Arcmaszk, habfürdő, gyertyafény… ez lenne az énidő? Talán. De mi van, ha neked valami egészen másra van szükséged? Felfedjük, miért nincs egyetlen tökéletes recept az „énidőre”.
Az „énidő” kifejezés egyre többször bukkan fel a közösségi médiában, self-care kihívásokban és motivációs posztokban – fürdőbombák, könyvek, arcmaszkok és latték társaságában. De vajon tényleg ez az „igazi” énidő? Vagy mindenkinek mást jelent?
A válasz: igen, mindenkinek mást. És ez így van jól.
Az énidő nem luxus, hanem szükséglet
A saját idő nem csak egy trendi fogalom, hanem alapvető mentális szükséglet. Segít újra kapcsolódni önmagadhoz, rendezni a gondolataidat, feltöltődni, és megelőzni azt a bizonyos „kiégéses szürkeséget”, amit mind ismerünk. De fontos: az énidő nem mindig Instagram-kompatibilis.
Van, akinek ez, van, akinek az
Egyeseknek az ideális énidő egy forró fürdő és egy romantikus regény. Másoknak csendes séta a természetben, meditáció, zenehallgatás, futás, kertészkedés vagy akár barkácsolás. Van, akinek egy jó kis shoppingozás, és olyan is, akinek az, ha egy órán át csak bambulhat, miközben senki nem szól hozzá.
És van, amikor az énidő nem „csinálás”, hanem nem csinálás. Csend. Semmi. Létezés.
Mi NEM énidő?
Fontos különbséget tenni a pihenés és a passzív időtöltés között. Ha például sorozatot nézel, miközben közben e-mailekre válaszolsz, chatelsz és fejben már a holnapi meetingre készülsz – az nem énidő, hanem multitasking álruhában.
A valódi énidő tudatosan választott, önmagadért töltött idő, ami után jobban érzed magad, mint előtte.
Hogyan találd meg a saját „énidő-receptedet”?
Figyeld meg, mi tölt fel – Milyen tevékenység után érzed azt, hogy „na, ez jólesett”?
Próbálj ki új dolgokat – Néha meglep, hogy mi kapcsol ki igazán.
Tervezz be időt magadra – Ne csak ha „majd lesz rá időd”. Legyen fix része a heti rutinodnak.
Ne hasonlítgasd magad másokhoz – A te énidőd nem kevésbé értékes csak azért, mert nem olyan „posztolható”.
Légy rugalmas – Lesz, amikor a csend esik jól, máskor meg a barátnős kimozdulás. Ez is változhat, ahogy te magad is.
A kulcs: figyelj befelé
Az ideális énidő nem egy Pinterest-lista, hanem egy érzés. Egy belső sóhaj, amikor végre lelassulsz. Amikor nem kell megfelelned, csak létezned. Ahol nem a teljesítmény a cél, hanem a kapcsolódás – önmagaddal.
És ha ez ma azt jelenti, hogy 10 percig csak csendben kortyolsz egy teát? Akkor az is tökéletes.
Nyitókép: ma_rish/ Getty Images
