A családunkat nem tudjuk megválogatni, a barátainkat viszont igen. De mit tehetünk, ha a gyerek rosszul választ? Mennyire avatkozhatunk bele a döntéseibe szülőként?
Káromkodik, flegmán viselkedik, és olyan dolgokra veszi rá a gyermekünket, amiket magától nem tenne. Minden szülő rémálma, hogy a gyerek rossz baráti társaságba keveredik. Szülőként pici korától kezdve arra törekszünk, hogy az intézményeket, ahova járni fog, és az embereket, akik körülötte vannak, gondosan megválogassuk. Eljön azonban az az életkor, amikor a kontroll a mi kezünkből átkerül a gyerek kezébe és már nem lesz ráhatásunk arra, hogy kivel barátkozik. Ilyenkor előfordulhat, hogy legszívesebben örökre eltiltanánk a rosszhírű baráttól, de nem merjük kockáztatni a jó szülő-gyerek viszonyt, amit az évek során kiépítettünk. Akkor mégis, mit tehetünk?
A „legjobb” a minimum
Természetes, hogy a legjobbat szeretnénk a gyermekünknek. És igaz ez a barátságokra is. Fájdalmas azt látni, hogy csúnyán beszélnek, bántják, cserben hagyják a csemeténket, ám ő mégis ragaszkodik a „barátaihoz”. Szülőként szeretnénk, hogy méltó barátra leljen, aki támogatja, meghallgatja és kölcsönösen óvják egymás érzéseit. Hiszen mindannyiunknak él a fejében egy kép a tökéletes barátságról, a gyerekünk esetében pedig még magasabb a mérce. A legjobb a minimum, amit a szemünk fényének szánunk.
A gyerek a szülők tükörképe
Jó észben tartani, hogy a gyerekek mindig leképezik azt, amit otthon látnak. Vagyis az, hogy nem szimpatikus a barát, egyúttal azt is jelenti, hogy nem szimpatikus az a családi minta, amit magával hoz. Érdemes elgondolkodni azon, hogy mi zavar igazán bennünket: túl sok mindent enged meg magának, mert otthon sincsenek leszögezett szabályok? Vagy valami más idegesít benne? Amikor rájövünk arra, hogy mi teszi ennyire unszimpatikussá a másik gyereket, akkor hatalmas lépést teszünk afelé, hogy megértsük, mi lehet vonzó ebben a saját gyerekünk számára. Az is lehet, hogy csemeténket pont ez a szabadosság hívogatja a baráthoz, mert nálunk minden rendezett, pontos és szabályszerű. A megnyugtató dolog az egészben, hogy a saját gyerekünk ugyanúgy viszi magával az otthon látott és tanult példát és értékrendet a barátságaiba is, ahogy a másik gyerek teszi ugyanezt negatív irányból.
A barátság gyakorlóterep
A barátságok az első olyan kapcsolatok, melyeket a gyerek önszántából épít ki és önerőből tart fent. Ha mi, szülőként úgy látjuk, hogy nem is annyira rózsás a helyzet, valójában sok tanulságot éppen ezekből a félresikerült kapcsolatokból von le a gyerek. Ezért tekinthetünk úgy a fiatalkori barátságokra, mint gyakorlóterep: itt tanulja meg érvényesíteni az érdekeit, az empátiát, az adok-kapok megfelelő arányát, a konfliktuskezelést és azt is, hogy hogyan tud egyre inkább leválni a szülőkről. Éppen ezért mindaddig, amíg nem érezzük azt, hogy komoly fenyegetésnek van kitéve a másik gyerek által, nem érdemes aktívan közbeavatkozni. Felnőttként sokkal fontosabb a saját érzéseinket górcső alá venni és a háttérből figyelni az események kimenetelét.
Finomhangolt célzások
Persze nem kell hátratett kézzel várnunk, hogy mikor csalódik a gyerekünk. Finoman lehet jelezni neki azt, hogy nem teljesen értünk egyet azokkal az értékekkel, amiket a másiknál látunk. Azonban semmiképp ne tiltsuk el őket egymástól, és ne kezdjük el szidni vagy lehordani a gyerek barátját. Inkább olyan finomhangolt kérdéseket és utalásokat tegyünk, melyekből a gyerekünk magától is rájöhet, hogy nem biztos, hogy így kell viselkedni egy igaz barátnak. A döntés azonban az ő kezében van, hogy mennyire teszi ki magát mindennek.
Van helye a tiltásnak is
Annak, hogy nem szimpatikus az adott barát, több fokozata is van. Amikor már tényleg azt érezzük, hogy rossz hatással van a gyerekünk mentális vagy testi egészségére a másik személy, akkor mindenképp avatkozzunk közbe. Alapvetően bíznunk kell a nevelésünkben és abban, hogy jó alapokat fektettünk le – de csak egy pontig. Amint átbillen a mérleg, akkor igenis helye van a tiltásnak. Tinédzserek esetében ez iszonyúan nehéz, de szelíd módon meg kell értetni velük, hogy az ő érdekükben cselekszünk. Kisgyerekeknél ez annyival könnyebb, hogy elkerülhetjük a találkozási lehetőségeket és még relatív nagy befolyásunk van arra, hogy kikkel töltsék a szabadidejüket.
Nyitókép: Fertnig / Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- Féltékenység és irigység? A barátságban nincs helye!
- 5 film a barátságról, amit te sem hagyhatsz ki!
- 9 jel, hogy egy egyoldalú, toxikus barátságot ápolsz
