Már októberben elindul az ünnepi hajsza, mintha nem lenne holnap. De hova ez a nagy rohanás?
Október utolsó és november első napját mintha egy világ választaná el. A halloweeni dekort egy szempillantás alatt leváltják a piros-zöld karácsonyi csecsebecsék és a végeláthatatlan ünnepi lejátszási listáktól decemberre már a falat kaparjuk, annyiszor cseng a fülünkben Michel Bublé és Mariah Carey. Mindeközben a boltok tele vannak zsúfolva adventi kalendáriumokkal, fényfüzérekkel és Mikulás csokikkal, holott a karácsony még a küszöbön sincs.
Advent első vasárnapja idén december 3-ra esik, jóllehet addigra már tele lesz a hócipőnk a karácsonnyal a sok reklámnak és a marketingfelhajtásnak köszönhetően, ami az utóbbi években elkezdte körüllengeni az ünnepet. Olyan ez, mintha a várakozás időszakát se lenne türelmünk kivárni. A nyugalom és szeretet ünnepéből versenyfutás lett: önmagunkkal, az idővel és az egymást legyűrő cégekkel, akik mindent el szeretnének adni nekünk karácsony címén.
Lecsupaszított ünnep
Az ünnepek megtervezése célt és értelmet ad az embereknek. Várakozással tekinthetünk egy olyan esemény felé, ami jelentőségteljes. A probléma csak az, hogy amikor még az ősz melengető napjait kellene élveznünk, a maga színeivel és hagyományaival, akkor már az arcunkba tolják az ünnep materialista szegletét és arra próbálnak rávenni, hogy idő előtt belemerüljünk a féktelen vásárlásba. Ezzel mintegy lealacsonyítva a karácsonyt az ajándékok és tárgyi dolgok szintjére. Persze tudjuk, hogy az adakozás és ajándékozás időszaka a legjobb marketingfogás és a legnagyobb tőke a vállalatok számára. Mégis számtalanszor elfelejtjük, hogy a karácsony ennél sokkal több. Több, mint csomagolópapírba burkolt tárgyak, csillogó-villogó terek vagy túlárazott vásárok.
Sóvárgunk az ünnepre
A várakozás az egyik legerősebb hajtóerő, mivel motivációt ad és segít túllendülni a nehezebb időszakokon és a hétköznapok szürkeségén. Nem csoda, hogy a karácsony lett minden várakozásunk középpontja, hiszen olyan üzenetet hordoz, amire minden ember vágyik. Ez az az időszak, amikor a családok és a barátok összegyűlnek, hogy együtt ünnepeljenek, emlékeket teremtsenek, és osztozzanak az örömteli pillanatokban. Ilyenkor elszakadhatunk a mindennapok nyüzsgésétől és a legfontosabbak jelenlétére koncentrálhatunk. Egy napra megáll az idő, eltűnnek a feladatok, illetve a szeretet és jóság tapinthatóvá válik a levegőben. Éhezünk erre az élményre.
De nemcsak a szeretet és jóság után sóvárgunk, hanem a fiatalságunk után is. Ahogy öregszünk egyre jobban elvész belőlünk az a gyermeki kíváncsiság és csodálat, amit valaha a karácsonnyal szemben éreztünk. Valahol mélyen bennünk, amikor látjuk a dekorációkat, a belső gyermekünk megpróbál kitörni. Próbálja megtalálni a tegnapi reményt és csodát. Megpróbál küzdeni az ártatlanság darabkáiért, amelyeket útközben elvesztettünk. A gömbökkel és füzérekkel díszített karácsonyfák látványa azonnal visszarepít a gyermekkorunkba és csodálattal tölt el minket. Az ünnepi díszek és fények emlékeztetnek minket arra, hogy itt az idő a varázslat megteremtésére.
Mindent a maga idejében
A siettetés azonban pont ettől az élménytől foszt meg minket, a várakozás és nosztalgia édes keverékétől. Az idő előtti karácsonyozásnak ugyanis „muszáj szaga” van, ami lerombol minden illúziót. A karácsony szép lassan egy giccses, idegesítő maszlag lesz, ami beborítja az év utolsó hónapjait, és senki nem vonható kérdőre, aki decemberre (amikor tényleg itt lenne az ideje a készülődésnek és ünneplésnek) már besokall.
„Legyen minden nap karácsony,
minden óra a szereteté.
Legyen Béke a nagyvilágon.
Legyen a szíved mindenkié.A mosolyod legyen a hírnök,
és bátran nyújtsd a kezed,
Szálljanak el a gond felhők,
fújja világgá szereteted.”(Aranyosi Ervin: Legyen minden nap karácsony, részlet)
Legyen minden nap karácsony
A kulcs talán abban rejlik, hogy megtaláljuk a finom egyensúlyt a hétköznapiság és ünneplés között. Az ünnepeknek hagyjuk és adjuk meg a maguk tradícióit és öltöztessük ünneplőbe a lelkünket azokon a napokon. Azonban fontos, hogy ne engedjük, hogy a hétköznapok minden örömet és jóságot kiöljenek belőlünk. Hiszen abban az esetben, ha emlékeztetnénk magunkat arra, hogy megbecsüljük az életünkben lévő embereket, terjesszük a boldogságot és a szeretetet a körülöttünk élőknek, akkor minden nap lehetne karácsony. Minden nap felfedezhetnénk a lelkesedés és öröm szikráit magunkban és akkor talán nem lenne szükség arra, hogy siettessük, azt, amire igazán érdemes várni.
Nyitókép: FluxFactory/ Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Erről se feledkezz meg a karácsonyi hajrá alatt: 10 mód, hogy kapcsolódj a pároddal
- Te betervezted az „énidőt” a karácsonyi rohanásba?
- 5 könyvújdonság, amikkel ne várj karácsonyig
