A félelem természetes, de a pánik megbénít és gyakran meggondolatlan viselkedést idéz elő. Az önismeret és az önkontroll azonban segít ésszerűen és logikusan gondolkodni, akár életmentő is lehet.
Chesley B. Sullenberger repülőgép-kapitány számára 2009. január 15-e egy átlagos napnak indult. Utasokat szállított New York városából Charlotte-ba, ahogy tette ezt már legalább ezerszer a karrierje során. De alig néhány perccel a felszállás után katasztrófa történt. Egy lúdraj összeütközött a repülőgéppel, gyakorlatilag tönkretéve mindkét hajtóművet, és azonnal veszélybe sodorva a fedélzeten tartózkodók életét. Ezen a ponton a legtöbb ember pánikba esne. Sully kapitány azonban nem. Minden valószínűség ellenére, mindössze 208 másodperccel a madarak becsapódása után Sullenberger és Jeff Skiles első tiszt biztonságosan landolt a géppel a Hudson vizén, Manhattan belvárosa mellett. A fedélzeten tartózkodó, mind a 155 ember életben maradt, és az eseményt ma már ’Csoda a Hudsonon’ néven ismerik. Nincs kétség afelől, hogy a kapitány és a legénység többi tagja is félelmet érzett a sorsdöntő pillanatokban. De egyikük sem esett pánikba. Ez a történet figyelemre méltó lecke az érzelmi intelligenciáról, amit a munkahelyen és a saját otthonunkban is hasznunkra fordíthatunk.
A félelem természetes, de a pánikolás csak ront a helyzeten
A szótári meghatározás szerint a pánik erős szorongással, aggodalommal járó menekülési kényszer az azt kiváltó helyzettől, illetve hirtelen fellépő, kontrollálhatatlan félelem vagy szorongás, amely gyakran vad, meggondolatlan viselkedést okoz. A félelem teljesen természetes és egészséges is lehet, ha egyensúlyban tartjuk.
A pánik viszont megakadályozza az ésszerűséget és a logikus gondolkodást. Leggyakrabban megbénít minket és megakadályozza, hogy megtegyük a szükséges lépéseket.
Máskor pedig olyan döntést hozunk, amit később megbánunk. Az előbb említett történet főszereplői nagy kihívást jelentő problémával szembesültek, és nagyon kevés idejük volt a megoldásra. Nyilvánvaló volt, hogy sem idejük, sem tartalékuk nincs ahhoz, hogy elérjék a legközelebbi repteret. Pillanatok alatt kellett döntést hozniuk. A terv, hogy a folyón tegyék le a gépet, sokkoló volt, mégis megmentette mindenki életét, és azóta a repüléstörténet egyik legemlékezetesebb döntéseként tartják számon. A kapitány több ízben is kijelentette, hogy nem hős, a sikeres landolás a legénység közös munkájának az eredménye. Természetesen ebbe az is beletartozik, hogy nem engedtek a pániknak. Vajon mit tanulhatunk az akkori eseményből? Azoknak, akik gyakran szenvednek pánikrohamtól (nehézlégzés, remegés, szívdobogás, heves izzadás) szakmai segítségre van szükségük. De mi van azokkal, akik a másik csoportba tartoznak? Akik nem tapasztalnak gyakori pánikrohamot, azonban ritkán, egy-egy váratlan helyzetben a pánik magával ragadja őket? Például egy váratlan hír kapcsán, vagy amikor elveszítik a telefonukat vagy a pénztárcájukat. Az ilyen helyzetekben természetes, hogy félelmet érzünk, a pánikolás azonban csak ronthat a helyzeten.
Hogyan nézz szembe a félelmeddel, anélkül hogy pánikba esnél?
Itt jön képbe az érzelmi intelligencia. Meg kell tanulnunk irányítani a gondolatainkat. Amikor a madárraj lecsapott a gépre, Sully kapitány adrenalinszintje az egekbe szökött. „Biztos vagyok benne, hogy a vérnyomásom és a pulzusom felszökött. De azt is tudtam, hogy az előttem álló feladatokra kell koncentrálnom, és nem szabad hagynom, hogy a testemben lévő érzések eltereljék a figyelmemet” – mesélte a kapitány. Ahelyett, hogy engedett volna a bénító pániknak, Sullenberger először önismeretet gyakorolt: tudomásul vette természetes érzelmi és fizikai reakcióit. Ez lehetővé tette számára, hogy ezután önkontrollt gyakoroljon. Ezt követően képes volt egyetlen célra összpontosítani gondolatait: a fedélzeten lévők megmentésére. „Nehéz volt ezt megtenni?” – kérdezte egyszer az egyik riporter a kapitánytól. „Nem” – válaszolta. „Csak némi koncentrációt igényelt.” Valószínűleg nekünk sosem kell majd olyan döntést hoznunk, amin 150 ember élete múlik, de lesznek olyan helyzetek az életben, amikor elő kell vennünk a saját ’vészleszállási’ forgatókönyvünket. Ilyenkor az önismeret és az önkontroll a javunkra válhat. Sőt! Akár életmentőnek is bizonyulhat.
Hogyan fejlesszük az önismeretet és az önmenedzselést?
Minden a felkészülésen múlik. Fontos az érzelmek kordában tartásához szükséges technika gyakorlása. Ha legközelebb úgy érezzük, hogy eluralkodik rajtunk a félelem, ne essünk pánikba. Inkább szánjunk néhány pillanatot arra, hogy felismerjük az érzést, és fogadjuk el a helyzetet. Aztán fókuszáljunk. Koncentráljunk azokra a dolgokra, amiket képesek vagyunk befolyásolni, ahelyett, hogy arra pazarolnánk az időnket és az energiánkat, amiket nem tudunk irányítani. Aztán haladjunk előre. Mert azok, akik nem hajlandóak pánikba esni, végül megmenthetik napot.
Forrás: Inc.
Nyitókép: Pawel Wewiorski/GettyImages
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- A félelem 4 típusa és a módszer, amivel legyőzheted
- Amitől félek, azzal dolgom van: 5 élethelyzet, amikor bátornak kellett lennem
- Ha azt érzed, eluralkodik feletted a pánik, akkor az „igazság lista” segíthet
