Megnevettet, elgondolkodtat és emberségre tanít: Ne bántsátok a feketerigót! – Könyvajánló

„Az a bátorság, amikor előre tudod, hogy vereség vár rád, és legyen, aminek lennie kell, mégis kitartasz.”

Még hetekkel később is Fürkész szavai jártak az eszemben. Harper Lee önéletrajzi ihletésű regénye örökérvényű, rendkívüli alkotás!

Az amerikai irodalom egészen eddig nem tudott bebújni a bőröm alá. Szerettem ugyan Salinger, Fitzgerald, Hemingway vagy éppen Steven King történeteit, de az életre szóló élmény mindezidáig váratott magára. Harper Lee Pulitzer-díjas művével kapcsolatban is voltak fenntartásaim, ugyanis az ilyen nagy horderejű alkotásoktól rendszerint túl sokat várok. De a Ne bántsátok a feketerigót! című regénynek sikerült felülmúlnia a várakozásaimat.

Geopen Könyvkiadó Kft., 3990 Ft

Fürkész, Jean Louise Finch, egy talpraesett kislány. Az ő szemén keresztül nyerünk betekintést az 1930-as évek Amerikájába, ahol délen még javában dúl a faji megkülönböztetés, és ahol egy fekete bőrű ember szava semmit nem ér egy fehér emberével szemben. Fürkész testvérével, Jemmel és édesapjukkal Atticus-szal az alabamai Maycomb városában élnek, ahol az apa ügyvédként dolgozik. A történet magja, hogy Atticus elvállalja egy színes bőrű férfi védelmét a bíróságon, akit egy fehér nő megerőszakolásával vádolnak. A könyv legnagyobb erénye az, ahogyan a cselekmény építkezik. Az elején még talán unalmasnak tűnhet a város, illetve a család alapos bemutatása, de később minden apró részlet értelmet nyer. Így van ez az első részben felbukkanó Boo Radley-val, akinek figurája csupán az utolsó oldalakon tud kiteljesedni, ettől válik igazán megható és letaglózó élménnyé a Ne bántsátok a feketerigót!.

Miközben olvastam, a saját gyerekkorom helyszínei elevenedtek meg előttem. A nagyszüleim háza, a faluban élő pletykák és mendemondák, és nem utolsósorban a romákkal kapcsolatos történetek és előítéletek. Tudtam azonosulni Atticus-szal, aki egyedül is (Calpurina, a házvezetőnő segítségével) képes klassz gyerekeket nevelni, olyanokat, akiktől a felnőtteknek is lenne mit tanulniuk.

Nem, Jem, én azt hiszem, csak egyféle emberek vannak. Emberek.

És a történetben egyszerre azonosultam Fürkésszel is, aki vagány, óriási csibész, ugyanakkor nagyszerű ember. Ezt a könyvet érdemes lenne felvenni a kötelező olvasmányok listájára, ugyanis egy gyermek szemén keresztül sokkal jobban megértheti az ifjúság, hogy tulajdonképpen mi a gond az előítéletekkel.

Nyitókép: Thought Catalog/Unsplash

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:

Tedd meg a befizetéseidet, mi pedig megnöveljük a nyerési esélyeidet maximum 275 000 forintig. (x)