Majdnem egy hétig nem szőrtelenítettem: 7 dolog, amit tanultam belőle

Nem szándékos emberkísérletnek indult, a végén mégis az lett belőle: közel egy hétig nem szőrtelenítettem, közben figyeltem magam és a környzetemet is, aztán levontam a tanulságokat.

Bár az emberiség az ókor óta ismeri a szőrtelenítést, az is tény, hogy bizony macerás a folyamat, és értékes időt vesz el az életünkből. És igen, rá kell szánni magad, mert ez is egy feladat, amit ki kell pipálni a listán. De mi van akkor, ha szándékosan hanyagolod egy ideig? Összedől a világ, vagy legalább észreveszi bárki? Velem a legutóbbi nyaralásunk alatt esett meg, hogy majdnem egy hétig nem szőrtelenítettem. Az egész onnan indult, hogy itthon nem volt időm, gondoltam, majd a szállodába érve gyorsan leborotválom a lábam. Ember tervez, a fáradtság pedig átírja a forgatókönyvet… elaludtam. Másnap reggeli után egyből mentünk a strandra, és a második estén is úgy alakult, hogy nem találkoztam a borotvámmal. Végül közel egy hét telt el szőrtelenítés nélkül. Azt hittem, ez az én világos bőr-sötét szőrzet kombómmal pokoli lesz. Aztán másképp alakult: végül ezeket tapasztaltam a saját szőrömön, akarom mondani bőrömön.

7 tanulság, amit levontam, amikor közel egy hétig nem szőrtelenítettem

1. Az emberek a maguk dolgával foglalkoznak. Kétnapos borostával azt hittem, mindenki észreveszi majd, hogy milyen szőrös a lábam, úgyhogy settenkedő macskaként érkeztem meg a strandra. Ahol szép lassan tudatosult bennem a nagy igazság: senki nem figyelte a lábaimat. Ettől sokkal magabiztosabb lettem, és ekkor döntöttem el végleg, hogy pár napot még ráhúzok erre a kalandra.

2. A párom észrevette, de túl cuki volt, hogy szóljon. Azt hittem, a páromnak sem tűnt fel a változás. De aztán kiderült, hogy csak cuki volt és nem tette szóvá, hogy amikor végigsimítja a combom, bizony, szúrja a borostám. Amikor újra megtaláltam a borotvámat”, vigyorogva adott hangot elégedettségének, de egy szóval sem mondta, hogy ne csináljak ilyet többé. Amúgy mondhatta volna, a döntés akkor is az enyém, ahogy nyilván a testem is.

3. Lázadás: miért is ne? Legalább 25 éve szőrtelenítem magam, de miért is? Hogy megfeleljek egy szépségideálnak, vagy annak, amit szerintem mások akarnak látni belőlem. A nyaralásom alatt az az érzés is dolgozott bennem, hogy ebből elég. El akarok engedni mindent, ami korlátoz. Igen, lázadni picit, ha úgy tetszik.

4. Szabadabbnak éreztem magam. Valószínű ennek az elengedésnek köszönhetően elöntött egy fura szabadságérzet. De talán csak azért, mert tényleg szabadságon voltam, nem tudom… mindenesetre jól esett, és remélem, még sokáig velem marad.

5. Nincs megfelelési kényszer. Ez az újonnan felfedezett szabadságérzet, meg az, hogy tényleg nem kell mindig mindent olyan véresen komolyan venni, szárnyakat adott nekem. Eddig el se tudtam képzelni, mihez kezdenék pár napig borotva nélkül. Ma már tudom, hogy jól meglennék.

6. Gyengülő irritáció. A szőrtelenítés nálam is együtt jár némi irritációval: a kibukkanó borostákat 1-2 nap után állandóan vakarom. Nos, ez a 4. vagy 5. napra teljesen elmúlt, ami testileg-lelkileg elég kellemes érzés volt.

7. Ápol s eltakar? Ahogy átnéztem a bőröndömet, hogy mit vegyek fel (immár szőrös lábakkal), rájöttem, hogy mennyi olyan ruhám van, amiben takargatom magam. Maxiruha, hosszú vékony nadrág, strandkimonó… Miért nem hordok csinos rövid ruhákat, sortokat: nem akarok, vagy nem merek? Egy biztos: nincs köze ahhoz, hogy szőrös-e a lábam vagy sem. Hogy megismétlem-e ezt a nagy kalandot valaha, azt egyelőre nem tudom. Mindenesetre úgy érzem, tanultam belőle, több lettem általa, a tanulságokat pedig nem felejtem el.

Nyitókép: Volanthevist/GettyImages

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: