Ne azt tedd, ami eddig működött, hanem azt, ami segít túljutni a nehézségeken!

Charles Darwin szerint a legjobb esélyei nem a legerősebbnek vagy a legokosabbnak vannak, hanem annak, aki a leghatékonyabban tud alkalmazkodni a változásokhoz. De vajon mitől függ a rugalmasságunk, és hogyan fejleszthetjük ezt a képességet?

Bár a 21. század eddig sem az állandóságról szólt, az idei év különösen gyors változásokat hozott. Egyik pillanatban még munkába jártunk, majd napok múlva a home office-ban találtuk magunkat, a szintén otthon tanuló gyerekeinkkel. Megszűntek az addigi kedvenc programjaink, és még most sem biztos, hogy belátható időn belül minden visszatérhet a megszokott kerékvágásba. Volt, aki könnyen alkalmazkodott a szinte naponta változó feltételekhez, mások viszont nem tudták elengedni a megszokott mintákat. Ők azok, akik az utolsó pillanatig ragaszkodtak a játszótéri programhoz, nem törődtek a kijárási korlátozással, most pedig tiltakoznak a maszkviselés ellen. Ráadásul mindannyiunk helyzetét tovább nehezíti, hogy épp mire megszoknánk az új feltételeket, azok tovább változnak. A szabályok folyton mozgásban vannak, ha ma elindulunk a nyaralásra, nem tudhatjuk, milyen feltételekkel térhetünk haza az adott országból.

„Mi ezt így szoktuk” kontra „megoldjuk okosban”

Vajon mi segíthet mindezt átvészelni? A reziliencia, a változásokhoz való rugalmas igazodás képessége. „A reziliencia kifejezés ebben az értelemben az, amikor képesek vagyunk alkalmazkodni, ahhoz, ami éppen van. Azaz magatartásunkkal, viselkedésükkel lekövetjük a megváltozott körülményeket. Nem azt csináljuk, ami eddig működött, hanem azt, ami most ebben a helyzetben működik” – mondja Dr. Márky Ádám, a Longevity Project orvosigazgatója, a reziliencia kutatója. Európának ezen a táján ráadásul különösen nincs egyszerű dolgunk ez ügyben. Dr. Márky Ádám nem ismer hivatalos kutatást a témában, ám úgy véli, hogy, a magyar oktatási rendszer sokkal inkább a szabálykövetésre nevel, mintsem hogy a kreatív, különutas, egyéni megoldásokra bátorítana. Így mi, magyarok a tapasztalatok szerint meglehetősen ragaszkodunk eszmékhez, rituálékhoz. Ezzel nincs is semmi baj, amíg ezek segítenek – ám van az a helyzet, amikor már inkább akadályoznak. De vajon mi a helyzet a szintén elhíresült magyar kreativitással, a „megoldjuk okosban” hagyományával, amely minden rendszerben megtalálja a kiskaput?„Ezt tekinthetjük egyfelől rugalmas megközelítésnek – Mondja Dr. Márky Ádám –  de onnan is nézhetjük, hogy annak ellenére, hogy nem szeretjük az elavult szabályokat, kereteket, mégsem teszünk ellenük. Rugalmatlanul követjük, amit nem szeretünk, mert a változtatás-változás feszültségét nem vállaljuk. Ebből származnak, a »mi így szoktuk« narratívák.”

Meddig segít az állandóság?

Persze az sem egyértelmű, hogy a megszokásainkhoz, a saját kis rituáléinkhoz ragaszkodni mindenképpen rossz. Ezek ugyanis segítenek abban, hogy legyen valami biztonság, állandóság a bizonytalan világban. „A szabályok fontosak, hiszen hozzásegítenek, hogy ne kelljen mindent újra és újra tapasztalati úton megtanulni – magyarázza Dr. Márky Ádám. – Például nem kell, hogy megrázzon az áram, ha elfogadom a szüleim »tilos a konnektorba nyúlni« szabályát. Gyerekként azt is fontos betartani, hogy ne ismerkedjek idegenekkel. Ugyanakkor, ha felnőttként sem állnánk szóba soha senkivel, nagyon magányosak maradnánk. Vagyis felnőttként ez a szabály már nem segít, így át kell alaktani.” A kutató szerint belső szabályaink egy részét a családból és a kultúránkból hozzuk magunkkal, más részüket viszont mi alakítjuk ki. Itt már igenis kérdés, mennyire tudunk lazán, rugalmasa viszonyulni hozzájuk: ha ugyanis rugalmasak vagyunk, akkor a szabály van értünk, ha viszont ridegen ragaszkodunk, akkor mi élünk a szabályért. Ha a szabályokat arra használjuk, hogy a rossz érzéseinktől megszabaduljunk vagy távol tartsuk őket, akkor nagyon hamar a rabjaik leszünk. „Én például nagyon szeretek reggel teázni miközben kiülök hallgatni a madarakat. Ha nagyon húzós időszakom van, akkor ez a segít, hogy stabilabbnak érezzem magam. De ha valamiért nem sikerült teázni, akkor nem gondolom azt, hogy ez már csak egy rossz nap lehet, nem kezdek el ráfeszülni” – magyarázza a különbséget a saját életéből vett példával Dr. Márky Ádám.

A tárgyilagosság segít rugalmasabban működni

Vajon mit tehetünk, hogy képesek legyünk gyorsan és viszonylag lazán reagálni a túlságosan is gyorsan változó világra? Szakértőnk szerint a pszichológiai rugalmasságunkat érdemes fejleszteni. Ez egy olyan működés, amelyben tudatosan megfigyeljük az éppen aktuális belső világunkat (az érzéseket, érzeteket, gondolatok, késztetéseket), és képesek vagyunk ezekkel összhangban vagy éppen ezek ellenére azt tenni, ami számunkra érték. – Magyarán képesek vagyunk úgy és azt csinálni a körülményektől függetlenül, ami segít nekünk abban, hogy az értékeink alapján tudjunk működni. Tehát egy feszült helyzetben nem azzal foglalkozunk, hogy a bennünk lévő feszültséget “megszereljük”, és minél gyorsabban újra jól érezzük magunkat, mert ezzel automatikusan visszanyúlnánk a legkényelmesebb rituáléhoz, amelyek viszont hosszú távon nem segítenek. Ehelyett azzal törődünk, hogy a bennünk lévő feszültségnek ne legyen hatása arra, mit teszünk. Ehhez persze el kell fogadnunk, azt, ami éppen van, tárgyilagosan kell szemlélni a helyzetet, és jelen kell lenni benne. Épp ezért kiváló módszer a rugalmasság fejlesztésére az úgynevezett mindfulness és más, elfogadás és jelenlét alapú pszichológiai módszerek – mondja Dr. Márky Ádám.

Nyitókép: Westend61/GettyImages

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:

Legnépszerűbb cikkek: