A negatív érzelmeket nem tesszük ki a kirakatba, ugyanis ez magában hordozza azt a kockázatot, hogy ezek miatt esetleg rosszabb megítélés alá kerülünk.
Teljesen normális, ha néha szomorú, rosszkedvű, vagy lehangolt vagy, hiszen az élet szinte senkinek sem fenékig tejfel. Az, hogy ki, mit és hogyan él meg, az egyéni vérmérséklet kérdése, de az vitathatatlan tény, hogy a látszatra nagyon sokat adunk.
Nem vagy egyedül a szomorúsággal!
Összecsaptak a fejed felett a hullámok, de sokkal jobban zavar, hogy ezt mások is látni fogják rajtad? Na és akkor mi van? A negatív érzelmek az élet természetes velejárói, a mértékük pedig változó lehet. Hiszen lehetsz rosszkedvű csupán attól is, hogy éppen szakad az eső, vagy mérhetetlenül elkeseredett, mert elvesztettél valakit. S ha a második felől nézzük, akkor az első annyira nüánsznyi, hogy egy szemernyi rossz érzést sem kéne rá elpazarolni…
„Minden az arcodra van írva” – halljuk gyakran, ha éppen nem tudunk valamihez jó képet vágni. De miért is kellene? Az érzelmeinket, gondolatainkat bár tudjuk palástolni, de nem biztos, hogy arra mindig szükség is van. Például, ha nem érzed magadénak azt a munkát, amit a főnököd kér tőled, de próbálod elrejteni az ezzel kapcsolatos rossz érzéseidet, feszengsz, hogy ne tudjon a gondolataidban olvasni, akkor lehet, hogy szerzel egy jó pontot, de tulajdonképpen kit is csapsz be valójában? Lehet, hogy ennek következtében magadra vállalsz egy munkát, amihez nincs kedved, pedig ha jelezted volna, hogy egy másik feladatot szívesebben csinálnál, akkor abban sokkal hatékonyabb lennél. Ami a cégnek is jobb lenne, mint amikor ímmel-ámmal, unottan végzel valamit.
Vagy ha azért uralkodott el rajtad a szomorúság, mert történt valami, amit nehezen dolgozol fel, de ügyelsz arra, hogy ezt ne lássák mások, akkor azt sem várhatod el, hogy segítsenek rajtad. Pedig egy jó beszélgetés vagy egy program segíthet elterelni a figyelmedet, esetleg feldolgozni, megérteni vagy könnyebben elviselni a helyzetet.
A színfalak mögött is van élet
A korábbi évtizedekhez képest a mentális egészség területén komoly változás állt be, szinte trend lett a jólétünkkel foglalkozni. Ez teljesen rendben is van, hiszen sokkal nagyobb terhelés alatt élünk, és nem mindenkinek megy automatikusan, vagy legalábbis könnyedén, a több fronton való megfelelés. A közösségi média-fogyasztás szokásait vizsgáló szakemberek megfigyelték, hogy sokkal nagyobb mértékben „harapnak” rá az emberek azokra az információkra, amikor valaki hangot, esetleg képet is mer adni a különböző aggodalmának. Amikor egy híres ember nem rejti véka alá, hogy bizony neki is vannak problémái, akkor az „átlagemberek” szinte megkönnyebbülnek. Hiszen ők többnyire egy „álvalóságot” mutatnak, amiben minden szép és jó, és ez sokszor irigységet vált ki másokból. De amikor lehull a lepel és felszínre kerülnek a valódi érzelmek, akkor sokkal közelebb érezzük őket magunkhoz.
„Az érzelmek azok a pszichológiai és fiziológiai reakciók, amelyeket belső vagy külső ingerek hatására tapasztalunk. Ezek nélkülözhetetlenek a túlélésünkhöz, és segítenek hatékonyan reagálni bármilyen helyzetre, beleértve a stresszes és veszélyes helyzeteket is” – mondja Danés Marta, pszichológus.
Vannak érzelmek, amelyek kényelmetlenek lehetnek, ezért próbáljuk elrejteni őket. Mert olyan valóságban élünk, amely megköveteli tőlünk, hogy mindig jól legyünk, mindenhez a legjobb arcot vágjuk, és ne látszódjunk szomorúnak, rosszkedvűnek, dühösnek vagy elégedetlennek. Pedig a rossz érzelmek kimutatásának fontos szerepe van, hiszen ezek teszik lehetővé, hogy kifejezzük igényeinket, vágyainkat és az adott helyzethez való érzéseinket. Valamint ha nem akarjuk ezeket mindenáron elrejteni, akkor mások érzelmeit is könnyebben megértjük.
Legyél önmagad!
A tökéletesség kultuszában nem a saját igényeinket próbáljuk megérteni vagy elfogadni, hanem túlnyomó részben összehasonlítjuk magunkat másokkal. Vagyis könnyen lavíroztatjuk magunkat abba a csapdába, hogy ha szomorúak vagyunk, arról csak magunk tehetünk. Ezáltal pedig már nem magát a szomorúság érzését, hanem a gyengeséget próbáljuk leplezni. „De nemcsak a saját, hanem mások szomorúsága is kellemetlenséget okozhat bennünk a tehetetlenség érzése miatt. Az érzelmeink szabályozásának eléréséhez vezető első lépés, ha megállunk, és megengedjük magunknak, hogy úgy érezzünk, ahogy, és ezt el is fogadjuk”.
Sokszor a neveltetésünk ösztönöz arra minket, hogy mindig azt mutassuk, jól vagyunk. De ha még így is van, akkor is lesznek helyzetek, amikor csalódottnak, szomorúnak vagy dühösnek fogjuk érezni magunkat. Nem kell, hogy ezeken az érzéseken mindenáron úrrá akarjunk lenni, mert a sok frusztráció és hamis látszat szorongáshoz és depresszióhoz is vezethet.
Forrás: business.vogue.es
Nyitókép: Justin Case / Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Vedd fel a kesztyűt a szomorúsággal! – 11 idézet, ami átsegít a szakításon
- 15 idézet a Micimackóból, ami a te szívedet is megmelengeti
- Normális, ha egy párkapcsolatban szomorúak vagyunk néha?
