Az iskolában megtanultad a történelem fontos eseményeit, de mi a helyzet a családod múltjával? Tudod, hogy kik voltak az őseid? Egy családfakutató kiderítheti neked, miközben te magad is új ismerteket szerezhetsz a világról és persze magadról.
Néhány évvel ezelőtt meg sem fordult volna a fejemben, hogy az őseim után érdeklődjek. De mostanában folyton megkérdőjelezem önmagam, próbálok rájönni, hogy ki is vagyok, éppen ezért egyre jobban fúrja az oldalamat a kíváncsiság: vajon, kik voltak a felmenőim? Hogyan éltek? Ők is ugyanúgy rajongtak azokért a dolgokért, amelyeket én is szeretek? Esetleg volt író a családban? Tehát a kérdések sorra gyülekeznek, én pedig szeretnék válaszokat kapni. Persze néhány dologgal tisztában vagyok, de nem tudnám visszavezetni a családfámat évszázadokkal korábbra. Szerencsére vannak olyan szakemberek, akik képesek visszautazni az időben, hogy megtalálják a hiányzó darabkákat. De valójában mit is takar a családfakutatás, és miért éri meg az őseid nyomába eredni?
Minden kezdet nehéz?
Majdnem mindenki más indíttatásból kéri szakértő segítségét, amikor a felmenői után érdeklődik. Egyesek hozzám hasonlóan, arra kíváncsiak, hogyan éltek az ük-ük szülei, mivel foglalkoztak, mi történt velük, míg mások egészen prózai okokból vágnak bele a családfaállításba. „Elég jellemző motivációk, hogy valaki állampolgársági kérelem vagy örökség miatt kezd bele a kutatásba. De van olyan is, hogy az illető egy családtagjának szeretné ajándékba elkészíttetni a családfát.” – mondta Mészáros Ádám, családfakutató, aki 1998 óta foglalkozik a régmúlt feltérképezésével. Már a beszélgetésünk elején világossá vált számomra, hogy az ő hivatása legalább annyira összetett és intim, mint egy pszichológus munkája. Hiszen a kutatás során bepillantást nyerhet idegen emberek életébe, megismerheti a gondolkodásukat, sőt szembesül a legkülönösebb családi titkokkal és tragédiákkal is, amelyek az évek során feledésbe merültek. „Olyanra is volt példa, hogy a családtagok úgy tartották, el vannak átkozva, és ennek az igazolásában kérték a segítségemet. Amikor nekikezdtem a kutatásnak, megdöbbenten szembesültem azzal, hogy valóban sok szerencsétlenség történt az adott családban. Találtam több olyan halálesetet is, amelyeknél a természetes halál helyett gyilkosság vagy öngyilkosság történt.” Abban biztos lehetsz, ha családfakutatásra adod a fejed, mindenre fel kell készülnöd! Érdemes nyitottnak lenned mindenre, mert nem tudhatod előre, milyen dolgok kerülnek a felszínre. Ádám is találkozott már olyan ügyféllel, aki egy ismert nemesi család nevét viselte, ezért meg volt győződve arról, hogy ő az egyik leszármazott. Rövid időn belül kiderült, hogy csupán névazonosságról van szó és nem vérrokonságról. Ezt az információt olyannyira nem tudta elfogadni az illető, hogy visszalépett a kutatástól.
A családfák ágas-bogas erdeje
Ha eddig azt hitted, neked csak hátra kell dőlnöd a fotelban, mert a kutató a neved alapján villámgyorsan visszafejti a családfádat, rosszul gondoltad. A kutatás első és legfontosabb lépése, hogy megfelelő kiinduló adattal szolgálj a szakember számára. Kulcsfontosságú, hogy először az idősebb felmenőid meséljenek családi történeteket, osszanak meg veled minden információt, ami kicsit előreviheti a kutatást. „Előfordult, hogy külföldről megkeresett valaki, akinek a nagypapája magyar származású volt, de csak egy nevet és a születési évszámát tudta, a lakhelyét vagy a várost, ahol született már nem. Nem tudtam elvállalni, mert ilyen kevés információ alapján szinte lehetetlen elkezdni a kutatást.” – tette hozzá a szakértő. A legjobb, ha nagyjából száz évre visszamenőleg a rokonaidtól összegyűjtöd az induláshoz szükséges adatokat. Ez azért is elengedhetetlen, mert hozzásegíted ahhoz a kutatót, hogy a levéltárba kezdje a munkát és régebbről induljon. Ha valami oknál fogva ezt mégsem tudod kideríteni, akkor a szakembernek kell cipőt húznia és terepmunkát végeznie. Ilyenkor kimegy a temetőbe, a síremlékekről vagy a temetői iroda nyilvántartásából adatokat gyűjt, esetleg az utolsó ismert lakhely alapján a szomszédoktól próbál információkat szerezni. „A legfontosabb forrás az anyakönyv, ez mindennek az alapja. Magyarországon általában az 1700-as évek elejéig lehet visszamenni az időben, mivel a török hódoltság után kezdték el vezetni a legtöbb anyakönyvet. De vannak nemesi családok, akiknek más forrásból is vannak adataik a családról. Ebben az esetben jóval korábbra is vissza lehet menni. A legrégebbre nyúló kutatásom egy 1271-ben nemesi címet kapott Vas megyei család volt.” – árulta el a kutató.
Kétségkívül a családfa-kutatásnak van egy módszertana, ami mentén akár te magad is elmélyedhetsz a családod történetében. De arra készülj fel, hogy megfelelő ismeretek nélkül könnyedén eltévedhetsz a családfák ágas-bogas erdejében. Ismeretre van szükséged, hogy tisztában legyél, milyen források léteznek, azokat hol érdemes keresni, arról nem is beszélve, hogy az idegennyelvek ismerete is fontos kritérium. Az utóbbi azért lényeges, mert itthon nagyon ritka az olyan családfa, amiben kizárólag csak a mai Magyarország területén élő ősöket találhatsz. Egy szlovák, egy német, egy szerb vagy egy román ős könnyen előfordulhat bárkinek a családjában, ezért sokszor a határon túl is kell kutatni. Nem beszélve arról, hogy a katolikus egyházban az 1850-es évektől kezdve visszafelé minden irat latin nyelven íródott.
Azt nem akarom mondani, hogy egyedül nem ajánlatos belekóstolni a kutatásba, viszont érdemes leellenőriztetni egy szakemberrel. Olyan ez, mintha házat építenél. Fel tudod építeni, megveszed az építőanyagot, utánaolvasol, hogyan kell keverni a habarcsot, hogyan kell rakni a téglákat, de a végeredmény nem lesz ugyanaz, mintha egy kőműves mester építené.
A benned élő történelem
A családfakutatás nem olcsó mulatság, de megéri pénzt áldozni rá, hiszen közelebb kerülhetsz a gyökereidhez, amitől teljesebbnek érezheted magad. Kitárulhat előtted a világ, ha megismered az őseid. Máshogy állsz majd a magyarságodhoz, máshogy fogod fel a hazának, az otthonnak a fogalmát, és azokat a helyeket is sokkal közelebb állónak érezheted, ahol a felmenőid éltek. Emellett tiszteletet érezhetsz általa azok felé, akik nélkül te nem is létezhetnél. „A magyarságomat másként élem meg, magyarnak vallom magam, de az őseim között nemcsak magyarok voltak, hanem más nemzetiségűek is. Volt olyan ősöm, aki egy török háborúkban elpusztult falu egyik újraalapítója volt, és volt olyan is, aki részt vett a szabadságharcban. Azáltal, hogy ezt tudom, teljesebben élem meg a történelem ezen szegleteit is.” Ádám azt is hozzátette, az iskolában megtanulod, hogy a királyok mit csináltak, kivel háborúztak, de az őseid által tényleg közelebb kerülhetsz a múlthoz. Tulajdonképpen megismerheted a saját történelmed.
Nyitókép: Andrew Bret Wallis/DigitalVision/GettyImages
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- A mélyen bennünk élő örökség – Így lépjünk túl a rossz családi mintákon
- Nem vér köt össze minket, hanem a zserbó illata
- Családi vállalkozásuk neve: Comme Avant, avagy slow kozmetikumok egyenesen Franciaországból
