woohoo.hu

A woohoo. legújabb sorozatában szerzőkkel beszélgetünk legújabb könyvük kapcsán. Ezúttal Szlafkai Évát kérdeztük, aki tele inspirációval veti bele magát mindenbe: erről tanúskodnak a különféle projektjei és az Élj kreatívan! című könyve is.

Szlafkai Éva igazi multipotenciális személyiség. Sikeres blogot ír és hozzá kapcsolódó podcastot és csoportot vezet – 365letszikra.hu -, Csorba Anitával karöltve a Nők az úton podcast csatornát vezetik, Barta Nikolettel pedig megalapították az ország leginspirálóbb női közösségét, a Womenspirationt. Ez persze nem minden, Évi online tartalmakkal foglalkozik (web- és blogdesign) és cégeknek segít a márkahű kommunikációban, valamint évek óta a HVG Kiadó szakmai partnere. Idén, a kiadó gondozásában jelent meg első könyve, ami a kreatív szemléletmódra, nézőpontváltásra ösztönzi az olvasót. Ez a téma egyfajta missziója.

– Olyan sok mindent írtál már, blogot, újságcikket és most könyvet. Mennyire és miben volt más ez az alkotófolyamat?

– Röviden, nagyon más megírni egy könyvet, mint bármit, amit korábban írtam. Még így is, hogy a könyv esszenciáját a Szikra Magazinblog adta. Elsőként egyébként meghatároztam a tematikát, a fejezeteket, arra törekedtem, hogy legyen egy jól meghatározható íve a könyvnek, ami viszit, vezeti az olvasót. Ahogy az a kreatív alkotófolyamatoknál lenni szokott, elsőre rengeteg ötlet született meg a fejemben. Fontos volt, hogy pontosan meghatározzam az olvasót, hogy tudjam ő milyen problémákkal szembesül, mit kell megoldania a hétköznapok során, ezek a kérdések vezettek.

– A könyvírás kapcsán egy kézirattal a zsebben az a legnagyobb kérdés, hogy hogyan is kellene kiadni a művet? Nálad ez hogyan alakult?

– Eleinte magánkiadásban gondolkoztam. Álmomban sem gondoltam, hogy egy olyan profi kiadó, mint a HVG kiadná a könyvemet, hiszen ki is vagyok én, hogy Simon Sinek és Seth Godin mellett szerepeljek a polcokon. Mindenesetre, amikor elkészült a könyv, bevittem a kiadóhoz, hiszen egy ideje együttműködünk már, és nagyon kíváncsi voltam, hogy a könyvkiadásban járatos szakemberek mit gondolnak az anyagról. Az első kérdésük az volt: „Nem akarod, hogy inkább a HVG adja ki?” Mondanom sem kell, fantasztikus érzés volt, és persze igent mondtam. Ezután kaptam két szerkesztőt, akik rengeteget segítettek, a javaslataiknak hála újragondoltam a tematikát, és egy ponton a könyv felét újraírtam. De megérte! Amikor elkészült a végleges szöveg, rátaláltam Nagy Norbertre, akinek a könyv grafikáit és a tipográfiáját köszönhetem. Remek csapatmunka volt, azóta is úgy hivatkozom a könyvre, hogy ez a mi könyvünk, hiszen több ember munkájának hála lett ilyen, amilyen.

– Élj kreatívan! – ez a cím. Miért kellene kreatívan élnünk, miért érzed fontosnak, hogy kreativitásra inspirálj másokat?

– A célom az volt, hogy levegyük a kreativitást a zsenik és a művészek polcáról, ugyanis a kreativitás a hétköznapi életünkben is jelen van. Persze számtalan definíciója létezik, de a legelemibb magyarázat talán a problémamegoldás. Ezzel pedig mind szembesülünk, napi szinten. Másrészt szerettem volna eljuttatni az üzenetet, hogy fontos ügyesen alakítani a saját nézőpontunkat. Ha így teszünk, sokkal könnyebben rátalálhatunk azokra a dolgokra, amik felvillanyoznak. Biztosan mindenkivel előfordult már, hogy az adott pillanatban nem lelkesedett valamiért vagy elégedetlen volt valamivel kapcsolatban, majd hetekkel, hónapokkal később visszatekintve örült, hogy megtörtént, aminek meg kellett történnie. Fontos, hogy képesek legyünk átkeretezni a velünk történteket és elgondolkozzunk a valóban fontos kérdéseken. Például azon, hogy mitől érezzük magunkat igazán elemünkben? Edith Eva Eger neve biztosan sokaknak ismerősen cseng, A döntés című könyve és Edith története a legjobb bizonyíték arra, tőlünk függ, mi döntünk arról, hogy hogyan tekintünk egy adott helyzetre.

– A kreativitással kapcsolatban érzek egy fajta izgalmas ellentétet: egyrészt minden álláshirdetésben szerepel, hogy légy kreatív, másrészt pedig ritka az a baráti társaság, amelynek minden tagja teljes vállszélességgel ki meri jelenteni, én bizony kreatív vagyok. Mintha nagyobb lenne a kereslet, mint a kínálat, nem?

– Éppen abból adódik ez, hogy a kreativitás nehezen megfogható fogalom. Ráadásul ha valaki azt mondja magáról, hogy ő kreatív, akkor ő mások szemében nagyképűnek tűnhet. Olyan ez, mint a dicsekvés, sokan nehezen újságoljuk el a sikereinket, mert a dicsekvésnek is van egyfajta pejoratív értelmezése. A másik, hogy a legtöbben azt gondolják magukról, ők bizony nem kreatívak. Na, ez az igazán izgalmas utazás, amikor ki-ki felfedezi a saját színeit, a saját sokoldalúságát, kreativitását. Hogy ez megtörténhessen előbb le kell küzdenünk a kreativitásgyilkosokat. Mik ezek? A maximalizmus, a túlgondolás, a halogatás vagy a kudarctól való félelem. Ezek miatt nem teszünk meg olyan dolgokat, amikről tudjuk, hogy jó irányba változtathatnának az életünkön. Fontos azonban, hogy legyőzzük a félelmeinket, hiszen az élet akkor szép, ha észrevesszük és megéljük azokat a dolgokat, amik felvillanyoznak.

– Szerinted mindenki kreatív?

– Igen, csak sajnos kitanítanak belőle, ám szerencsére a kreativitáshoz szükséges készségek fejleszthetőek. Egyébként Csíkszentmihályi Mihály, pszichológus, a flow-élmény koncepciójának megalkotója is azt mondta: „Embernek lenni annyi, mint kreatívnak lenni.”

– A könyvedből kiderül, milyen fontos az a kreativitás megéléséhez, felélesztéséhez, hogy kíváncsiak legyünk a világra, de úgy tűnik a hétköznapokban senkit nem érdekel a másik. Mintha kevesebb valódi beszélgetésben lenne részünk, mint valaha.

– Valóban, a kreativitásnak is az a nyitja, hogy odafigyeljünk egymásra. Persze szükségünk van arra is, hogy el tudjuk mondani azokat a dolgokat, amiket mi fontosnak tartunk, és szeretnénk, ha ezt meg is hallgatnák mások. Neveltetéstől, vérmérséklettől is függ, hogy mennyire merjük akkor is elmondani a magunkét, ha sokszor süket fülekre találunk. Sajnos valóban ritkán figyelünk eléggé egymásra, pedig figyelemre van szüksége az embereknek. Csakhogy adni is kell a figyelmet, nem csak kapni.

– A vak is látja rajtad, hogy nagyon szereted, amit csinálsz. A legtöbbeknek, úgy gondolom, nagyon nehéz megtalálniuk a választ arra, mit is szeretnek igazán.

– Ahhoz, hogy ki-ki megtalálja, amit a legjobban szeret folyamatos önismereti munkára van szükség. Rendszeresen fel kell tennünk magunknak olyan kardinális kérdéseket, mint „Mit gondolok a világról?”; „Mik a valódi céljaim?”; „Miben hiszek?”. Ugyanakkor fontos, hogy ezek a válaszok és a hozzájuk kapcsolódó döntések nem az életünk végéig szólnak, meg lehet gondolni magunkat. Azoknak pedig, akik ódzkodnak attól, hogy belevágjanak abba, amit igazán szeretnek, néha segít a gondolat, hogy egészen aprók vagyunk a világmindenséghez képest, jelentéktelenek a szó jó értelmében.

– Mindenki, aki alkot – akár a szó leghétköznapibb értelmében – , pontosan tudja, hogy szükség van néha egy kis szünetre. Te hogyan teremtesz magadnak időt a pihenésre?

– Először is szögezzük le, az, hogy kit és mi tölt fel, teljesen változó. Engem például a munkám is tölt, hiszen olyan szerelemprojekteken dolgozom, amik nemcsak elvesznek belőlem, hanem adnak is. Ha szorítanak a határidős feladatok, akkor persze én is elfáradok. Ilyenkor elmegyek futni. A futás felfrissít, segít megoldanom a nehezebb feladatokat és kikecmeregni a legproblémásabb helyzetekből is. Ez egyfajta inkubáció is, szünet, amire szükségünk van, hogy új gondolatok termékenyüljenek meg, ötletek szökkenjenek szárba. Fontos szakasza a kreatív folyamatnak, amikor elengedjük a dolgokat, és hagyjuk, hogy tudat alatt rendeződjenek és magukkal hozzák az AHA-élményt. Egy kis szünettől, akár egy rövid sétától, merengős zuhanyzástól, ablakon bámulós vonatúttól vagy egy jó könyv olvasásától is feltöltődhetünk és kreatívabbak lehetünk. Engedjük meg minél gyakrabban magunknak.