Újabb hónap telt el, így nincs is más hátra, minthogy összegezzük, milyen zseniális zenei újdonságokkal hagytuk magunk mögött a novembert, hiszen most is bőven van miről beszélnünk.
Mint ahogy azt már október havi összefoglalónkban is említettem, teljes őrületben voltam a novemberi megjelenések miatt, hiszen a The Cure, Marilyn Manson és a Linkin Park is új albummal készült. Ezeket pedig még tetőzte pár olyan korong és dal is, melyeket szintén hallanunk kell.
Albumok
Nem is szaporítanám tehát tovább a szót: vágjunk is bele a havi összefoglalóba, melyet most rögtön öt hihetetlen jó albummal indítunk.
The Cure – Songs Of A Lost World
A hónapot a The Cure Songs Of A Lost World albuma robbantotta be, mely nemcsak az azon található dalok, hanem amiatt is igazán érdekesnek ígérkezett, mert az ikonikus zenekar 16 év elteltével jelentetett meg friss korongot. A november elsején droppolt nyolc dal közül öt egyébként már ismerősen csenghetett a rajongóknak, hiszen azokat a 2022-ben és 2023-ban zajló Shows of a Lost World turnéjukon is előadták, illetve az Alone-t és A Fragile Thing-t kislemezként is kiadták az elmúlt hónapokban. Előbbiek hallatán, és kritikai fogadtatásukból kiindulva, pedig számíthattunk rá, hogy bizony az egész album tökéletes lesz és a The Cure 2024-ben sem okoz majd senkinek csalódást. Várakozásaink be is bizonyosodtak és igazán üdítő volt, hogy ezúttal a megszokott, körülbelül háromperces nóták helyett dalonként öt-hét percen át rabul ejtett minket a zenekar sötét varázsa. A Songs Of A Lost World engem azonnal magával ragadott: a gótikus hangulat mely áthatja, az elmúlás szele, mely minden egyes sornál és ütemnél megcsapott, és az egész mélysége pont az volt, amit talán nem is sejtettem, hogy mennyire szükségem van rá.
Linkin Park – From Zero
Haladjunk is tovább, hiszen annak ellenére, hogy a The Cure igazán magasra tette a lécet, mégis a Linkin Park ajándékozott meg minket az év (szerintem) legjobb lemezével. Ahogy idén többen, ők is egy nagy visszatérés keretein belül jelentették be legfrisebb korongjukat, esetükben viszont ez kockázatosabb lépésnek bizonyult, mint másoknál. A Linkin Park ugyanis szinte egyet jelentett Chester Benningtonnal, akinek 2017-es, tragikus halálát sem a zenekar, sem az igencsak népes és kitartó rajongótábor máig nem tudta feldolgozni. Éppen ezért óriási port kavart, amikor szeptember 6-án egy új énekessel léptek újra színpadra. A Linkin Park 2024-ben Emily Armstronggal egészült ki, akit még a legnagyobb fanok is felemás fogadtatásban részesítettek. Persze a vihar hamar elült, hiszen a The Emptiness Machine, a Heavy Is the Crown, valamint az Over Each Other kislemezek hamar pontot tettek az ügy végére és gyorsan biztossá váltunk abban, hogy a Linkin Park továbbra is releváns marad. November 15-én pedig meg is érkezett a From Zero, ami azóta is mindennap legalább egyszer végigmegy nálam. Megvan ugyanis benne az, amiért megszerettük a zenekart, ugyanakkor jól operáltak a rájuk olyannyira jellemző hangzás, illetve a kísérletezés között, így a From Zero egyszerre lett kicsit nosztalgikus, mégis friss, mai és olyannyira egyben van, hogy arra szavak sincsenek. Az albumról korábban már bővebben is írtunk, így ha kíváncsiak vagytok rá, miért is vagyok teljesen oda érte, kattintsatok ide és indítsátok ti is el, hogy megbizonyosodjatok arról, hogy ezek nem csak nagy szavak.
Marilyn Manson – One Assassination Under God – Chapter 1
Nagyon vártam Marilyn Manson albumát is, így miután megjelent, rögtön végig is hallgattam. Ezt követően kiválasztottam a számomra leginkább tetsző dalt és megosztottam az Insta sztorimban, majd hamar a következő üzenetet kaptam „2024-ben hallgat még valaki Marilyn Mansont?”. Már a kérdést sem értettem, de tudjátok mit? Szerintem óriási hibát követ el az, aki kihagyja a One Assassination Under God – Chapter 1-t! El is mondom miért, bár elfogulatlan nem tudok maradni, hiszen legnagyobb ikonjaim listáján Mason úr bizony dobogós. Az új lemez egyébként teljes egészében Tyler Bates közreműködésével készült el, akivel már az ezt megelőző két albumán is dolgozott, és nagyon úgy tűnik, hogy a közös munka gyümölcse 2024-ben érett be. Ugyan Manson már nem annyira sokkoló, mint mondjuk a ’90-es években volt, de természetesen még mindig megvan benne az a sötétség, ami a One Assassination Under God – Chapter 1-t is teljes mértékben áthatja. Zeneileg semmi probléma nincs vele, de bármennyire is rajongok érte, valahogy az a sajátos „áldozatszerep”, amit sok esetben a dalok szövege közvetít, némi ellenérzést belőlem is kiváltott. Hangsúlyozom: némit, mert ennek ellenére is úgy gondolom, hogy Marilyn Manson 2024-ben ugyanolyan releváns, mint a 2000-es években volt. A purgatóriumban találkozunk!
Alvin és Mókusok – Haljunk bele együtt
Egy percig nem volt kérdés bennem, hogy ezúttal melyik lesz az a magyar megjelenés, ami bekerül cikkünkbe, hiszen az Alvin és a Mókusok is új albumot adott ki novemberben. Kevés olyan hazai zenekar van, akiket hihetetlenül hosszú ideje hallgatok, de az Alvin ilyen, dalaik már az általános iskolás éveim alatt is szóltak, aztán pedig minden stílusváltásomat végigkísérték. Pöröghetett Usher, odalehettem Lady Gagáért, hallgathattam Dr. Dre-t, rajonghattam Alice Copperért (érte most is odavagyok) vagy éppen végre magamra találhattam Machine Gun Kelly dalaiban, bármi is történt, az Alvin és a Mókusok kapott egy hosszabb-rövidebb „műsoridőt” az életemben. Mindig voltak olyan dalaik ugyanis, amikkel teljesen azonosulni tudtam és így van ez most is a Haljunk bele együtt címet kapott album esetében is. Ismét elég kritikus és a szövegek mélyebbek, mint valaha, csak szomorú, hogy pont ezekkel tudunk együttélni és együttérezni.
Gwen Stefani – Bouquet
Aztán pedig végül, de nem utolsósorban a tőlem sokkal viráglelkűbb olvasóink számára helyet biztosítok itt Gwen Stefani remek dalokból kötött virágcsokrának is, hiszen a 2000-es évek ikonja Bouquet címmel jelentette meg november 15-én ötödik stúdióalbumát. A kiadvány az előzőekkel ellentétben elég felemelő, hiszen az énekesnőt a világban történt szörnyűségek éppen arra inspirálták, hogy egy pozitív hangvételűbb gyűjteménnyel örvendeztessen meg minket. Saját bevallása szerint a tíz nótát „a hetvenes évek pop-rock rádiós gyöngyszemei” ihlették, melyekben egyszerre kaptak helyet a pop, a rock, illetve egy egész kicsit a country stílusjegyei is. Na és persze kedves férje, Blake Shelton is beugrott egy duettra. Pontosabban a Boquet egyetlen duettjára. Az album záróakkordjaként felcsendülő Purple Irises pedig egy tökéletes dal lett.
Dalok
Dalok terén a hónap jóval kevesebb izgalmat tartogatott, azonban ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem lett volna olyan újdonság, amire felkaphattuk volna a fejünket. Mutatjuk a szerintünk legizgalmasabb megjelenéseket!
Ben Barnes – Beloved
Ben Barnes azok közé tartozik, akik először nem a zenééjükkel, hanem fizimiskájukkal nyertek meg maguknak. A színészből énekessé avandzsált sztár viszont sorra ugyanolyan zseniális dalokkal rukkol elő, mint amilyen megnyerő volt a 2009-es Dorian Gray című filmben vagy éppen a Shadow and Bones sorozatban. Egy előbbiek közül a januárban érkező Where The Light Gets In első előfutáraként novemberben megjelent Beloved is. A dal szövege nem túl bonyolult, de éppen ezért képes hatni. Úgy érint meg minket, hogy nem akar nagyot mondani. A dal azt a mindannyiunknak ismerős üzenetet hordozza, hogy amikor szeretünk valakit, gyakran próbálunk olyanná válni, amilyennek szerintünk a másik látni szeretne. Ezt tökéletesen kifejezi a „Your heart is beating to match mine” („A szíved az enyém ritmusára dobog.”) sor is, viszont arra kér minket, hogy engedjük meg azt, hogy más úgy és annak szeressen minket, amik és amilyenek valójában vagyunk.
Juice WRLD with Fall Out Boy – Best Friend
Kevés dolog lep már meg, de mikor megláttam, hogy a Fall Out Boy Juice WRLD-del kollaborált, még én is rácsodálkoztam. A dal egyébként utóbbi The Party Never Ends című albumán kapott helyet, melyen egy Nicki Minaj, egy Eminem & Benny Blanco és egy Offset feat is hallható, viszont nekem a Best Friend tetszik a legjobban, hiszen nagyon jól működik benne az előadók közötti műfaji kontraszt. Nem azt mondom, hogy újra és újra hallgatom, de kellemes.
The Kid LAROI, Quavo – Slow It Down
Szintén a hónap egy érdkes újdonsága volt The Kid LAROI és Quavo duójának Slow It Down című dala is, melyben Juvenile 2003-as Slow Motionjét LAROI előadásmódjával és Quavo flow-jával értelmeztek újra. Lendületes, energikus és az ezredforduló eleji hatásokkal valamint a modern vonásokkal időtelen is.
G-Eazy – Nada
Novemberben, ha a csapból nem is, de a közösségi médiából biztos, hogy mindenkinél G-Eazy friss dala szólt, ennek köszönhetően a Nadat sokan már annak megjelenése előtt megunták, azonban érdemes adni egy esélyt neki teljes egészében is. Persze nagy világmegváltást azért senki nem várjon tőle, de mint azt már korábban többször is hangsúlyoztam, nincs is arra mindig szükség.
Nyitókép: Magneoton
