A történelem telis-tele van megoldatlan rejtélyekkel és olyan kétes eredetű mítoszokkal, melyeket hiába cáfolt már meg a tudomány, mindmáig fennmaradtak.
Szerencsére már olyan korban élünk, amikor a technológia segíthet korrigálni néhány tévedést, és az információhoz való könnyű hozzáférés eloszlathatja a félreértéseket és elősegítheti a múlt megértését. De míg néhány régóta fennmaradt mítoszt mostanában elvetettek, mások továbbra is élénken élnek az emberek emlékezetében. Íme öt történelmi mítosz, amelyek makacsul tartják magukat, annak ellenére is, hogy a tények megcáfolják őket.
(Nem) Magellán volt az első ember, aki körbehajózta a Földet
Ferdinand Magellán valóban megváltoztatta az emberiség történelmét azzal, hogy megpróbált nyugat felé utat találni Spanyolországból Indonézia Fűszer-szigeteire (a mai Maluku-szigetekre). Azonban kevesen tudják, hogy nem fejezte be azt az utazást, amelyért ma is elismerést kap. A portugál felfedező „csak” a Fülöp-szigetekig jutott el, ahol 1521 áprilisában meg is halt. Több mint 17 hónappal később a nagyrészt elfeledett spanyol navigátor, Juan Sebastián Elcano az expedíció egyetlen megmaradt hajójával és mindössze tizennyolc matrózzal indult vissza Spanyolországba, hogy befejezze a körutat. És még ők sem biztos, hogy elsőként tették meg ezt a távot. Néhány történész úgy véli, hogy ez a megtiszteltetés egy Enrique nevű rabszolgáé, akit Magellán korábbi malajziai útján vásárolt vagy fogott el, és aki esetleg visszatért hazájába miután elhagyta az európai legénységet a közeli Fülöp-szigeteken. Ha ez valóban így volt, akkor ő kerülte meg először a Földet.
Stonehenge-t (nem) a druidák építették
Kezdve azzal, hogyan szállították helyére a köveket látszólag több száz mérföldről, egészen addig, hogy pontosan miért és kik építették ezt a híres emlékművet, a Stonehenge-t mindmáig számtalan rejtély övezi. Így szinte kézenfekvő lehetne, hogy a druidák, akik maguk is rejtélyes kelta papok szektája voltak, szerepet játszhattak egy ilyen vallási hely kialakításában. Azonban valószínűleg tévhit, hogy a druidák építették Stonehenge-t. A mítoszt John Aubrey és William Stukeley brit régészek terjesztették el a 17. és 18. században, ami a druidizmus modernkori újjáéledéséhez és a nyári napfordulónál, Stonehenge-nél évente összegyűlő druidák gyakorlatához vezetett. Bár nem ismert, hogy az eredeti druidák mikor jelentek meg először, de nincs feljegyzés létezésükről az időszámításunk előtti első századig. Ezzel szemben a régészeti datálások azt mutatják, hogy Stonehenge több szakaszban és több ezer évvel korábban épült. Az, hogy az emlékművet 3000 és 1500 között emelték, már önmagában rendkívül valószínűtlenné teszi, hogy ezek a rejtélyes „sámánok” részt vettek volna az építésben.
Nero (nem) hegedült, miközben Róma égett
A római császár, Nero nem hegedülhetett, miközben 64-ben tűzvész söpört végig a városon, mivel a hangszer még ezer évig nem is létezett. Ezen túlmenően más problémák is vannak a közkeletű narratívával, miszerint Nero közömbös volt vagy éppenséggel örült alattvalói szenvedésének. A mítosz nagyrészt Tacitus, Suetonius és Cassius Dio római történetírók írásaiból ered, amelyek leírják, hogyan szavalt el az előadóművészetet kedvelő császár egy trójai bukásról szóló költeményt, miközben biztonságos távolságból figyelte a lángokat. Azonban ezek az elbeszélések mind Nero halála után készültek, és Tacitus még azt is elismerte, hogy az általa lejegyzett esemény csak feltételezés volt. Eközben más feljegyzések azt mutatják, hogy Nero a káröröm helyett élelmiszert és menedéket biztosított a hajléktalanokká vált városlakóknak, valamint új építési szabályzatokat vezetett be, ami aligha egyezik egy érzéketlen zsarnok cselekedeteivel. Bár a császár nem javította hírnevét azzal, hogy egy fényűző palota építését rendelte el a megsemmisült ingatlanok helyének nagy részén, a katasztrófára adott flegmatikus reakciója valószínűleg inkább túlzás, mint igazság.
(Nem) Rabszolgák építették az egyiptomi piramisokat
Nagy részben az ötödik századi görög történész, Hérodotosz írásainak és az olyan hollywoodi filmek hatásos képeinek köszönhető, mint a Tízparancsolat, hogy széles körben elterjedt nézet, miszerint rabszolgák végezték az ősi egyiptomi fáraók számára a gízai piramisok építésének kimerítő munkáját. Azonban a 20. század végén a Gízai-fennsík környékén megkezdett ásatások bőséges bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy a kényszermunka mértékét súlyosan eltúlozták. A leletek között hatalmas mennyiségű hús és hal maradványait találták meg egy közeli kikötővárosban; graffitiket tártak fel, amelyek különböző munkacsoportok beceneveiről árulkodtak; és a munkások csontvázai mellett sörrel és kenyérrel teli korsókra leltek. Mindez pedig arra utal, hogy inkább fizetett munkásként kezelték őket, nem rabszolgaként.
A vikingek (nem) szarvakkal díszített sisakokat viseltek
Mint sok történelmi mítosz esetében, ezért a tévhitért is Hollywoodot okolhatjuk, mivel népszerű filmek segítettek elterjeszteni a szarvakkal felszerelt sisakokat hordó vikingek képét. Azonban ezeknek a tengerjáró skandináv kalandoroknak a közismertté vált ábrázolása még korábbra vezethető vissza, egészen pontosan Richard Wagner Der Ring des Nibelungen (A Nibelung gyűrűje) operájának 19. század végi színpadi előadásaiig. A valóságban viszont az egyetlen fennmaradt sisak, amelyet Skandináviában találtak és megerősítették, hogy a 9. és 11. század közé eső viking korból származik, nem rendelkezik szarvakkal. Azok a sisakok pedig, melyeket egy dániai mocsárban ástak ki 1942-ben és sokáig a vikingeknek tulajdonították őket, két évezreddel korábbról valóak – és valószínűleg inkább ceremoniális célokra használták őket, mintsem harci védelemre.
Nyitókép: Wikimedia Commons
Forrás: HistoryFacts.
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- Nagy titkokat őriznek a történelem megoldatlan rejtélyei
- A történelem rejtélyes halálesetei
- Fekete fog és féregevés – ezek voltak a történelem legbizarabb szépségtrendjei
