Biztos veled is előfordult már, hogy egy étel emlékek arzenálját indította el benned. De mi lehet az oka annak, hogy a húsleves íze képes eszünkbe juttatni a nagymamánk konyhájának illatát, a sparhelt sercegését vagy Buksi kutya nézését?
A tradicionális spanyol ételről, a paellaról mindig az a kis rejtett valenciai vendéglő jut eszembe, amire egy articsókamező mellett bukkantunk a barátaimmal. A ropogós, párizsis zsemle és a túlcukrozott tea mindig a nagymamámra és a közös uzsonnákra emlékeztet. A csilis csirkére pedig rá sem tudok nézni azóta, hogy egyszer ételmérgezést kaptam egy kifőzdés menütől. Nincs olyan étel, amihez ne társítanánk egy vagy több emléket, ami az ízlelés pillanatában vagy pusztán az étel látványától is újra előtör bennünk. Valamelyik este miközben pizzát vacsoráztam, bekúszott a gondolataimba annak a délutánnak a képe, amikor Rómában, a Piazza Navona egyik vendéglőjének teraszán üldögéltem. Ekkor merült fel bennem először a kérdés, hogy valójában mi a franc köze van az ízlelésnek az emlékezéshez?
Proust után szabadon
Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regényében az elbeszélő megkóstolja édesanyja kedvenc süteményét. A teába mártott, madeleine nevű édesség íze egy gyerekkori emléket ébresztett benne. Ezt a teljesen hétköznapi asszociációt az illat-indukált autobiografikus memória teszi lehetővé, amit a francia író híres jelenete után Proust-jelenségként emlegetnek.
Miért vannak ránk ekkora hatással az ételek?
A mai napig nincs pontos válasz a kérdésre, de egy biztos: a szaglógumó, az emlékezésben kulcsfontosságú hippocampus, illetve az amigdala, aminek az érzelmek feldolgozásában van szerepe, közvetlenül egymás mellett helyezkednek el. Ráadásul míg más érzékszervi, például a vizuális vagy auditív (hallással kapcsolatos) ingerek érintik a talamuszt, a szaglóinger kerülőúton jut el a szaglógumóhoz és az agyi központba. Részben ez az oka annak, hogy az illatok sokkal erőteljesebb emlékeket idéznek fel bennünk, mint a képek vagy más, nekünk kedves tárgyak. A másik magyarázat pedig még kézenfekvőbb: az ételek mind az öt érzékszervünkre hatnak. Nemcsak egy konkrétumot, hanem egy kontextust is eszünkbe juttatnak, az ennivalónak pedig sokszor szimbolikus jelentése is van. A gyerekkori emlékeink is így működnek: a mama húslevese ugyan verhetetlen, de nem kimondottan a gasztroélményről szólt. A közös vasárnapi ebédet, a családdal töltött időt és a szeretteink közelségét sűríti magába az íze és az illata.
Nyitókép: Oliver Rossi/DigitalVision/GettyImages
