A feleség és anyaszerep sokszor tud csodálatos lenni, de ne bagatellizáljuk el a nehézségeit sem!
Egy kölcsönös szereteten és bizalmon alapuló kapcsolatnak az egyik legszebb és legmeghatározóbb része a gyermekvállalás. Teljesen természetes, hogy egy pici baba érkezése fenekestől forgatja fel a mindennapi életet, és ilyenkor a legapróbb hétköznapi teendők is komoly érzelmi terhelést róhatnak a szülőkre. A szülővé válás rendkívül összetett folyamat, és gyakran előfordul, hogy a baba érkezése után eszmélnek rá sokan, hogy a feladatra csak elméleti síkon voltak felkészülve.
Éjszakák vagy nappalok
Azzal nagyjából minden kisgyerekes szülő tisztában van, hogy az első pár hónap a legnehezebb. Az újszülött körüli teendők gyakran önmagukban is újdonságnak számítanak, amit sokszor tetéz a kis jövevény alvás-ébrenlét ciklusa. S bár az első pár hónap leginkább az alvásról szól, még a legkiegyensúlyozottabb baba is lehet éjszakázós. Nagyon ritka és szerencsés helyzet, amikor az újszülött szinte végigalussza az éjszakát, a realitás azonban az, hogy egy bizonyos idő után, már a három-négy óra összefüggő alvás is megváltást jelent a szülők számára.
A kialvatlanság is extrém terhelést jelent, ez ugyanis már nem az a fajta, amikor tovább kimaradtunk egy ígéretes program, vagy jó hangulatú buli miatt. A fáradtság, kimerültség könnyen átveheti a hatalmat a hétköznapok felett, amihez még a felelősségvállalás érzése is csatlakozik, így nem véletlen, hogy sokan érzik úgy, hogy erősen csúszik a talaj a lábuk alól.
Viszlát szabályok!
„De ne fessük ennyire sötétre a szülői léttel járó terheket, hanem inkább készüljünk fel mentálisan is a gyerekvállalásra. A családok túlnyomó többségében a háztartást és az ahhoz szorosan kapcsolódó tevékenységeket a nők végzik. Az első fontos teendő egy baba érkezése előtt, hogy ezt a szabályt, még ha nincs is kőbe vésve, átírjuk” – javasolja Leela Magavi, pszichiáter.
Ugyanis a mentális terhelés azon a ponton indul, amikor a nő megpróbál a gyermekre való maximális odafigyelés mellett az otthoni elvárásoknak is megfelelni. Bár ránézésre nem mindig feltétlenül látszik, de rengeteg érzelmi energia kell ahhoz, hogy egyszerre minden helyzetnek a csúcsán legyünk. Míg nagyanyáink idejében a gyereknevelés főállásként funkcionált, addig ma a nők többsége több műszakot visz a munkahelyén, amihez jön még az otthoni, sokadik műszak is. Ráadásul az is komoly terhelést ró rájuk, hogy fejben tartani is nekik „illik” mindent, ami a család optimális „működéséhez” szükséges. Az anyós születésnapja, a tornazsák összekészítése, a szülői értekezlet időpontja, az iskolai kirándulás befizetése, vagy a rokonok ajándéka szinte mindenhol a nők hatáskörébe tartozik.
Családterápiával foglalkozó szakemberek szerint a legtöbb panasz azért a nőktől érkezik, mert ők vannak maximálisan túlterhelve. Az, hogy nem feltétlenül adnak ennek hangot, hogy nem üvöltöznek, csapkodnak, jajveszékelnek folyamatosan, az inkább jelenti azt a szomorú tényt, hogy a helyzetükbe beletörődtek, mintsem azt, hogy nem esik nehezükre.
S mivel sokévnyi együttélés után nehéz újraírni a szabályokat, praktikus, ha már a kapcsolat elején leszögezik a párok, hogy kinek mi az otthoni feladata. Ami természetesen bármikor változhat, sőt, néha ez a változatosság kifejezetten jót is tesz a hatékonyság szempontjából. De soha nincs késő, tehát, ha a kapcsolat kezdetén nem lettek a lapok leosztva, az nem ok arra, hogy ez a felállás az élet (vagy a házasság) végéig így maradjon.
A mentális terhelés azért is jelent nagyobb veszély a nők számára, mert már a várandósság idején elindul a folyamat, ami akkor talán még észre sem vehető. „Attól a pillanattól kezdve, hogy egy nő tudomást szerez a terhességéről, akaratlanul is megváltoznak az érzelmi terhei. A baba és a saját egészsége, a teste változásai, az esetleges munkahelyi gondok, amik a gyerekvállalással járnak, mind tudattalanul is beindítják a lelki folyamatokat. Ráadásul a nők számára ilyenkor minden orvosi vizsgálat, vagy minden egyes apró rúgás a pocakból emlékeztet az új életre, valamint az azzal járó felelősségre is.”
El kell engedni a tökéletes anya mítoszát, az a nő, aki nem engedi át az ilyenkor megnövekvő feladatok egy részét, azt előbb-utóbb agyonnyomja ennek a súlya. Még az újszülött körüli teendőkből is ki kell vennie a részét az apának, ami nemcsak az anya terheinek könnyítése miatt fontos, hanem az apa-gyerek kapcsolat kialakulása szempontjából is elengedhetetlen.
Logisztikai újratervezés
Az ideális családi egyensúlyt úgy lehet hosszú távon megőrizni, ha a szerepeket nem a nemek szerint osztjuk fel, hanem annak alapján, hogy kinek mire van ideje, mihez van kedve, vagy mit csinál szívesen. Ebbe érdemes a gyerekeket is minél hamarabb bevonni, azt már egy háromévessel is meg lehet értetni, hogy a játékait esténként neki kell elpakolnia. Ezekből az apró teendőkből ugyanis rengeteg van egy családban, és ezeknek jó, ha van „felelőse”, hogy ne az egymásra mutogatás mérgezze folyamatosan az otthoni légkört.
Az otthon és a család az, ahol nyugalmat, megértést kapunk, ahol érzelmi biztonságban tudhatjuk magunkat. Ennek fontos összetevője az igazságos feladatelosztás is.”Nagyon fontos, hogy a nők megtanulják megfogalmazni a szükségleteiket és tudjanak, merjenek segítséget kérni. Ezzel sajnos rengeteg anya küszködik, ugyanis inkább megcsinál mindent, minthogy konfrontálódjon. Amitől pedig nemcsak kimerült, hanem frusztrált is lesz, és szépen lassan a mentális terhelés áldozatává válik. Pedig egy jól szervezett feladatmegosztással mindez könnyen elkerülhető lenne”.
Forrás: parents.com
Nyitókép: Johner Images/GettyImages
