Mit jelent napjainkban elköteleződni? Egyáltalán tudunk-e még eltökéltek lenni és kitartani a céljaink mellett, legyen az magánéleti vagy üzleti?
Úgy fest, hogy az elköteleződés kezd kikopni a modern ember szótárából. Ma már inkább csak úgy találkozunk a kifejezéssel, mint az „elköteleződéstől való félelem.” De mégis mitől rettegünk annyira? Az unalomtól? A felelősségtől? Vagy esetleg a saját igényeink feladásától? Egy 2022-es kutatás alapján kiderült, hogy még sohasem volt ennyire alacsony a munkavállalók elköteleződési kedve, 10 alkalmazottból mindössze ketten érzik magukat kellően elhivatottnak a munkájukat illetően. A Z generációs fiatalok 25%-a pedig úgy gondolja, hogy a monogámia hosszú távon nem fenntartható kapcsolati forma, 41%-uk szerint ráadásul, ha mégis megházasodnának, biztosak abban, hogy a kapcsolatban lesz megcsalás. De ugyanígy a barátságok sincsenek biztonságban. Egyre felszínesebb és kevesebb emberi kapcsolatban van részünk. A kitartás és lojalitás ma már nem menő?
Párkapcsolat
Egy rohanó világban szinte egyáltalán nem meglepő, hogy a futó kapcsolatokat részesítjük előnyben. De nem csak a hookup kultúra futószalagon gyártott kapcsolatai okozzák az egyetlen problémát. Az utóbbi években elterjedt ugyanis a szingliség kultusza. A világ elhiteti, hogy minden csak rólunk szól, foglalkozzunk csak magunkkal, loholjunk a vágyainkért. Miért? Mert megérdemeljük. A házasságkötések száma mindeközben egyre csökken, de a meglévő házasságok közül is minden második válással végződik. Holott számos kutatás megerősítette, hogy a házasságnak és a családnak van a legerősebb egészségvédő szerepe. Ennek hiánya legalább akkora kockázatot jelent az egészségre, mint a dohányzás vagy alkoholizmus.
És itt nemcsak arról van szó, hogy mindenképp legyen egy papírunk a fiók mélyén arról, hogy együtt vagyunk, hanem arról, hogy ne akármilyen, hanem jó házasságban éljünk. Talán ebből van a legkevesebb, többnyire azért, mert úgy gondoljuk, hogy az elköteleződés annyiból áll, hogy többet nem lájkoljuk mások képeit vagy töröljük magunkat a társkereső oldalakról. Ezzel szemben viszont az elköteleződés főleg arról szól, hogy néha hajlandó vagyok félretenni az egómat és megnézni azt, hogy a másiknak mire van szüksége, érzelmi vagy fizikai szempontból.
Barátság
Hasonló a helyzet a barátságok terén is. Itt se vagyunk hajlandóak lehorgonyozni. Szeretnénk azt hinni, hogy a szerelem múlandó, de a barátság örök, azonban a statisztikák nem ezt mutatják. A barátságoknak is van szavatossági idejük, ami úgy tűnik, a szülőséggel van kapcsolatban. Az első gyerek megszületése ugyanis vízválasztó a baráti kapcsolatokat illetően. A legtöbben lemorzsolódnak, van, akivel átalakul a kapcsolat, de jellemzően egyszer csak eltűnnek ezek az emberek az életünkből. A következő kérdés az, hogy tovább tudunk-e lépni és új emberek felé nyitni vagy pedig elszigetelődünk és bezárkózunk a saját burkunkba. Jellemzően a második történik. Lehet, hogy közben azt érezzük, hogy talán nekünk magasak az elvárásaink, a mély és igaz barátságot keressük, de helyette csak egyoldalú kapcsolódásokban van részünk. Ha mi hívjuk, az oké, de minket soha senki nem hív vissza. Hol a hiba? Ugyanott: az elköteleződés hiányában.
Munka
A most munkába álló fiatalok alig néhány hónapot töltenek el egy munkahelyen, de a szívósak is mindössze egy évet. Olyan könnyen váltogatják az állásokat, mint más a ruháit. Mi hajtja őket? A mohóság? Az önmegvalósítás? A job hopping (magyarul munkáról munkára ugrálás) alapja, hogy mindig van jobb, többet fizető, magasabb pozíciót ígérő állás. Azonban, ha erre támaszkodunk, akkor könnyen egy soha véget nem érő hurokban találhatjuk magunkat.
Mi a közös?
Jól látszik, hogy ugyanaz a tendencia: hajszoljuk az egyre jobbat, többet, igazabbat. Habzsoljuk az életet anélkül, hogy adnánk magunknak időt bármiben is elmélyedni. Olyan, mintha mindenből csak a jó részt szeretnénk kiragadni, de amikor a nehézségek jönnek, inkább tovább állunk. Amikor le kell mondani valamiről a cél érdekében, akkor rájövünk, hogy már nem is annyira vonzó az az állás, vagy amikor az első komoly vitával nézünk szembe, akkor könnyebb felvenni a nyúlcipőt, mint vállalni a sebezhetőségünket. Azonban egy örökérvényű igazságot nem tudunk megkerülni: kitartás nélkül nincs eredmény. Ha nem tudunk semmi és senki mellett elköteleződni, akkor az életünk nem lesz több mint ezer megkezdett, de millió befejezetlen projekt sora, és egyszer csak a sok hopp után jön a kopp. Azonban ha nem ülünk fel az elégedetlenségi vonatra, hanem vállaljuk a felelősséget, illetve a kapcsolatok jobb és rosszabb oldalaival is megbirkózunk, akkor egy nap arra ébredhetünk, hogy a befektetett munka meghozta a gyümölcsét.
Nyitókép: proud_natalia/ Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- 5 dolog, ami normális egy kapcsolatban, mégsem beszél róla senki
- Így tartsd meg a szociális kapcsolataid gyerek mellett
- Nem tudjátok találkozóra váltani a chatelést? Vigyázz, a kiszemelted talán fél az elköteleződéstől!
