Már a nyilvános szereplés puszta gondolatától is kiszárad a szád és izzadni kezd a tenyered? Ha hozzám hasonlóan nehezen állsz ki mások elé, Szabados Andrea, coach és a TEDxLibertyBridgeWomen társalapítójának tanácsai neked is hasznosak lesznek.
Ha a legnagyobb félelmeimről kérdezne valaki, a nyilvános megszólalás minden fajtája a listám elkelő helyére kerülne. Ez egyébként számomra is különös, többek között azért, mert alapvetően extrovertált típusnak vallom magam. Könnyen ismerkedem másokkal és rengeteget tudok beszélni, bármikor, bárkivel és szinte bármiről. Egészen addig, amíg a hallgatóságom létszáma meg nem haladja a kettőt. Na, és persze, ha maga a beszélgetés nincs hivatalos keretek közé szorítva; tehát nem kell kiállnom mások elé, és bármikor kiléphetek a szituációból.
Néhány hete az életem egy fordulóponthoz érkezett. Két, számomra különösen fontos ember felkérésére pódiumra álltam, és felolvastam egy saját írásomat. Lehet, hogy más a nagyszínpadon is otthonosan mozog, de nekem az antik kávéház félhomályában összegyűlt kisközönség előtti szereplés is óriási megmérettetést jelentett.
A félelem nem az ellenséged
Hiszitek vagy sem, a felolvasás előtt kerek egy hetet izgultam végig. Nem csak a gyomromba költöző szelíd bizsergés jelezte a lámpalázamat; én bizony komoly pániktünetekkel küzdöttem. Két napig sem aludni, sem enni nem tudtam. Mikor a kezdeti sokkhatáson túlléptem, alapvető vegetatív működésem részlegesen helyreállt ugyan, de továbbra is úgy tekintettem az előttem álló megmérettetésre, mintha könnyűgyalogos katonaként a vesztembe rohannék. Levert a víz, ahányszor csak eszembe jutott ez a próbatétel, és minél közelebb volt a rettegett dátum, annál nagyobb letargiába süllyedtem. „A nyilvános beszédtől való félelem teljesen rendjén van – mondja Szabados Andrea, aki a munkája révén sokszor segít másoknak abban, hogy ezeket a félelmeket hasznos és produktív energiává formálhassák. – A legrutinosabb fellépőkben is ott van a drukk minden szereplés előtt. A TEDxLibertyBridgeWomen eseményeket kurátorként mindhárom alkalommal a színfalak mögött éltem végig, és azt láttam, hogy az 55 előadó mindegyike nagyon izgult a színpadra lépés előtt (igazából az utolsó hetekben mindvégig). Azt tanácsolom tehát, hogy ezzel az érzéssel próbálj megbarátkozni, és támogató erőként tekinteni rá. Ez a félelem fogja biztosítani, hogy a lehető legjobban felkészülj, gyakorolj a fellépés előtt, ez lesz hasznodra abban, hogy alaposan kidolgozd az előadásodat. Így minden adott lesz a sikerhez!”
Fontos, hogy higgy magadban!
Szerintem nagyon fontos, hogy a nyilvános megszólalás terén is kipróbálja magát az ember; még akkor is, ha a hétköznapi szokásos cselekedeteihez, vagy a munkaköri feladataihoz nem is kapcsolódik közvetlenül a közönség előtti beszéd. Egy előléptetés, vagy munkahelyváltás miatt bárki kerülhet olyan pozícióba, amelyben nagyobb hangsúlyt kapnak a verbális készségek. „A legfontosabb, hogy megtaláld azokat az erősségeidet, amelyekre támaszkodhatsz. Mindenkinek vannak ilyen erőforrásai: a szakértelem, a tapasztalat, a kellemes hangszín, a barátságos mosoly, a humorérzék, a lelkesedés a szakmája vagy az ügye iránt, az egyedi történetek, a lelkiismeretesség, a nagylelkűség, a szerénység, az alázat – ezek az erősségek nagyszerű előadóvá tehetnek téged. Hidd el, hogy értéket adsz a közönségnek, hogy pont arra kíváncsiak, amit csak Te tudsz nekik átadni. Valaki rád bízta azt a lehetőséget, tehát ő hisz ebben. Itt az ideje, hogy te is higgy saját magadban” – mondja Andrea.
Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy ma már többpólusú világban élünk. Rengeteg platformon vagyunk jelen – akár egyazon időben is – és a kommunikációs aktusok során is több csatornát használunk. Sokszor nem elég, ha valaki egy területen tehetséges; a sikerhez az is kell, hogy eredményesen tudja prezentálni magát. Ezért valóban lényeges, hogy megpróbáljuk feloldani a nyilvános beszéddel, szerepléssel kapcsolatos gátlásainkat.
A gátlásokon túl…
Én persze, megtehettem volna, hogy nem vállalom el a felkérést. Ahogy tettem azt sok-sok éven keresztül, amikor felhúztam a nyúlcipőt, és menekültem az ehhez hasonló helyzetekből. Az utóbbi évem viszont arról szólt, hogy tudatosan bontottam le magamban az engem feszélyező és gátló korlátokat. Ezért úgy döntöttem, hogy ez remek alkalom lesz arra, hogy farkasszemet nézzek az egyik legnagyobb félelmemmel. A felolvasás meglepően gördülékenyen ment. Számomra is meglepő volt, hogy amint a pódiumra léptem, úgy éreztem, mintha elpárolgott volna belőlem az izgalom. Nagyjából egy oldalnyi szöveg elolvasása után már nem is éreztem a szituációt olyan rémisztőnek és idegennek. Nem azt mondom, ha ismét színpadra kellene állnom, kevesebb lámpalázzal tenném. De ha sikerül túllendülnöm a belső félelmeimen és megtalálom azokat a módszereket, amelyekkel sikeresen fejleszteni tudom magam, legközelebb már magabiztosabban állhatok majd a közönség elé.
Hogyan születik a hiteles előadó?
Ma már rengeteg lehetőség közül választhatunk: könyvek, kurzusok, online képzések segítségével, akár autodidakta módon is fejleszthetjük magunkat. „A puszta előadástechnika, a retorika önmagában való fejlesztésében nem hiszek – válaszol Andrea, mikor ezekről kérdezem –; szerintem attól lesz valaki hiteles előadó, hogy önmagát adja, akár sebezhetően, néha hibázva, az érzéseivel együtt. A legtöbb felkészítő coach, tréner a személyiséggel is dolgozik a felkészülés során. Ha valakinek gátlásai vannak a szerepléstől, mindenképp olyan felkészítő szakembert javasolnék, akinek a személyiségfejlesztésben is van tapasztalata. Amikor a felkészítő beszélgetések során szépen kibontakoznak a személyes történetek, elmozdulnak a belső gátak, meginognak a hiedelmek, és új stabilitást találunk az előadónak, ami valóban az övé lesz, és mindig vele marad… ilyenkor születik a hiteles előadó. Az elmúlt években sok céges, iparági és TEDx eseményre készítettem fel előadókat, és az előadásukkal mindannyian rátaláltak önmagukban valami nagyon fontosra, értékesre.”
Néhány gyakorlati tanács
Nekem személy szerint sokat segít, ha beszélek a félelmeimről és elmondom másoknak, mennyire izgulok. A bátorításból remekül lehet erőt meríteni, de mégsem ez a fő motiváló erő. Azzal ugyanis, hogy megosztom másokkal a félelmeim, ki is helyezem magamból őket, így sokkal kevesebb feszültség marad bennem. Ha nyilvánosan kell beszélnem – legyen szó kisebb társaságról, vagy nagyobb közönségről–, mindig kijelölök magamnak egy fókuszt. Általában egy olyan személyt szoktam kiválasztani, aki kedvesen mosolyog, vagy láthatóan érdeklődik a téma iránt; de lehet ez egy tárgy is (egy megnyugtató kép a falon, vagy egy szobanövény). Ő lesz a „biztos pont”, akire beszéd közben újra és újra visszatér majd a tekintetem. Sokszor gondolok arra, hogy a hallgatóságom is ugyanolyan emberekből áll, mint amilyen én vagyok. Másoknak is vannak félelmeik, gyengeségeik. Van, aki jobb nyelvérzéket szeretne, más ügyesebben mozogni, vagy választékosabban fogalmazni. Időnként mégis a komfortzónánkon túlra kell merészkednünk. Talán rájövünk, ha elég időt és energiát szánunk önmagunk megismerésére és fejlesztésére, a „másik oldal” sem olyan félelmetes.
Ha szereplés, előadás, fontos prezentáció, köszöntő beszéd előtt állsz, Szabados Andrea tanácsai biztosan hasznosak lesznek a számodra:
- Tűzd ki magadban a célt, hogy milyen üzenetet szeretnél átadni.
- Próbáld meg valamilyen felütéssel felvezetni a beszédet: egy személyes történettel, egy merész kérdéssel, egy meghökkentő adattal. Ébreszd fel a kíváncsiságukat!
- Lépj interakcióba a közönséggel: kérdezz tőlük, vond be őket, vidd közel hozzájuk a témádat.
- Maradj emberi, és maradj önmagad: mosolyogj, meséld el, miért fontos neked a téma. Esetleg mondd el nekik, hogy izgulsz, és mekkora bátorság a részedről ez a szereplés. Hidd el, drukkolni fognak neked, és biztatást kapsz tőlük. Mire a mikrofonig eljutottál, feltételezem, hogy sok időt és energiát fordítottál az előadás kidolgozására, és rengeteget gyakoroltál – megérdemled tehát, hogy sikert arass.
Nyitókép: Malte Mueller/GettyImages
