Montenegró nincs közel, de nem fogod megbánni, ha autóval mész: egy kimerítő de felejthetetlen út a Balkánra

Kolléganőnk páratlan időutazásra invitál: 900 kilométer hajtűkanyarokkal szabdalt hegyeken kereszül, báránycsordák mellett, ez a Balkán.

Amikor a férjem pár éve először felvetette, hogy menjünk Montenegróba kocsival, rögtön tiltakoztam. Nemcsak azért, mert nagyon messze van, hanem mert egy komoly szakaszon nemhogy autópálya, még rendes út sincs. Kompromisszumos megoldásként arra jutottunk, hogy Szerbiában megállunk, és csak másnap reggel megyünk tovább.

Repülő nélkül is érdemes utazni

Az elmúlt években elkényeztettek minket a fapados légitársaságok, és bár a tökéletestől nagyon távol állnak a szolgáltatásaik, cserébe belátható időn belül elérhető velük a választott úti cél. A repüléssel ellentétben az autós túráknak megvan az az előnyük, hogy az ember azt is elviszi, amire biztosan tudja, hogy nem lesz szüksége. Mi kite szörfözni indultunk erre a laza 900 kilométeres távolságra. Az autónk emiatt úgy nézett ki, mint a cirkuszi mutatványosoké, akik több hónapnyi haknira indulnak, és közben nincs lehetőségük hazaugrani. Szóval a kompromisszum megköttetett, a családi béke helyreállt, és elindultunk.

Ha a röszkei határnál nem veszíti el az ember a türelmét, ahol mintha direkt tesztelnék, hogy aki nyaralni indul, az mennyire hozható ki a sodrából, akkor Szerbiáig minden simán megy, végig autópálya van. Az igazi kihívás a montenegrói határkonténernél kezdődik. Ugyan a kínaiaknak tavaly sikerült teljesen eladósítaniuk az országot egy épülő autópályával, az ígéretesnek tűnő projekt félbemaradt. Így csak egy 40 km-es szakaszon lehet fellélegezni. Ennek viszont húzós ára van, végtére is valahol be kell hozni a túlárazott mutatványt.

Bárányok a montenegrói autóúton Fotó: Steindl Gabriella

Nem várt kalandok, csodás tájakon: vár Montenegró

A helyi „rendes” -nek számító utaknak az az óriási előnye, hogy csodálatos, már-már festői tájakon vezetnek végig. Olyan vízesések és tavak mentén haladunk, mint amilyenek a 80-as években a menőnek számító fotótapétákon voltak. Rengeteg sportcentrum található erre, a vadvízi evezősöknek például igazi kánaán a környék. A sípályák felvonói nyáron is működnek, így aki hegyet szeretne mászni, de menet közben meggondolja magát, annak sem kell kétségbeesnie, nem fog fennragadni a magasban.

A vízduzzasztó gát is teszi rendesen a dolgát. Az eső hiánya itt is óriási problémákat okoz, de a monstrumnak köszönhetően van honnan pótolniuk. Az is teljesen természetes erre, hogy az útszéli étteremnél nem lehet parkolni, mert az éppen ott bandázó ludakat nem érdekli, hogy rajtuk kívül más is megpihenne. Vagy, hogy egy báránycsalád szembejön a forgalommal. A stadionoknak itt is fontos szerepük van, csak ez lehet a magyarázat arra, hogy van olyan, amelyik egy lakótelep közepére épült, két toronyház és egy mecset szomszédságába. Talán arra ügyelnek, hogy meccs és ima ne legyen egyidőben.

Autópályaszakasz Montenegróban Fotó: Steindl Gabriella

A montenegrói út nem autóversenypálya

A türelem a kulcsszó, a hegyek között a kanyargós utakon nem érdemes Fittipaldit játszani, nem véletlenül van kint száz méterenként a 30-as tábla. Természetesen minden szakaszon akad pár helyi legény, aki abban a hitben kezd életveszélyes manőverbe, hogy ő itthon van, ismeri az utat, mi baja történhet. Hát például az, ami azzal a rengeteg emberrel, akikre a hegyi utak mentén virágokkal és mécsesekkel emlékeznek valamelyik kanyarban. 37 emléktábla után nem számoltam tovább, ennyit a felelőtlen vagánykodásról.

Amikor az ember már eggyé válik az autósüléssel és se gondolkodni, se beszélni nincs ereje, na onnantól még mindig nagyjából két óra, és feltűnik végre a tenger. Az út pora pillanatok alatt eltűnik, kitisztul a levegő, és olyan látvány tárul fel, mintha az olaszok csodálatos városába, Amalfiba érkeznénk. A pulzus és a vérnyomás visszatér az orvosok által normálisnak mondott tartományba, és bár az érzés olyan, mintha egy hete az autóban görnyednénk, minden gond és baj hirtelen elszáll. Hello Montenegró, ismét itt vagyunk!

Nyitókép: Steindl Gabriella

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Legnépszerűbb cikkek: