A monogámiáé vagy a poliamoriáé a jövő? – Ágoston Lászlóval, a Nonmono alapítójával beszélgettünk

Máig tabutémának számít a többszerelműség kérdése, pedig valójában egyre többen akadnak azok, akik nem szeretnék követni a hagyományos kapcsolati modellt. De mit is jelent pontosan az etikus nonmonogámia?

Tudod mi a közös Voltaire-ben, Virginia Woolfban, Gustav Klimtben, Yungbludban és Ágoston Lászlóban? Mindannyian poliamoristák, vagyis a többszerelműség hívei. (Figyelem: Nem összetévesztendő a poligámiával, tehát azzal, ha valakinek egynél több házastársa van!) Az etikus nonmonogámiaként is emlegetett fogalom a hivatalos definíciója szerint a kettőnél több ember között fennálló intim kapcsolatot takarja. Azaz szembemegy a monogámia intézményével. „Én például tinédzserkoromtól kezdve a húszas éveim jelentős részében monogám kapcsolatokban éltem. De sosem értettem, miért van szükség erre a kizárólagosságra egymás részéről. Nem tartottam logikusnak. Miért ne ismerkedhetnénk másokkal is? Miért kellene birtokolnom valakit? Az az ember, akivel együtt akarok élni, egy független lény és nem tartozik nekem semmivel” – kezd bele a történetébe Ágoston László, operaénekes, a Nonmono alapítója. (Az oldal komplex szolgáltatást nyújt a poliamoria iránt érdeklődőknek: társkeresője, fóruma illetve edukáló része is van.)

Szabadságot az értékekért?

„De persze tudtam, hogy még megkérdőjelezni is tabu a monogámiát. Éppen ezért megpróbáltam megfelelni ennek az elvárásnak, minden partneremhez hűséges voltam.” László 2015 nyarán találkozott a poliamoria, azaz a többszerelműség fogalmával, ami azonnal kíváncsivá is tette őt. Amint elkezdett kutatni utána az interneten, ráakadt egy hét kérdésből álló tesztre. „Azt írták, hogy ha ezekből legalább három igaz a kitöltőre, akkor érdemes elgondolkoznia azon, hogy boldogabb lenne poliamorként. Én hétből hétre igennel feleltem. Az egyik ilyen jelnek tartották azt, ha valakit szorongással tölt el, amikor belép egy kapcsolatba – vagy egyáltalán csak gondolkozik erről a lépésről -, mert eszébe jut, miről kell lemondania. A szabadságomat kell adnom bizonyos értékekért.” (Egy ehhez hasonló tesztet Lászlóék oldalán is találhatsz az alábbi linkre kattintva.)

Mindenért a gazdaság a hibás?

László azt mondja, ezután tisztábban látta a fenntartásait a korábbi kapcsolatait illetően, és azt is, miért volt bizonyos helyzetekben tanácstalan. „Mindig is hatalmas kérdőjel volt számomra, miért kellene ostorozni magunkat azért, mert valaki érzelmeket gyújt bennünk. Problémáim voltak egyes önkorlátozó hiedelmekkel. Gyakran hallhatjuk például azt, ha beleszeretünk valakibe, majd aztán egy másik emberbe is, akkor az, amit az első személy iránt éreztünk, nem lehetett igaz. A többszerelműség filozófiája segített kitörni ezen keretek közül.” László egyébként úgy látja, a monogámia intézménye gazdasági okból épült fel, többek között ebből fakad a poliamoria tabusítása.

Hagyományok hálójában

„A déd-, és ükszüleink még nem feltétlenül szerelemből kötötték össze az életüket. Birtok házasodott birtokkal. Aztán ahogyan a társadalmunk megváltozott és felvilágosodott, illetve levetettük magunkról a középkori értékeket, egyre inkább elkezdtek érzelmi alapúvá válni a kapcsolataink. De a monogámiát és az érzelmeket nem szabad egy szinten emlegetni. A monogámia ugyanis egy mesterségesen előállított rend, amit az emberiség megalkotott magának és megkérdőjelezhetetlenné tett. Az pedig, hogy mibe leszünk szerelmesek, ki iránt vonzódunk, az oxitocin, szerotonin és dopamin termelődésen múlik.” László kiemeli, világszerte a társadalmak 83 százaléka elfogadja a poligámiát (Erről itt olvashatsz bővebben!), ami azt bizonyítja, hogy önmagunktól nem kifejezetten a monogámia irányába fejlődnek az emberek. Ennek ellenére már pusztán az eszme mindenhatóságának megkérdőjelezése is gyakran óriási vihart kavar „Hiszen rengetegen megégették már magukat ezzel a kapcsolati formával, hűtlenség elkövetőjévé vagy áldozatává váltak. Egyik oldallal sem könnyű szembenézni. Másrészt pedig erős bennünk a hagyományok iránti tisztelet, még akkor is, ha a miértjeit már nem kérdőjelezzük meg” – foglalja össze a poliamoria tabuként kezelésének okait.

A Nagy Ő csak a mesékben létezik?

László nem titkolja, az „igazi” eszményét a kompatibilitásra cserélné. Nem az idealizált Nagy Ő-t kellene megkeresnünk, hanem azt, akivel együtt tudunk működni. Irreálisnak tartja azt, hogy egy emberben akarjunk megtalálni mindent, amit keresünk egy párkapcsolatban. Ez ugyanis a másik félre nézve is hatalmas teher. „Nem a legnagyobb szerelmekből lesznek a legjobb házasságok, hanem a legjobb csapatokból. Azért dolgozunk, hogy bebizonyítsuk, nem csak strukturálisan kell jól működnie egy kapcsolatnak: az a cél, hogy minél több érzelmet megélhessünk az életben.”

Mindent a poliamoriáról

Mivel máig nem folytatunk (teljesen) nyílt kommunikációt erről a fogalomról, így elkerülhetetlen, hogy számtalan tévhit keringjen róla a köztudatban. Pedig:

1. A poliamoria NEM a szexualitásról szól!

„Természetesen ez is hozzátartozik, hiszen az érzelmeknek testi megnyilvánulásai is vannak. De létezik aszexuális poliamoria, platonikus kapcsolat, amiben egyszerűen nincsen szexualitás. Nézzük csak meg magát a kifejezést: többszerelműséget jelent. Az érzelmeink vannak a középpontban és az, hogy növeljük a tudatosságot a kapcsolatainkban. Nem szabad hagyni, hogy intézmények határozzák meg, hogyan gondolkozunk. Alakítsunk ki olyan életformát, ami a saját szabályaink alapján (nem pedig egy ránk húzott sablon szerint) működik és boldoggá tesz minket” – foglalja össze László. „Nincsenek elvárások: minden kapcsolatból a lehető legtöbbet szeretnénk kihozni. Lesz, akivel ez egy jó beszélgetés, mással gyereket nevelünk életünk végéig.”

2. A poliamoria NEM egyenlő a promiszkuitással!

„Téves elképzelés az is, hogy gyakran váltogatnánk a szexuális partnereinket vagy orgiákat tartunk. Ez egyáltalán nem így van. Amikor Will Smith és Jada-Pinkett Smith lánya, Willow bevallotta, hogy poliamor, akkor azt is hozzátette, hogy valójában a korosztályához képest neki éppen kevesebb szexuális kapcsolódása van, mint másoknak. Egyszerűen azért, mert más értékekre figyel, amiket nem fog háttérbe sorolni a nemi aktus miatt.” László fontosnak tartja, hogy az emberek megértsék, ez a filozófia az etikán, a másik tiszteletén és a kommunikáción alapul.

3. A poliamoria NEM csak egy indok a félrelépésre!

„Gyakran megvádolnak azzal, hogy ezzel csak felmentést keresünk a megcsalásra. Azt mondogatják, egyszer majd biztosan találkozunk valakivel, aki annyira megdobogtatja a szívünket, hogy rájövünk, nem kell más. Sokan úgy gondolják, ha megéltük volna már az igaz szerelmet, akkor nem kételkednénk a monogámiában.” László szerint azonban a többszerelmű emberek érzései semmivel sem felületesebbek vagy gyengébbek attól, hogy nem egyetlen ember felé koncentrálódnak. Az az álláspontja, hogy a szeretet „nem fogy el”, legfeljebb az egymásra szánható idő és energia végessége állíthat korlátokat.

4. A poliamoria NEM jár együtt irreális mértékű féltékenységgel!

„Rendszeresen megkapjuk másoktól, hogy ők képtelenek lennének úgy élni, ahogyan mi, mert iszonyatosan féltékenyek lennének. De ez egy érzés, nem pedig egy jellemvonás. Azt jelenti, hogy bizonytalanok vagyunk magunkban valami miatt, ami triggerelődik, amikor bekerül egy harmadik fél. Ezek a problémáink pedig féltékenységben nyilvánulnak meg.” László szerint ezt háromféleképpen lehet kezelni

• Meg kell ismernünk a tárgyát. A démonokkal nehéz megküzdeni. Akiről csak gondolkozunk, azt mindig jobbnak, erősebbnek képzeljük el. De ha szembenézünk vele, meglátjuk a hibáit és szerethetővé válik. Kialakíthatunk vele egy egészséges viszonyt.
• Dolgozzunk az önbecslésünkön. Higgyük el, hogy elég jók és szerethetőek vagyunk, de folyamatosan tennünk is kell azért, hogy önmagunk legjobb verzióivá váljunk
• Javítsunk a kommunikáción. A féltékenységnek néha valós oka van: például lehet, hogy valaki valóban kevesebb figyelmet és törődést kap a párjától, mint szeretné, és jogosan kezdi rosszul érezni magát. Ilyenkor a beszélgetés a legfontosabb: az egyik félnek tudnia kell nem támadó módon jeleznie a problémáját, a másiknak pedig időt és energiát kell szánnia arra, hogy megoldást találjanak. Ez különösen akkor gyakori, amikor a partnereknek különböző a szeretetnyelve, például az egyikük érintésre vágyik, a másik viszont elismerő szavakra. Tudni kell kimondani a gondokat és nyíltan beszélni róluk egymás előtt. Ez amilyen egyszerűnek hangzik, sokszor olyan nehéz – de nagyon sok méregfogat kihúz.

5. A poliamoriára NEM csak bizonyos emberek képesek!

„Mindenki alkalmassá válhat a többszerelműségre, de ez tanulási folyamattal, tudatossá válással jár – akár terápia segítségével. Tisztáznunk kell magunkban több kérdést is. Ezeket egyébként egy monogám kapcsolatban is érdemes lenne megtenni, csak ott a keretek jobban összetartják a dolgokat, lassabban kerülnek felszínre a problémák.”

A többszerelműség szabályai

Van azonban valami, ami a monogám és a poliamor kapcsolatokra is igaz: méghozzá az, hogy mindkettőn dolgozni kell. A többszerelműség esetén például akad néhány alappillér, amit nem szabad szem elől téveszteni.

1. Kommunikáció:

A beszélgetés elengedhetetlen a poliamoriában. „Mondd ki az akaratodat, a vágyaidat és az elképzeléseidet, és halld meg azt is, mit szeretne a másik. Ez nagyon egyszerűnek hangzik, de igazából rendkívül nehéz és bonyolult. Ha az ember kitárulkozik valaki előtt, védtelenné is válik. Úgy kell kiépíteni a kapcsolatunkat, hogy megengedhessük magunknak ezt a fajta őszinteséget. A bizalmat kell a monogámia korlátozásának helyére tenni.” László hangsúlyozza, óriási különbség van aközött, hogy megmondjuk a partnerünknek, mit nem csinálhat, vagy bízunk abban, hogy nem tesz olyat, ami nekünk rossz. „Én mindent megbeszélek a feleségemmel, Barbarával. Ahogyan a munkámat, úgy az érzelmi kapcsolódásaimat is. Ez is a részünk. Etikusan és hosszútávon csak így működhet a kapcsolatunk. Elfogadhatatlannak tartanám, hogy titkom legyen előtte.”

2. Önismeret és önértékelés:

„Képesnek kell lenned arra, hogy elhidd, elég vagy. Nem kell versenyezned egy másik személlyel. Mindketten szerethetőek vagytok a saját személyiségetekért. Nem vagytok egymás konkurenciái. Az önismeret és az, hogy meg legyünk békélve magunkkal lényeges eleme a poliamoriának.”

3. Időmenedzsment:

„Légy tisztában azzal, hogyan tudsz elég időt, energiát és odafigyelést adni az embereknek úgy, hogy az mindenki számára kielégítő legyen. Ebbe természetesen a self time is beletartozik” – osztja meg velünk László. „Nem vesztheted el önmagadat a kapcsolataidban.”

4. Szabad akarat:

Ne csinálj semmi olyat a párod kedvéért, amit valójában nem szeretnél és ne is kényszeríts senkit semmire. Sose felejtsd el, hogy mindannyian érző emberek vagyunk. Nem erőltethetjük rá egymásra a vágyainkat. (Különösen igaz ez egy harmadik személy esetében: ő sem kihasználható, eldobható.) Meg kell tanulni nemet mondani – és elfogadni azt, ha valaki nemet mond az elképzelésünkre.

László hozzáteszi, ezek a pontok a monogámia esetében is fontos feladatok lennének. „Azonban ebben az esetben könnyebben el tudunk siklani felettük, hiszen nem kell olyan próbatételek elé állnunk, mint poliamorként. Sok fájdalmat és félrecsúszást megspórolhatunk, ha megtanuljuk a szabályokat! Az első szerelem is azért fáj sokszor annyira, mert nem készít fel minket senki a kapcsolatokra.”

Valóban az etikus nonmonogámiáé a jövő?

„Mindig felmerül a kérdés, hogy az etikus nonmonogámia lesz-e a jövő? És én erre azt szoktam felelni, hogy a része lesz. Egyre több embert fog érdekelni és elérni. A Z generáció tagjai körében hatalmas az érdeklődés a poliamoria iránt, nem értik, miért kellene követniük azt a régi rendszert, amiről azt látják, nem feltétlen sikeres” – tudjuk meg Lászlótól. „Éppen ezért biztos vagyok benne, hogy a többszerelműség nagy robbanás előtt áll, de nem fogja kiszorítani a monogámiát. Egyszerűen azért, mert mindannyiunknak mások a kapacitásai érzelmileg, energiában, élethelyzetben, szexuális étvágyban – mindenben. Lesznek, akik a monogámiát fogják választani. Ezzel kapcsolatban egyetlen kérésem lenne a világ felé: ez egy jól informált és tudatos döntés kell legyen. Ne azért határozzanak így az emberek, mert úgy érzik ez az egyetlen út. Egyik intézmény sem rosszabb a másiknál, ha az ember tényleg szabadon határozza el magát.”

Nyitókép: Pawita Warasiri / EyeEm/Getty Images

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

• Ezért maradnak benne az emberek egy párkapcsolatban akkor is, ha boldogtalanok
• 7 dolog, amit a rossz párkapcsolatomból megtanultam
• Boldog párkapcsolatra vágysz? Lesd el a francia szerelmesek 10 titkát!