Október 22.-ét 1998-ban választották a dadogás elfogadásának világnapjává. Ez a beszédzavar százból egy embert érint a Földön. De hogyan segíthet az elfogadó légkör a dadogókon, és egyáltalán, mit kell tudnunk róla?
A kutatók évtizedek óta törekednek arra, hogy megtalálják a dadogás, vagyis a beszéd közbeni jól hallható, görcsös elakadások kialakulásáért felelős agyi struktúrákat. Egyelőre azonban a dadogásról úgy tudjuk, hogy nincs konkrét lenyomata, „helye” az agyban, és az is nagyon egyéni, hogy kinél miért alakul ki – mondja a szakértő, Szabó Katalin logopédus.
A gyerekeknél stresszhelyzet is kiválthatja
Sokféle tényező játszhat szerepet abban, ha egy gyerek dadogni kezd. A szakértő szerint mindenképpen szükséges hozzá valamiféle idegrendszeri érzékenység, hajlam. Általában szorongó gyerekeknél nagyobb számban fordulhat elő ez a beszédzavar. – Azt szoktam mondani a szülőknek, hogy van, akinek stressz, szorongás hatására a feje, vagy a hasa fáj, másoknak hasmenése lesz, megint mások pedig dadogni kezdenek. Ez lehet valami olyasmi is, amit a felnőtt talán nem is él meg stresszként, csak a gyerek reagál rá hosszú távú szorongással. Akár az is kiválthatja például, ha a parkban megijed egy kutyától, vagy eltéved egy áruházban, vagy épp három évesen bekerül az óvodába, és le kell válnia az édesanyjáról – bármilyen olyan helyzet, ami számára komoly feszültséget okoz. – fogalmaz Szabó Katalin.
A genetikai hatás sem zárható ki, a családi anamnézis felvételekor a logopédus rákérdez, előfordult-e a családban korábban olyan görcsös megbetegedés, mint például epilepszia, asztma vagy krupp. Ugyanakkor ok-okozati összefüggés nincs például a krupp és a dadogás között, egy kruppra hajlamos gyerek nem fog automatikusan dadogni is.
Felnőttkorban általában sérülés következményeként lép fel
A dadogás sokkal nagyobb arányban érinti a fiúkat, mint a lányokat. A tünetek spontán módon javulhatnak, megszűnhetnek. Az is előfordul, hogy csak a beszédfejlődés bizonyos fázisaiban jelentkeznek, amikor a gyerek beszéde még nem alakult ki biztosan. Kétnyelvű környezetben is előfordul, hogy azon a nyelven, amelyen még nem biztos a gyerek beszéde, dadogni kezd, ez azonban rendszerint elmúlik, amikor teljesen biztossá válik a nyelvtudása. Ha pedig meg is marad a dadogás, enyhülhet a mértéke, de az is előfordul, hogy a dadogó embernek jobb és rosszabb, folyamatosabb beszédű, és dadogóbb napjai vannak.
Akár felnőttkorban is kialakulhat, ilyenkor azonban általában valamilyen fejet érő sérülés, trauma, valamilyen agyi történés (pl. enyhe stroke) váltja ki. – Azokban a helyzetekben, amikor a felnőtt stresszes, lelkileg traumatikus helyzetben kezd el dadogni, általában arról van szó, hogy a korábban, gyerekkorban fennállt, majd elmúlt dadogás jön vissza a lelki trauma hatására. – teszi hozzá a logopédus. Azt azonban mindenképpen tudni kell, hogy a dadogás önmagában sem gyerek-, sem pedig felnőttkorban nem jelent semmilyen értelmi korlátozottságot.
Erősíteni kell az önbizalmat
A dadogás gyerekkorban jól kezelhető, de ahogyan a kialakulásának okai teljesen egyéniek, úgy a teljes gyógyulás esélye sem megjósolható. Nem lehet előre megmondani, milyen mértékben fognak enyhülni, esetleg teljesen elmúlni a tünetei. Szabó Katalin szerint a logopédusok eszköztárában természetesen számos gyakorlat van a dadogó gyerekek kezeléséhez, ezeknek azonban csak egy része a kimondott beszédkoordinációs és légzéstechnikai gyakorlat. Sokszor része a foglalkozásnak a ritmikus mondókázás, a közös éneklés is. Emellett pedig arra is szükség van, hogy a gyerek önbizalma erősödjön, megtapasztalja, hogy képes elakadás nélkül beszélni, megfogalmazni a gondolatait. A család és a tágabb környezet együttműködése is szükséges, hiszen nagyon sokszor az is sokat jelent, ha otthon nyugodtabbá válik a légkör, mérséklődik a rohanás, a teljesítménykényszer. Sokat segít az odafigyelés, a szülő és a gyerek közös játéka, a megfelelő pihenés és az énidő is.
A legfontosabb az elfogadó légkör
A dadogó gyerekekkel és felnőttekkel kapcsolatos legfontosabb teendő az elfogadó légkör kialakítása mind a családon belül, mind pedig azon kívül – épp ez az, amiről az október 22.-i világnap is szól. A szakember szerint a kicsi gyerekek sokszor nincsenek is tudatában annak, hogy dadognak, sokszor ez csak akkor válik számukra nyilvánvalóvá, ha a környezetükben valaki gúnyolódni kezd, vagy épp a szüleik pánikba esnek emiatt. A szégyenérzet, a stressz viszont fokozza az elakadásokra való hajlamot, míg a megértés, az érzelmi biztonság javítja a dadogó ember beszédét. A szülőknek sem kell feltétlenül megijedniük a gyerek dadogása miatt, hiszen lehet, hogy csak időleges problémáról van szó. Ehelyett inkább arra érdemes törekedniük, hogy minél biztonságosabb, „puhább” környezetet alakítsanak ki a gyerek körül, és a lehető legtermészetesebben, türelemmel vegyék tudomásul a beszédbeli elakadásokat. Akkor is ez a legjobb módszer, ha dadogó felnőttel találkozunk: egyszerűen nem kell fennakadni ezen a problémán, nem kell belőle ügyet csinálni, csak ki kell várni, hogy az illető végigmondja a mondandóját. Nem mindenki akar vagy hajlandó a dadogásáról beszélni, akinél enyhe fokú a probléma, az akár komoly stressz árán is igyekszik ezt elrejteni a külvilág elől. Így a legjobb ezt nem szóba hozni. Ha olyan a helyzet, majd megnyílik, és önmaga hozza fel a témát – ha pedig nem, akkor érdemes egyszerűen úgy viselkedni vele, mint bárki mással, aki soha nem akad el beszéd közben.
Nyitókép: martin-dm/Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- A burnout, vagyis a kiégési szindróma egy valós munkahelyi probléma
- Teszt: extrovertált vagy introvertált a személyiséged?
- Amikor még csak gondolni sem tudsz a munkára: 7 tipp, ha zéró motivációd van dolgozni
