Egy átlagos otthonban tucatnyi üvegtárgy található, a kamrában lévő befőttesüvegektől kezdve a kandallópárkányon díszelgő apró csecsebecséken át az ablakokig és ajtókig, amelyek szigetelik élettereinket és szűrik a fényt.
A második világháború utáni műanyagtermékek elterjedése ellenére ez a törékeny, áttetsző anyag megőrizte alapvető helyét otthonainkban és mindennapjainkban. Történelmileg azok az üvegtárgyak, amelyeket ma magától értetődőnek veszünk, rendkívül vágyott luxuscikkek voltak, és egy ideig csak a gazdagok és a királyok férhettek hozzájuk. Az üveggyártás fejlődése viszont az üveget az exkluzív műalkotásból a modern élet mindenütt jelenlévő részévé alakította. De mikor és hogyan tanulták meg az emberek először ezt az értékes, sokoldalú anyagot előállítani?
Mi is az üveg valójában?
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan készül az üveg, először meg kell ismernünk azt, hogy miben különbözik más anyagoktól. Az üveg nem egyetlen, egységes anyag, hanem egy szokatlan anyagállapot, amely szilárdnak tűnik, de folyadékként viselkedik. Az üveg akkor keletkezik, amikor egy olvadt anyagot olyan gyorsan hűtenek le, hogy atomjai nem tudnak megszerveződni a szilárd anyagokra jellemző rácsszerű kristályszerkezetbe. Ugyanakkor ezek az atomok nem képesek véletlenszerűen mozogni sem, mint a folyadékokban. Az atomok szokatlan tulajdonságai miatt az üveg egy teljesen egyedi kategóriába tartozik, nem teljesen szilárd, sem teljesen folyékony, és merev folyadékként vagy amorf szilárdként ismert.
Bár az üveget általában emberi találmánynak tekintjük, természetesen is előfordul. Villámcsapások, meteorit-becsapódások, vulkánkitörések, sőt, néhány tengeri élőlény is képes természetes üveget előállítani, amelyek hasonló összetételűek az ember által készítetthez. Természetes üveg akkor keletkezik, amikor a szilícium-dioxidban gazdag homok vagy kőzet magas hőmérsékletre hevül és gyorsan lehűl. Példák erre az obszidián, amely a vulkáni láva gyors lehűlésével keletkezik; a tektitek és impaktitek, amelyek meteoritok becsapódásával jönnek létre; a fulguritok, amelyek a homokba csapó villám által keletkeznek; és még a szilíciumtartalmú (szilícium-dioxid) vázak is, amelyeket bizonyos tengeri szivacsok és algák hoznak létre.
Egy több ezer éves technika
Az ősi üveget három fő összetevőből állították elő: homokból (szilícium-dioxid vagy szilícium), lúgos oxidból (általában szóda vagy natron) és mészből. Amikor ezeket az összetevőket 1300–1500 Celsius-fokra hevítették, az anyagok egyesültek, és üveg jött létre. A legkorábbi üveggyártásra utaló bizonyítékok közé olyan tárgyak tartoznak, mint a gyöngyök, a medálok és a berakások, amelyeket nyitott öntőformákban öntöttek, de az üveg valószínűleg először véletlen melléktermékként keletkezett bronzkori fémművesek és kerámiakészítők műhelyeiben. Bár a régészek találtak az egyiptomiak és föníciaiak által készített üvegtárgyakat, amelyek az időszámításunk előtti második évezredre nyúlnak vissza, a jelenlegi elmélet szerint az első ember által készített üveg még korábbra, mintegy 4000-5000 évvel ezelőttre, a harmadik évezredben élt mezopotámiai kézművesekhez vezethető vissza.
Az üveg hazája
A kutatók hosszú ideje vitatják az üveggyártás szülőhelyét, részben azért, mert az üvegtárgyakat, valamint az üveggyártáshoz használt nyersanyagokat, például a színes üvegtömböket gyakran cserélték a kereskedelmi útvonalakon. Azonban a régészet és a kémia fejlődése sokat segített nekik abban, hogy pontosabban meghatározzák az üveggyártás eredetét. A választ pedig nem máshol, mint az ókori Mezopotámiában (a mai Irak területén) találták meg. A Tigris és az Eufrátesz folyók között elhelyezkedő Mezopotámiában időszámításunk előtti második évezredben élő kézművesek kifinomult technikákat fejlesztettek ki az üveg formálására és edények készítésére. Az egyik ilyen módszer az úgynevezett magformálás volt. Utóbbi egy üreges edényt hozott létre úgy, hogy egy iszapmagot üveggel vontak be, majd eltávolították a megszilárdult iszapot.
Hasonlóan „magformázott” tárgyakat találtak Egyiptomban is, ahol az üveggyártás szintén virágzott. Az Egyiptom és Asszíria közötti üvegkereskedelmet említik az Amarna-levelek is, mely egy dőszámításunk előtti 14. századra visszanyúló, ékírással írt agyagtáblákból álló gyűjtemény, amelyeket a mai Egyiptom területén található ősi sivatagi városban, Amarnában ástak ki. Nem meglepő az sem, hogy az Amarnában feltárt üvegek kémiai elemzése kimutatta, hogy azok mezopotámiai eredetűek voltak. Hasonlóképpen, a kobaltüvegből készült gyöngyök jelenléte a skandináv bronzkori sírokban bizonyítékot szolgáltatott egy összetett kereskedelmi rendszerre, amely összekötötte Mezopotámiát és Egyiptomot a nordikus bronzkori kultúrákkal. Ezek a felfedezések kiemelik az ókori világ kiterjedt kereskedelmi hálózatait, és demonstrálják a mezopotámiai üveggyártás messzire nyúló hatását, még akkor is, amikor más kultúrák elkezdték alkalmazni és fejleszteni saját üveggyártási módszereiket.
Nyitókép: Ai
Forrás: HistoryFacts.
