Kevesen vannak olyanok, akiket tényleg hidegen hagy a többiek véleménye. Teljesen nem tudunk elvonatkoztatni attól, hogy mit gondolnak rólunk mások, de arra érdemes figyelni, hogy ne csak ez befolyásoljon bennünket.
Az megvan, amikor valaki egész életében úgy csinál mindent, hogy ahhoz vajon mit szólnának mások? És amikor megkérdezik tőle, hogy na, mit szóltak, akkor nem tud válaszolni, mert hirtelen azt sem tudja, hogy kik azok a mások. Pedig nekik akart folyamatosan megfelelni.
Kódolt minták
Valószínűleg ez mindenkinek ismerős, hiszen gyerekkorunk óta kódolják belénk, hogy viselkedjünk rendesen a boltban, a postán, a tömegközlekedési eszközökön, az óvodában, az iskolában… vagyis mindenhol, nehogy mások rossz szemmel nézzenek ránk. De mit jelent rendesen viselkedni? És kik az a mások, akiknek egy életen át meg kellene felelnünk?
Nyilván mindenkiben van egyfajta gát, ami megakadályozza azt, hogy például üvöltve menjen végig az utcán, még akkor is, ha leginkább ehhez lenne kedve. Pedig lehet, hogy rengeteg felgyülemlett feszültséget ki tudnánk így adni magunkból, és a mentális állapotunk tekintetében ez néha határozottan jót tenne. De nem ezekre a szélsőséges esetekre gondolunk, hanem azokra a mindennapi apró visszajelzésekre, amit magunkból mutatunk, de nem azért mert úgy érezzük helyesnek, hanem mert azt hisszük vagy gondoljuk, hogy a környezetünk, tehát mások ezt gondolják helyesnek. A viselkedésünk, a megnyilvánulásaink széles skálán mozognak, és mivel nem lakatlan szigeten élünk, az alkalmazkodás elengedhetetlen a mindennapi életünk során.
A kulcs az, hogy legyünk tekintettel egymásra!
„Az ember társas lény, ebből is adódik, hogy szükségünk van egymásra. Születésünk pillanatától a környezetünkben lévő személyekhez igazodunk, igyekszünk beilleszkedni, megfelelni. Ha nem lenne fontos, mit gondolnak rólunk mások, valószínűleg szét is hullana a társadalom. Csupa olyan dolgot művelnénk, amit egyébként elítélünk: garázdálkodnánk, agresszívak lennénk, nem járnánk iskolába és például nyilvános helyen szexelnénk azzal, akivel éppen kedvünk támad. Neveltetésünk alappillére, hogy tekintettel vagyunk egymásra és igyekszünk jó embernek lenni – vagy legalább is ennek a látszatát fenntartani” – fogalmaz Dr. Hevesi Kriszta, egészségfejlesztő szakpszichológus, egyetemi oktató.
Viszont, ha másokkal „takarózva” viselkedünk úgy, ahogy, és ezt bárki szóvá teszi, azt miért viseljük nehezen? Könnyedén le is pereghetne rólunk. Miért a legtöbb embernek nincs belső iránytűje, és miért készül ki olyanok véleményétől, akik elméletileg semmilyen szerepet nem játszanak az életében?
Nem kell az egész világnak megfelelni
„Mindenben a mérték az érték, a szélsőségek roppant károsak. Ha valaki kizárólag a saját feje után megy, s nincs tekintettel másokra, az nem kizárt, hogy pszichopata. Míg az, aki mindenkinek meg akar felelni, az úgymond a saját egyéniségét szorítja háttérbe, feladja a vágyait és érdekeit mások kedvéért – emellett folyamatosan szorong, hiszen képtelen küldtetés, hogy az egész világ elégedett legyen velünk. Ezért ki az, akit leginkább megsebeznek, mondjuk a durva, bántó beszólások vagy kommentek? Éppen azt, aki amúgy is túlságosan lelkiismeretes, nyitott és barátságos az emberek felé. Míg az öntörvényű, mások véleménye iránt érzéketlen személyekről lepereg a kritika. Persze, saját magunk érdekében ez is tanulható, hogy miképp szűrjük, szelektáljuk és értékeljük a rosszindulatú és irigy fortyogást” – mondja Krisztina.
Tehát az, hogy miképp rezonálunk másokra, nem másoktól, hanem saját magunktól függ. Ahogy a szakember is rávilágít, érdemes megtalálni az arany középutat, amikor nem mások véleménye alapján ítéljük meg saját magunkat.
Nyitókép: Tom Werner/GettyImages
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- 12 tulajdonság, ami azt mutatja, hogy független személyiség vagy
- Így nevelj magabiztos gyereket
- 12 ötlet, hogy jobban érezd magad 2023-ban – hónapról hónapra
