Nem udvarlás, hanem zaklatás! A pszichológus szerint ártalmas a „catcalling’’ jelenség

Füttyös kedvű férfiak, akik szellemesnek hitt megjegyzésekkel kedveskednek az utcán: itt az ideje, hogy mindenki megértse, ez nem udvarlás, hanem zaklatás! Román Boglárka, pszichológus segítségével bepillantottunk a catcalling jelenség mögé.

16-17 éves koromban én is a ‚‚catcalling’’, azaz a verbális utcai zaklatás áldozatává váltam – nem ez volt az első eset, nem is az utolsó, mégis erre emlékszem a legjobban. Kora őszi reggel volt, ezért egy vékony kabátot viseltem (de ennek igazából nem is kellene számítania). Az egyik utcában egy építkezés mellett kellett elsétálnom és miközben elhaladtam az állvány előtt egy férfi kiabált utánam: ‚‚Elölről jó a látvány, de hol van a feneked?’’ Az illető a végén még fel is nevetett, ami nem sokat változtatott azon, mennyire megalázónak éreztem a helyzetet. Nem tudtam, hogyan reagáljak, ezért ahelyett, hogy visszaszóltam volna, inkább csak megszaporáztam a lépteimet. Közben a pasas kacagása visszhangzott a fejemben, az volt az érzésem, az utcán mindenki más is engem, pontosabban a lapos fenekemet nézi.

Annak ellenére, hogy nem ez volt eddigi életem legdurvább ‚‚bókja’’, mégis ez tette rám a legmélyebb benyomást. És azt hiszem, nagyban hozzájárult ez ahhoz is, hogy a mai napig rettegek, ha mondjuk este egyedül kell végigmennem az utcán. Őszintén szólva, sokszor még napközben is eszembe jut az eset, építkezések mellett pedig azóta sem megyek el. Mivel nem hagy nyugodni a téma, elgondolkoztam azon, hogy tényleg káros-e a beszólogatás vagy csak el kellene engednem a fülem mellett. A gondolataimmal nem maradtam egyedül, Román Boglárka, szexuálpszichológus segített feltárni, miért is olyan káros a jelenség.

Mi is az a ‚‚catcalling’’, vagyis mi számít köztéri zaklatásnak?

Gyakorlatilag azokról az esetekről van szó, amikor valaki nyilvános helyen válik verbális zaklatás áldozatává. Jelenleg a szexuális zaklatásnak két fajtáját különböztetjük meg. Az egyik az utcai, köztéri, tömegközlekedési eszközökön, szórakozóhelyeken elkövetett nemi alapú zaklatás, a másik a munkahelyi szexuális zaklatás. Az utcai esetek gyakori formája a járműveken történő fogdosás („tapizás”), a fütyülés, a szexista, homofób, transzfób beszólások, a bámulás, de ide tartoznak a szexuális tartalmú megjegyzések és követelések, a követés, a nyilvános maszturbálás és a nemi erőszak is. Ezeknek a további jellemzője, hogy általában idegenek követik el, és a helyzetből adódóan általában rövid idő alatt zajlik le. A verbális zaklatás általában kevésbé káros, de így sem elhanyagolható – mondja a szakértő, majd hozzáteszi, hogy fontos tisztában lennünk azzal, hogy a ‚‚catcalling’’, illetve a szexuális zaklatás a nők ellen elkövetett erőszak egyik fajtája, tulajdonképpen előszobája lehet a fizikai bántalmazásnak.

Miért kapcsol be egyből a védekező mechanizmus?

Valahányszor egy hasonló élményről számolok be az ismerőseimnek, kihangsúlyozom, hogy nem öltöztem kihívóan. – A zaklatás elszenvedője gyakran magában keresi a hibát. – teszi hozzá Boglárka. „Mit kellett volna másképp csinálnom?” „Mit kellett volna felvennem ahelyett, amit felvettem?” „Merre kellett volna mennem?” „Hogyan kellett volna néznem?”. Nem mintha egy mini szoknya vagy egy kivágott felső bárkit is felhatalmazna arra, hogy cifrábbnál cifrább megjegyzéseket tegyen egy ismeretlenre. De akkor miért érzi sok nő, hogy azonnal meg kell magyaráznia, hogy a viselkedése és az öltözete nem volt provokatív?  – A zaklatás az egyenlőtlenségről, hatalomgyakorlásról és a dominancia éreztetéséről szól. Akit „legyőznek” veszít a kontrollérzetéből, a magabiztosságából és az önbecsüléséből. Szégyenérzetet élhet át. Az is általános, hogy azt érzi, ő az, akivel valami nincs rendben. Ezért kezd magyarázkodásba, vagy épp leblokkol, és inkább nem vállalja fel az érzelmeit és a gondolatait. – fejti ki a szakértő. Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki inkább igyekszik kikerülni ezeket a kellemetlen szituációkat. Ha már messziről látom, hogy olyan helyen kell elsétálnom, ahol beszólhatnak, akkor inkább teszek egy kis kitérőt, és elkerülöm a veszélyt. Ha véletlen mégis belesétálok, akkor már csak az a kérdés, hogy vajon hogyan reagáljak a beszólogatásra? Maradjak csendben, esetleg kérjem számon az illetőt? De mi van, ha ezzel csak tovább hergelem a zaklatót? A pszichológus ellátott néhány tanáccsal, ami segíthet kezelni a helyzetet. – Érdemes megtalálni a saját stílusunknak leginkább megfelelő eljárásokat, és azokat következetesen alkalmazni. Ebbe beletartozhat a nyílt konfrontáció, a határozott fellépés, az egyértelmű, tiszta utasítások és a kommunikáció. Néha elegendő a zaklató kifejezésének szó szerinti visszaidézése, vagy egy kérdés (‚‚Mit mondtál?!” „Megismételnéd!?”) esetleg egy rosszalló, csodálkozó, netán értetlen nézés, amely kitart jó néhány másodpercig, és határozott testbeszéd kíséri. – A pszichológus szerint ezek az apróságok is sokat segíthetnek, hiszen a zaklató nem számít arra, hogy viselkedését valaki feltárja, felhívja rá a figyelmet. Erre számít a legkevésbé, és ezzel máris megfordul a kocka: immár ő szégyelli magát, nem a zaklatott személy. – Ha határozottan lépünk fel, a megfogalmazást érdemes az alábbi három elem mentén felépíteni:

  1. A magatartás pontos megnevezése, lehetőleg helyszínnel és időponttal („Az imént megjegyzést tett a fenekemre.”)
  2. A kifogásolt magatartás értelmezése (‚‚Ez szexuális zaklatás, jogom van nyugodtan végigsétálni az  utcán!”)
  3. A követelés egyszerű, pontos, határozott megfogalmazása (‚‚Azonnal fejezze be, és soha többé ne forduljon elő ilyesmi!”)

Milyen következményei lehetnek a zaklatásnak?

Mindannyian mások vagyunk, ezért a zaklatásra adott reakcióink, érzéseink és gondolataink is sokfélék lehetnek. Az enyhébb esetek is különböző következményekkel járhatnak, a súlyosabbak esetén a pszichés hatások sokkal jelentősebbek. – A szexuális zaklatás számos negatív következménnyel járhat. Az elszenvedője azonosulhat az áldozatszereppel, ami a későbbiekben újabb rossz tapasztalatot vonhat maga után. A szakértő szerint ezek később a mentális egészségre is hatással lehetnek, de akár fizikai tünetek is jelentkezhetnek. – Előfordulhat érzelmi elszigetelődés vagy depresszió, de tehetetlenség-, fájdalom- és szégyenérzet is kialakulhat. Az áldozat háttérbe szoríthatja szociális- és magánéletét, valamint szexuális alulműködés vagy épp túlműködés, különböző szexuális diszfunkciók (vágyhiány, orgazmushiány) üthetik fel a fejüket. Ezek a kisebb-nagyobb traumák a párkapcsolatokban is problémát okozhatnak, emellett gyakran önértékelési problémák is kialakulnak. A zaklatott fél olykor önsanyargatásba kezd, akár étkezési zavarok és különböző függőségi problémák is jelentkezhetnek. Továbbá alvászavarok, szorongás és pánikbetegségek is kialakulhat. Ezekre a traumákra gyakori válaszreakció, hogy az áldozat megváltoztatja a külsejét, az öltözködési szokásait, a megszokott útvonal helyett újat keres, vagy kénytelen megváltoztatni a munkahelyét. Az életmenetében számos más olyan változást kénytelen bevezetni, amely kihatással van fizikai, egészségi vagy anyagi helyzetére. – részletezte Román Boglárka.

Felszakíthatja a ‚‚catcalling’’ a régi sebeket?

Mint már említettük, ahány ember, annyi reakció. De mégis felmerült bennem a kérdés, hogy vajon a múltbeli negatív élmények mekkora súllyal bírnak ebben a helyzetben. A szakértőt arról is megkérdeztem, vajon nagyobb hatással van-e az utcai verbális zaklatás azokra, akik gyerekkorukban szexuális zaklatás áldozatai voltak. – Holly Kearl, az utcai zaklatás elleni nemzetközi hét alapítója szerint, ha egy megerőszakolt, azaz egy korábban traumás helyzetet átélt nőt utcai zaklatás ér, az beindíthatja nála a tapasztalat keserű emlékeit. Mivel mind a szexuális zaklatás, mind a szexuális erőszak hátterében a hatalom és a dominancia gyakorlásának kérdésköre húzódik meg, az átélés lélektani következményei közt is felfedezhető a párhuzam. Ha már megtörtént a baj, és ez lelkileg nagyon megvisel minket, akkor érdemes segítséget kérni. Az enyhébb esetekben megoldást jelenthet, ha egy közeli barátunkkal, családtagunkkal nyíltan beszélünk arról, mi nyomja a lelkünket. Ez az érzelmi támogatás segíthet legyőzni azt, hogy áldozatként tekintsünk magunkra, újra visszanyerhetjük az önbecsülésünket és az önbizalmunkat. Ha ez nem segít, fontos szakértőhöz fordulni. Érdemes a saját igények, szükségletek kifejezését asszertív kommunikációs technikák segítségével elsajátítani. Sokat segíthet a csoport élmény, hiszen itt azt érezhetjük, nem vagyunk egyedül, mások is hasonló cipőben járnak, ugyanolyan kérdésekkel küzdenek – jegyzi meg Boglárka.

A verbális zaklatás nem normális jelenség

Az utcai zaklatások legtöbbjére még mindig igaz, hogy az elkövetők nem is sejtik, hogy maradandó lelki sebeket okozhatnak. Sajnos sokan azt hiszik, hogy ezek a bókok, vagy az, hogy rácsapnak egy nő fenekére elismerésnek számít. Itt az ideje, hogy mindenki megértse, egyáltalán nem normális ez a megnyilvánulás! A 21. század egyik legnagyobb etikai követelménye, hogy a szexizmuson és hímsovinizmuson alapuló társadalmi normákat eltöröljük. Hazai viszonylatban sajnos jellemző a maradi beállítottság, ezért még nehezebb a változás. – Ahhoz, hogy a nők és a férfiak közötti együttélés kölcsönös tiszteleten alapuló, egyenlő és demokratikus formáit kifejlesszük, el kell felejtenünk azokat az üzeneteket, amik generációról generációra öröklődtek. Azt a tudást és azokat az üzeneteket kaptuk meg, amiket elődeink is átéltek. Ha ők félelmet, elnyomást, megkülönböztetést éltek át, ezeket az érzelmi lenyomatokat mi is magunkban visszük tovább – magyarázza a szakértő. – Meg kell tanulnunk, hol és hogyan érdemes változtatnunk, meghúzni a határokat. Nem kell alkalmazkodni, hanem meg kell tanulni védekezni és ellenállni, hinni a különböző összefogásokban, kezdeményezésekben és a közösség megtartó erejében. – Ezért van kiemelkedő szerepe az edukációnak, a létező társadalmi problémák felfedésének, az ezzel kapcsolatos tévhitek eloszlatásának és a nyílt kommunikációnak. Ha egyre több szó esik erről a témáról, és nagyobb figyelmet kap, talán végre mindenki felfogja, hogy a verbális zaklatás nem megfelelő módja az udvarlásnak.

Nyitókép: Sinan Saglam/EyeEm/Getty Images

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Legnépszerűbb cikkek: