Lassan búcsút inthetünk a virágos ruháknak és a rózsaszín kiegészítőknek, hiszen idén a divat egy sokkal sötétebb és hátborzongatóbb oldalát mutatja be. Köszöntsünk együtt a gorecore aesthetic-et!
2024-ben a divatban élednek újjá a mítoszok, azonban most nem a hercegnől álma, hanem rémálma válik valósággá. A gorecore aesthetic részeként ugyanis a sötét, a vér, valamint a halálra és a kegyetlenségre való asszociáció veszi át a bájos girlhood esztétika helyét, vagy legalábbis megpróbálja azt letaszítani a trónról.
Minden a divatheteken kezdődött?
A gorecore iránti érdeklődés ugyan nem újkeltű, azonban azt tavasszal egészen új szintre emelte a török származású Dilara Findikoglu, aki 2024-es őszi-téli kollekciójának egészét az irányzat köré építette. A designer showját a shoreditch-i Saint Michael and All Angels katedrálisban rendezte meg, mely így külön érdekes felhangot adott annak. Findikoglu modelljei így egy gótikus környezetben tudták prezentálni a tervező megvalósult (rém)álmait. Az épület kőfalai között rögtönzött kifutón egymást követték a latexből készült, éles szabású, szoros fűzőkkel megkreált darabok, melyek mindegyike hihetetlenül drámaian hatott. Persze nem ez volt az első eset, hogy a horrorból merített ihletet, azonban kétségkívül ezzel a teátrális kollekcióval tette le véglegesen voksát a gorecore mellett.
De nemcsak Dilara Findikoglut foglalkoztatta a horror és a halál gondolata, hiszen John Galliano a Maison Margiela égisze alatt szintén egy félelmetesnek ható gyűjteményt prezentált. Korunk legzseniálisabb designere, a párizsi haute couture fashion week záróakkordjaként mutatta be legfrissebb munkáit. Sötét, baljós hangulatban kibontakozó showja viszont inkább egy performansz volt, ahol a modellek fűzős és fátyolos kreációkban, marionett bábuként siklottak végig a kifutón, a hatást pedig csak fokozta, hogy különleges sminkjük a vízi hullákat idézte. A tervező ezzel is reflektálni kívánt arra a gondolatra, miszerint a halál még ilyen emelkedett pillanatokban is folyton jelen van.
Szintén a téma inspirálhatta a Thom Browne New York-ban bemutatott kollekcióját is, azonban annak esetében a tervező nem merészkedett a végletekig. Bevallottan ihletet merített Edgar Allan Poe munkáiból, egészen pontosan a legendás A holló című költemény ébresztett benne különös gondolatokat, melyet az általa megálmodott ruhákon prezentált közönségének. A mesés kreációk ellenére azonban mégis valamilyen különös érzés foghat el minket azok szemlélésekor, hiszen a kollekcióban egyszerre kapott helyet a titokzatosság, a gótikus romantika hátborzongató szépsége, valamint a viktoriánus kor kimértsége is. Mestermű a javából!
Az irányzat nem újkeltű
A fentiek tükrében úgy gondolhatjuk, hogy a gorecore térhódítása a 2024-2015-ös őszi-téli kollekciók bemutatásával kezdődött, azonban ez egyáltalán nem így van. A horror, a félelem és a halál ilyen-olyan módon már sok tervezőnek adott ihletet. Elég csak Alexander McQueen sokszor groteszknek ható, azonban mégis minket minden részletével ámulatba ejtő ruhakölteményeire és kiegészítőire gondolni. Vagy vegyük például Robert Wun teljes munkásságát, amit éteri sötétséggel tüntetőleg hívja fel magára a figyelmet. De a Demna által irányított Balenciaga vagy éppen a Prada sem idegenkedik a témától. Utóbbi például 2019-es pre fall darabjaihoz hívta segítségül a horror erejét, melynek köszönhetően létrejöttek az egyik legikonikusabb „szörny”, az az Frankeinstein motívumaival díszített táskáik.
Egy gondolatébresztő téma
A gorecore azonban jóval több, mint egy félelmetes, sokak számára, tudom, visszás irányzat. Ez ugyanis egy olyan gondolat megtestesülése, mely nagyban érinti társadalmunkat. Több perspektívából is vizsgálhatjuk, azonban a sok helyen általános politikai instabilitás, az egyre szaporodó erőszakos cselekmények tartós fenyegetése, a sokakon eluralkodott egzisztenciális krízis sebezhetővé tesz minket. Éppen ezért visszatérünk a múlthoz és a mítoszokhoz, az pedig, hogy ezt a gótikus vonalon közelítjük meg, a kortárs aggodalmakat tükrözi. Szakértők szerint azzal, hogy a gorecore ilyen nagy nyilvánosságot kapott, mind felismerhetjük a „gonoszt” és segítségével azt prezentáljuk, hogy kontroll alatt tudjuk tartani. Az irányzat így már túllépett a szubkulturális kereteken, mondhatni szinte muszáj volt, hogy a mainstream is megismerje.
Ebben egyébként óriási szerepe van a filmeknek is, melyek állandó reflektorfényben tartják ezt a nem éppen elterjedt „érzést”, mert ez több, mint egy múló trend. A Szegény párák sem véletlenül nyert négy Oscart, melyek közül az egyik a legjobb jelmeztervezésért járt neki. A különös Frakeinstein-interpretáció ugyanis megmutatta, hogy a popkultúrában is helyet követel magának a szokatlan. Ezt példázza az is, hogy idén a Sydney Sweeney főszereplésével készült Szeplőtlen is tarolt, ahogy az év végén várható Bill Skarsgard által megszemélyesített Nosferatu is reflektorfényben fogja tartani. A jövő kilátásai tehát, ha nem is ijesztőek, de mindenképp sötétek – s ehhez igazodik a divat is.
Nyitókép: Robert Wun Instagram
