet, ha a manikűrolló helyett a fogadat használod. Azon kívül, hogy elég csúnya fertőzéseket és gyulladást szedhetsz össze, könnyen beszakíthatod a körmöd, ami benövéshez is vezethet. Általában a hiperaktív, folytonosan stresszes személyek eszköze a szorongásérzet csökkentéséhez, és még a sokszor vérzésig rágott ujjak látványa vagy a fájdalom sem tudja eltántorítani őket ettől a szokástól. Nagyon gyakran elfojtott agressziót jelent, amikor legszívesebben belekarmolnál valakinek az ábrázatába, de tudod, hogy nem teheted meg – ezért megszabadítod magad a potenciális fegyvertől, nehogy eluralkodjanak rajtad ösztöneid. Ez viszont arra is utalhat, hogy nem tudod őszintén kifejezni az érzelmeidet, ezáltal csorbul az önbecsülésed. Első dolgod az, hogy kiderítsd, mi az a benned lévő, mélyen elfojtott sérelem, aminek nem tudtál eddig hangot adni. Aztán irány a körmös, hidd el, egy szép manikűrt nem fogsz tönkretenni és ha esetleg géllakkot vagy zselét tetetsz fel, azt nem lesz könnyű lerágni sem. Ha mégis ingert éreznél a rágcsálásra, kapj be egy rágógumit vagy ropogtass el egy szelet répát, még az egészségednek is jót teszel!
Rágógumi pukkantgatása
Szóval a körömrágás helyett kapj be egy rágót, de azt már nem javaslom, hogy pukkasztgasd is. Érdekes módon, a kutatások szerint ugyan ez nyugtatja az idegeket és segíti az összpontosítást – de csak annak, aki csinálja, a hallgatóságnál pont az ellenkezőjét éri el. Nem is a hanghatás a lényeg, hanem az az ismétlődő, már-már kényszeres cselekvés, aminek ez az eredménye. Általában feszültség-levezetés, stresszenyhítés az oka és akármennyire hangos, nem a figyelemfelkeltés a cél, hanem az önnyugtatás. Ez pedig spirituális értelemben arra figyelmeztet, hogy visszarántsd magad a jelen pillanatba és maradj a valóságban. Érdemes meditációs, relaxációs vagy más, olyan módszereket tanulni, amik fejlesztik a koncentrációképességedet, hogy tudatosan tudd irányítani és kontrollálni a gondolataidat. Amint már nem kell félned attól, hogy folyamatosan elkalandozol és nem tudsz fókuszálni, nem lesz szükséged erre – mások számára rém idegesítő – szokásra. Fizikális segítségként pedig inkább szopogass el egy cukorkát, akár cukormentes gyógycukrot.
Folytonos késés
Nem arra gondolok, amikor pont nem érdekel, hogy odaérsz-e valahová vagy sem, hanem amikor „önkéntelenül” rendszeresen elkésel a munkából vagy találkozókról, és ez stresszt és bűntudatot vált ki belőled. Tudod, hogy emiatt megbízhatatlannak fognak elkönyvelni és esetleg le is maradhatsz fontos eseményekről, de ennek ellenére képtelen vagy a pontosságra. Sokszor ennek az az oka, hogy nem vagy képes reálisan felmérni, hogy az esetleges készülődés vagy utazás mennyi időt vesz igénybe, vagy annyira túlpörögsz, hogy százfele jár az agyad és nem tudod beosztani az idődet. Ha pedig az a hiedelem épült be a tudatalattidba, hogy téged nem lehet komolyan venni, mert úgysem vagy elég jó, érdemes utánajárni annak, hogy esetleg milyen trauma vagy gyermekkori élmény rögzítette ezt elméd mélyére. Ez a fajta önvizsgálat nemcsak arra mutat rá, hogy miért vagy képtelen időben odaérni valahova, hanem arra is, hogy mik azok a mélyen gyökerező gátak vagy téves önkép, amivel itt az ideje foglalkozni. Sokat segíthetsz magadnak a tudatos tervezéssel, amikor szigorúan beosztod az idődet és kemény önfegyelmet gyakorolsz, hogy semmi ne tántorítson el tőle.
Belevágni mások szavába
Biztos te is sokszor hallottad már azt a magyarázatot, hogy muszáj elmondanom, mert különben el fogom felejteni, hogy mit akarok mondani. Oké, értem én, de ezzel nemcsak megzavarod a másik mondandóját, hanem ki is zökkented, és lehet, hogy ő is elfelejti, hová is akart kilyukadni. Nyilván más a helyzet, ha nem értesz valamit és belekérdezel, de ennek is megvan a maga etikája, hiszen ha folyamatosan a másik szavába vágsz, az illetlenségnek tűnhet. Gyökereit itt is érdemes a gyerekkorban keresni, amikor szüleid letorkolltak, nem hallgattak meg vagy folytonosan azt vágták a fejedhez, hogy túl sokat fecsegsz. Itt az egyik legnehezebb leckét kapod, ugyanis meg kell tanulnod türelmet gyakorolni. Sokat segít az, ha veszel három mély levegőt, amikor kényszert érzel arra, hogy azonnal közbevágj. Hosszan beszívva és lassan, az orrodon keresztül kiengedve. Ez nemcsak megnyugtat, hanem a másik félnek is időt ad arra, hogy a mondandója végére érjen. Hidd el, ha igazán fontos az, amit mondani akarsz, nem fogod elfelejteni, a másik iránti tisztelet pedig, hogy végighallgatod és figyelsz arra, amit mond neked, egy jó kapcsolat kezdete is lehet.
Fotó: Eric O’Connell / Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- Cuki szokás vagy rizikós trend? Hódít a pebbling, amiről érdemes többet tudni!
- 5 szokás, ami a kiegyensúlyozott életedet gátolja
- Ezzel a 7 apró szokással nyugodtabb életed lehet
