Az érzelmi túlterhelésért nemcsak a környezet és a külső tényezők, hanem sokszor saját magunk is felelősek vagyunk. Húzd meg a határaidat, nálad jobban senki nem tudja, hogy mennyit bírsz!
A mai világ különösen alkalmas a túlterhelésre, hiszen mindannyian több fronton vagyunk kénytelenek helytállni, ami sajnos gyakran társul azzal, hogy akaratlanul is túlfeszítjük a saját határainkat. Sokan úrrá tudnak lenni a helyzeten, és megfelelően kezelik a kényes szituációkat, de az emberek jelentős része gyakran fel sem ismeri, hogy mi okozza a testi-lelki kimerültséget.
Mit jelent az érzelmi túlterheltség?
Az érzelmi túlterheltség olyan pszichés állapot, amikor valaki túl sokáig szenved olyan helyzetekben, amit nem tud megfelelően kezelni. Amikor az érzések, gondolatok és érzelmek összekeverednek, az szinte szökőárhoz vezet. A nehézségek és a bizonytalanság pillanatai ráadásul erősítik egymást és megnehezítik, hogy az elme különbséget tegyen jó és rossz között. Ez az állapot könnyen vezethet szorongáshoz és kontrollvesztéshez.
Ahogy az emberek minden tekintetben különböznek egymástól, úgy bizonyos dolgokra, helyzetekre is másképp reagálnak. Sok ember még büszke is arra, hogy róla aztán minden lepereg, míg sokan azonnal segítő üzemmódba kapcsolnak más emberek nyűgét-baját látva. Ebből pedig gyakran következik az a helyzet, hogy már saját problémájuknak érzik a szituációt, és a gondolatuk is ennek megoldásán pörög. Ha ez egyszer-kétszer előfordul, az még talán nem óriási probléma, de mindenképpen figyelmeztető jel kellene, hogy legyen. Sőt, az érzelmileg túlterhelhető, vagy magukat terhelni hagyó embereket gyakran kihasználják, és ebből az ördögi körből nehéz kitörni.
Azzal ugyanis kevesen vannak tisztában, hogy meghallgatni valakit nem ugyanazt jelenti, mint elvárni, hogy megoldja a problémánkat, vagy legalábbis törje a fejét a megoldáson. Egyrészt erre nem is mindenki alkalmas, másrészt mindenkinek megvan a saját baja. A masszőröm fogalmazta meg nagyon találóan a probléma gyökerét, aki sokáig lélekgyógyászattal is foglalkozott: „egy idő után azt éreztem, hogy nagyon átveszem a pácienseim problémáit. Amikor az esti főzésnél is az ő lelki gondjaikon törtem a fejem, akkor éreztem, hogy ez nem lesz nekem való hosszú távon”.
Hogyan hatnak a külső ingerek az elménkre?
Az érzelmi túlterheltség attól függ, hogy az elme hogyan reagál a külvilág tényezőire. Különösen erős érzelmek esetében megtörténhet, hogy úgy érezzük, elárasztanak az események, és nem állunk készen a megfelelő időben reagálni. A gyász, a hektikus munkaritmusok, a családi feszültségek, a stresszes időszakok olyan helyzetekhez vezetnek, amelyek egy bizonyos intenzitáson és időtartamon túl hatással vannak elménk tevékenységére. Ezek sokkal nagyobb terhet jelentenek, mint amennyit szeretnénk, vagy mint amennyit el tudunk fogadni. A szorongás, a szomorúság, a harag, a frusztráció egyfajta negatív generátoraként hat, amely bizonyos mértéken túl mérgezővé és túl nehézkessé válik ahhoz, hogy kezelni tudjuk. Nem csak pszichológiai, hanem fiziológiai szinten is.
Kognitív elakadások
Ha sokáig szemet hunyunk az érzelmi túlterheltség felett, az hormonális egyensúlyhiányt generál a szervezetben. A magas szintű szorongás és stressz hatására szervezetünk túltermel bizonyos hormonokat, például az adrenalint és a kortizolt, amelyek kémiailag megzavarják azt a mentális tevékenységet, amelyet agyunknak kell végrehajtania. Alapvetően az agy koncentrációs képességét, a tanulási képességét és a memóriáját veszélyeztetik. A gyakran hangoztatott mondat, miszerint „olyan fáradt vagyok, hogy beszélni sem tudok” bekövetkezik. Legalábbis addig, amíg az alany be nem avatkozik, hogy megváltoztassa azokat a tényezőket, amelyek a szorongás- és a stresszszintjét generálják. De a test is jelez: elviselhetetlennek ítéli, ha túl gyakran lépjük át a határait.
Jelek, amelyekből tudhatod, hogy érintett vagy
Az érzelmi túlterheltséget nem könnyű felismerni, mivel olyan tünetekkel jár, amelyeket a mindennapi életben gyakran alulbecsülünk, esetleg már teljesen hozzászoktunk. Ha odafigyelünk előfordulásuk intenzitására és gyakoriságára, könnyebben eldönthetjük, hogy egyszerű stresszről van szó, vagy egy érzelmi szakadék szélén állunk. A fáradtság mindig figyelmeztető jel. Ha az érzelmi túlterhelés kimeríti az elmét és a testet, és gyakran előfordul, hogy a koncentráció is nehézséget okoz, akkor az érzelmi túlterheltség már a küszöbön van. Az indokolatlannak tűnő hangulatváltozások, vagy a tartósan fennálló kiégés érzése is jelezheti, hogy több érzelmi teher van rajtunk, mint amennyit el tudunk viselni.
Mit lehet tenni?
Az már jó kezdet, ha felismered, hogy érzelmileg túlterhelt vagy. Bár sokszor tűnhet nehéznek, de nem mindig az: könnyíts a terheken! Írj egy fontossági listát, ahol te magad szerepelsz az első helyen. Légy tisztában magaddal, a képességeiddel, a vágyaiddal, az álmaiddal. Teremts időt a család és a munka mellett magadnak is, és soha ne érezz bűntudatot, ha kicsit mersz önző is lenni. Törj ki a család és a munka mókuskerekéből, ne akarj mindenhol a maximumra törekedni, és tanulj meg nemet mondani!
Ha valamiért nem boldogulsz, akkor pedig ne szégyellj segítséget kérni! Ha családon belül érzed a túlterheltséget, akkor beszéld meg a pároddal, amennyiben a gyerekek is érintettek, akkor őket is vond be a beszélgetésbe. Az érzelmi munka is olyan, mint a házimunka, bár a legtöbb helyen a nők végzik, nem csak az ő feladatuk! Amennyiben a munkahelyed rak rád az elviselhetőbbnél több terhet, akkor keresd meg azt a felettesedet, akiben megbízol és tudsz vele őszintén beszélni.
A terhek csökkentése mellett pedig azt is érdemes átgondolnod, hogy te magad mindent megteszel-e azért, hogy ne terheljenek túl. Ne vállalj többet annál, amit bírsz, vagy amit jól esik elvégezni. Legyél rugalmas, próbálj meg nem mindent a szívedre venni, nézd a dolgok jó és humoros oldalát, valamint engedd meg magadnak a spontaneitás varázsát is.
Nyitókép: stockfour/GettyImages
