Mindent szeretek, amit egy francia pâtisserie kínál! Részt vettem életem első macaronkészítő workshopján

Nem kell Párizsba utaznod ahhoz, hogy hamisítatlan francia életérzésben legyen részed. Szerzőnk, Kovács Kata nemrég a L’École de Grande Pâtisserie kurzusán nyakig elmerült a legfinomabb krémekben és habokban, és elkészítette élete első macaronját!

Az úgy történt, hogy februárban beiratkoztam egy cukrászképzésre. Az intézmény meglepően jól és gyorsan alkalmazkodott a vírus okozta, rendhagyó helyzethez. Ennek ellenére minden egyes tanítási hétvége után csalódott voltam. Úgy éreztem, hogy a kreativitást szűk keretek közé szorítják, a tananyag és vele együtt a sütemények is, finoman fogalmazva is idejét múltak. Megkönnyebbültem, amikor felbontottam a tanulmányi szerződésemet, és eldöntöttem, hogy csak olyan desszerteket szeretnék készíteni, amiket izgalmasnak és finomnak találok. És ha jól meg akarom fogalmazni, hogy mik is ezek az édességek, akkor azonnal kijelenthetem: minden, amit egy francia pâtisserie kínál! Szeretem, hogy ezekben a süteményekben megjelenik mindaz, ami a franciákra annyira jellemző: könnyedség, elegancia, humor. Ezt a desszertekbe rejtett életérzést már egyre több magyar cukrászda és kávéház igyekszik megteremteni, több-kevesebb sikerrel. Már majdnem pánikba estem, hogy egy finom choux-ért vagy tartelette-ért újra Aix-en-Provence-ba kell utazni, amikor szembe jöttek velem a L’École de Grande Pâtisserie budapesti francia cukrásziskola eseményei. Az én választásom a Macaron és krémek workshop-ra esett. Imádom ezt a falatnyi finomságot, és kíváncsi voltam arra, hogy képes vagyok-e elkészíteni. Egyedül egyébként sem álltam volna soha neki: túl sok hibalehetőséget érzek benne és azt is beláttam, hogy nekem szükségem van arra, hogy valaki fogja a kezem és végigvezessen a folyamaton.  

Fotó: Kovács Kata

A pillanat, amikor a francia cukrász szerepébe bújtam

A műhelymunkáknak a Németvölgyi út egyik régi villája adott otthont. A tágas és letisztult tér megteremtette a lehetőséget arra, hogy a sütemények szinte életre keljenek, és a tanulásé legyen a főszerep. A cukrásziskola alapítója és tulajdonosa, Chauvin-Némethy Neri, magyar származása ellenére ízig-vérig francia nő. Az első néhány mondata után már biztos voltam abban, hogy a legjobb helyen vagyok, és kétségem sem volt afelől, hogy képes leszek macaront készíteni majd a saját konyhámban is. A legnagyobb önzetlenséggel és bájjal vezette be a csoportot a népszerű francia desszert elkészítésének rejtelmeibe. Lassan haladtunk, ügyelve a legapróbb részletekre is. A képzés elején kiosztott receptúrák hamar megteltek hasznos jegyzetekkel: például, hogy a francia aprósütményt a tepsi hátoldalán sütjük, hogy egyenletesen érje a hő; illetve semmit, aminek magas az olajtartalma, nem szabad kihűlés előtt levenni a sütőlapról. Neri pedig gondosan kitért a megfelelő eszközökre, alapanyagokra, és azok figyelmes használatára is. „Semmi nem megy a kukába!” – hívta fel a figyelmünket, és megtanított többek között arra is, hogy egy-egy félresikerült lépésből hogyan születhet egy új desszert. Például, ha mi magunk daráljuk a hántolt mandulát a macaronhoz, és kicsapódik belőle az olaj, akkor azt érdemes elkeverni egy kevés porcukorral, így házi marcipánmasszát kapunk.

Egyszerű és tökéletes: macaron folyamatban…

A workshop alkalmával natúr macaront készítettünk, ami csak azért lepett meg, mert azelőtt fogalmam sem volt arról, hogy létezik ilyen. Először a töltelékként szolgáló vanília krémet készítettük el, ezt követően pedig előkerültek a szükséges eszközök és a többi ínycsiklandó alapanyag. Készítettünk habot, masszát, cukorszirupot, közben pedig egy kis szomorúságot éreztem amiatt, hogy nem otthon vagyok, mert legszívesebben mindegyik összetevőt megkóstoltam volna (kivéve a cukorszirupot, mert az annyira forró volt, hogy egy óvatlan cukrásznak ez súlyos égési sérülést okozhat!). Végül az alapanyagok összevegyítve habzsákba kerültek, majd remegő kézzel, lélegzetvisszafojtva megszülettek az első macaronok, amik aztán rövid időre a sütőbe kerültek. A végeredmény természetesen tökéletes lett, olyannyira, hogy a résztvevőkkel meg sem mertük kóstolni a kreációkat. Miután mindenki saját portfóliót készített a telefonja kamerájával a macaron remekművekről, nem fogtam vissza magam tovább, befaltam a saját készítésű édességemet. Én mondom: ez maga volt a falatnyi életöröm!

Bár a tányérom végül kiürült, tudom, hogy ez a délután valami újnak volt a kezdete, és alig várom a folytatást. A kapun kilépve olyan örömbe vegyült meghatódottságot éreztem, mint minden egyes francia utam során. A L’École de Grande Pâtisserie alkalmi tanulójaként, néhány órára ismét egy távoli, de számomra nagyon kedves országban érezhettem magam. Mi mást mondhatnék? Merci bien!

Nyitókép: penguenstok/GettyImages

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:

Legnépszerűbb cikkek: