Régen nem minden időkapszula rejtett magában olyan szép emlékeket, mint az újságcikkek, fényképek, hangfelvételek vagy éppen néhány pénzérme. Akadtak dobozok, melyek sötét titkokat őriztek.
Az időkapszulák manapság meglehetősen ártalmatlan hírnévnek örvendenek. Számos egyén, iskola és vállalkozás helyezi el napjaink tárgyait lezárt tartályokban és reménykedik abban, hogy ezek egy adott korszakot megvilágító információkat nyújtanak majd a jövő generációinak, amikor kinyitják őket. Ám amikor a 20. század elején népszerűvé kezdtek válni, az időkapszulák céljai ettől jóval sötétebbek és gonoszabbak voltak.
Az első tényleges időkapszula
Az „időkapszula” kifejezést George E. Pendray PR-tanácsadó alkotta meg, aki ezzel a szóval írta le azt a tartályt, amelyet a Westinghouse Electric & Manufacturing Company állított össze az 1939-es New York-i világkiállításra. Bár a kapszulát csak 6939-ben nyitják majd fel, tartalma nem titok. Olyan mindennapi tárgyakat tartalmaz, mint egy ébresztőóra, egy elektromos borotva, de pénz és különböző magvak is helyet kaptak benne. A Westinghouse Electric & Manufacturing Company mindemellett mikrofilmre rögzített dokumentumokat és egy híradót is belecsempészett, hogy tovább szemléltesse, hogyan éltek az emberek az 1930-as években. Pendray első elnevezési javaslata valójában a time bomb, az az időbomba volt, mely név ugyan illett a hajótorpedóhoz hasonló formájú tartályhoz, azonban azt mégis elvetették a háborús konnotációk miatt. Ezzel egyidejűleg egy hasonló, egész szobányi méretű projektet vezetett Thornwell Jacobs, az Oglethorpe Egyetem elnöke, amit ő „a civilizáció kriptájának” nevezett el, ám ez a név nyilvánvalóan nem terjedt el széles körben.
Korai időkapszulák
Az igazsághoz hozzátartozik viszont, hogy 1932 előtt jó pár száz évvel is összeállítottak hasonló „emlékeket”, csak éppen egy jól csengő név hiányzott a képletből. 2023-ban ugyanis egy rézdobozt fedeztek fel a Wschowa-i Szent Szaniszló-templom toronysisakjában, amely 1726-ból származó dokumentumokat, újságokat, pénzérméket tartalmazott. 1795-ben Samuel Adams és Paul Revere szintén egy hasonló időkapszulát temettek el a massachusettsi Állami Ház alapkövében, Bostonban. A dobozt – amely újságokat, pénzérméket, gyarmati feljegyzéseket és egy George Washingtont ábrázoló érmét rejtett – 1855-ben és 2014-ben is feltárták (és később újra eltemették).
Az időkapszula sötét múltja
Azonban az ezeknél később keletkezett időkapszula-prototípusokat gyakran sokkal sötétebb tartalmakkal töltötték meg. 1876-ban Charles Mosher egy Emlékszéfet készített a philadelphiai Centennial International Exhibition számára. Mosher a korai eugenika szószólójaként olyan időkapszulát készített, mely körülbelül 10.000 olyan személy portréját tartalmazta, akiket a „megfelelő vérvonalnak” tekintett. Emellett oktatási intézményekről és gyermeknevelési szabályokról szóló információkat, illetve olyan törvényeket is a dobozában hagyományozott az utókorra, amelyek korlátozták, kiknek lehet gyermekük. Yablon a Remembrance of Things Present: The Invention of the Time Capsule (vagyis A jelen emlékezete: Az időkapszula feltalálása) című könyvében írja, hogy az időkapszula „fizikai formába öntötte eugenikai utópiáját, kézzelfoghatóvá téve a tartály által.” Más eugenikapártiak hamarosan követték Mosher példáját, és ezeket a kapszulákat használták arra, hogy megőrizzék rasszista elképzeléseiket a genetikai javításról. Yablon beszámolója szerint a 1900-as évek elejéről származó szinte minden általa talált időkapszulában megjelent egy eugenikához kapcsolódó tárgy – gyakran egy röpirat formájában.
Egy szebb jövő
Szerencsére a mai időkapszulál már rég maguk mögött hagyták az eugenikát.
„Az időkapszula kibővítette az elképzelésünket arról, hogyan kommunikálhatunk az időn keresztül”
– mondta Yablon, hozzátéve, hogy így segíthet arra ösztönözni az embereket, hogy jobb világot teremtsenek azok számára, akik végül kinyitják majd a kapszulákra. Erre tökéletes példa Katie Paterson Future Library projektje, melyhez 2014-ben minden évben hozzáadnak egy új kéziratot (a kéziratok jelenleg az oslói nyilvános könyvtárban találhatók, de nem olvashatók), és 2114-ben az egész gyűjteményt kiadják majd egy célzottan erre termesztett norvégiai fákból készült papírra nyomtatva.
„A Future Library projekt a jövőbe vetett bizalom jele. Bíznunk kell utódainkban, majd az ő utódaikban és az ő utódaikban is, hogy egy évszázadon keresztül vezetik át a projektet a politikai cselszövések, az éghajlatváltozás, a költségvetési megszorítások és a zombiapokalipszisek közepette.” – magyarázta a projektben részt vevő David Mitchell író a BBC-nek.
Üzenet a Földről
Azonban időkapszulák nemcsak a Földön, hanem azonkívül is léteznek. 1977-ben a NASA Voyager 1 és 2 néven két űrszondát bocsátott ki a csillagközi térbe, amelyek a Voyager Golden Records elnevezés alatt két egyforma hanglemezt vittek magukkal, hogy időkapszulaként szolgáljanak. A két aranyozott fonográflemez az emberi élettel kapcsolatos képeket és hangokat tartalmaz – köztük az emberi anatómiáról készült ábrákat és Chuck Berry „Johnny B. Goode” című dalát –, hogy azok hasznosak legyenek azon földönkívüliek számára, akik esetleg rátalálnak valamelyik űreszközre.
Nyitókép: Ai
Forrás: Mental Floss
